“A komfortzónámon túl csodálatos dolgok történnek”

Nyári Fruzsina – Flora MiniWash

Szinte mindenben meglátja a lehetőséget Nyári Fruzsina vállalkozó, akinek az élete szinte a folyamatos újratervezés jegyében telik. A babakocsikat tisztító Flora MiniWash alapítója kicsiben kezdte, mára azonban több sikeres vállalkozás tulajdonosa. Inspiráló interjú kitartásról, kemény munkáról és a pozitív gondolkodásról.

Fotók: Túri Márton / Újraterveztem

Kezdetben egy jogi irodában voltál vezetői asszisztens, ami szerinted nyugdíjas állás is lehetett volna, mégis eljöttél…

Inkább úgy értettem ezt, hogy ha úgy szerettem volna, ott maradhattam volna a nyugdíjig, mert olyan jó helyem volt. A főnököm is kedvelt, mert nem féltem tőle, nyíltam kommunikáltam vele. Az állás ugyan nyugdíjas lehetett volna, de a meló nem volt az; keményen kellett dolgozni.

Generációk élték le úgy az életüket abban bízva, hogy az adott munkahelyükről mehetek majd nyugdíjba, te viszont felsorolni is nehéz, mennyi területen próbáltad már ki magad. Neked miért nem megfelelő a „nyugdíjas állás”? 

Egyszerűen nem vagyok az a típus és nem vagyok kellően „kitartó”, de a szónak abban az értelmében nem, hogy három-négy évnél tovább nem tudok egy dologra fókuszálni.

“Megvannak az életem különböző ciklusai, amikor is a 100%-ot teszem bele az adott projektbe, de ha kiteljesedtem benne, akkor új utakat keresek. Kitalálom, megtanulom, felépítem a nulláról, keményen dolgozom benne, majd tovább adom vagy elengedem.”

Szó van egyfajta személyes evolúciós fejlődésről is, hiszen korábban egyénileg csináltam az ideiglenes tetováló- és az öltönyös bizniszemet is Öltönyfutár néven. Ezekből a kicsi vállalkozásokból értem el a Babagúz babakocsi kölcsönzőig, vagy a Flóra babakocsi tisztítással foglalkozó üzletig (Flora MiniWash). A folyamat azonban nem állt meg, hiszen éppen befektetőbevonás előtt állunk – tehát felépítem a bizniszt, majd eladom.

Ma már nem szégyenkezem amiatt, hogy nem vagyok „kitartó”, hiszen az én erősségem az, hogy tele vagyok ötletekkel és a megvalósításba nagyon keményen beleállok, nagyon sok energiát teszek bele. De egy „állás” kapcsán zavar a sokak számára biztonságot nyújtó fix fizetés is.

“Az volt a célom, hogy a jövedelmem a befektetett munkamennyiség alapján alakuljon, márpedig én nagyon sok munkát teszek bele egy-egy projektbe. Egy fix állás és fizetés mellett hiába dolgozol többet, nem, vagy nem látványosan fog emelkedni a fizetés.”

Anno jártam egy pénzügyi intelligencia tréning néven ismert kétéves önismereti tanfolyamra, akkor láttam át igazán ezt a helyzetet.

Ezt értem, de jöhetnek és jönnek is olyan időszakok, amikor az ember nem tud százszázalékosan teljesíteni, ami csökkenő bevételt hozhat magával, ez ugye a vállalkozói lét egyik kockázata. Számoltál ezzel, vagy csak a célok elérése érdekelt?

Alapvetően szeretek a komfortzónámon kívül tartózkodni és ehhez keresem a motiváló társakat is. Az ügyvédi irodában sírva mondtam föl, s noha átmeneti visszaeséssel valóban számoltam, valódi pénzügyi nehézségre nem számítottam. Mindent megoldottam, például összeköltöztem a barátaimmal, ha arra volt szükség. Ekkoriban indult el a már említett öltönyös vállalkozásom is. Arra fókuszáltam, hogy mennyi pénzt tudok havonta kitermelni, ahhoz mit kell megtennem és azt is tudtam, hogy szeretnék jó és értékes kapcsolatokat építeni. Az öltönyös biznisz erre remek lehetőséget adott, hiszen befolyásos emberek megismerését segítette. Viszont az adószakértő férjemmel szemben – aki a multiból váltott a vállalkozói létbe – én nem számolok ki mindent forintra pontosan. Igaz, ebben mára egy picit változtam, de én alapvetően kinyilatkoztatom az univerzum számára, hogy mit szeretnék, nagy energiát és alázatot beletéve a munkába a célra fókuszálok és abban bízom, hogy minden „hozzárendeződik” az elképzeléseimhez. Ha probléma lép föl, akkor jön a rugalmas újratervezés.

Az Öltönyfutárt hogyan képzeljük el?

Magassarkúban cipeltem a negyven kilós kollekciót az ügyfél irodájába vagy otthonába, ahol méretre igazítottam az öltönyt, majd 24 óra múlva gőzölve/vasalva vittem vissza neki.

Akkor tudsz igazán kiteljesedni, ha megvan a szabadságod és a mozgástered?

Az Öltönyfutár bizniszből váltani a futós babakocsis mozgalomra (Fuss babakocsival) is egy száznyolcvan fokos fordulat volt, hiszen nem vagyok egy ősanya típus, így korábban nem gondoltam arra, hogy ilyen típusú vállalkozásom lesz. Az üzlet ma már a családi tematika köré szerveződik; futás, utazás, és a babakocsi professzionális tisztítása. Ha ehhez hozzáveszem a kezdeteket – ideiglenes tetoválás, festés, öltöny-biznisz – látszik, hogy nagyon is rugalmas vagyok.

Összesen mennyi vállalkozást viszel most?

Fuss Babakocsival mozgalom, Babagúz-Világjáró családosok kölcsönzője, Lottirose,  Flora MiniWash – A legkisebbek mosodája.

Mi motivál erre a sok munkára?

Én a józan paraszti ész-típusú ember vagyok, nem véletlenül hagytam abba a főiskolát ötödév végén. Nem szerettem sem magolni, sem haszontalan dolgokat tanulni, csinálni. Viszont nagyon szeretem a gyakorlatban megtanulni a dolgokat.

“Kitalálok valamit, majd annak révén megtanulok weboldalt fejleszteni, vezetőként emberekkel jól bánni. De azt is tudom, hogyan kell homokfújóval kezelni a falat festés előtt, a mészkeverés sem okoz gondot. Mindez nagyon motivál.”

Konkrét példával élve, a babakocsi tisztításhoz ki kellett találnom, hogy milyen tisztítószerekre, gépekre van szükség. A jól hasznosítható, praktikus dolgokat szeretem, de beülni egy főiskolai padba operációkutatást tanulni, az nem az én utam.

Nagyon tetszik, ahogyan beszélsz erről, viszont Magyarország még mindig a „legyen egy papírod, diplomád” országa egy kicsit, nem volt emiatt nehézséged? 

Ez sosem volt komolyan téma. Az igaz, hogy ha valakivel hidegen levelezek vagy elküldök egy önéletrajzot, lehet „visszapattanás” is, de ez nagyon ritkán esik meg. Az embereknek tetszik az őszinte fogalmazásom és éppen ezért teszek nagy hangsúlyt a személyes találkozásokra, mert ott mindenki meg tud győződni arról, hogyan gondolkodom, mibe mekkora energiát és munkát teszek.

“Látják, hogy hiteles vagyok, ha kell, a saját két kezemmel is megcsinálom, nem büdös a meló. A babakocsi tisztító üzlet is így indult el: három hónapig napi tizenkét órában takarítottam.”

Szóval nem hiszem, hogy a végzettség, a sok diploma a mindent jelentené. Sokan élnek sok diplomával, de sosem dolgoztak még vagy nem találják a helyüket. Noha ismerem a gyengeségeimet, csak a jó tulajdonságaimra és az erősségeimre koncentrálok, így bátran oda merek állni az emberek elé. Az is igaz, hogy az önismereti tanfolyam sokat segített abban, hogy megerősödjön az önbizalmam.

Többször is szóba hoztad, hogy végigmentél egy komoly önismereti folyamaton. Erre mi vitt rá, esetleg valamilyen krízis?

Nem voltam válságban, valójában a testvérem hatására – aki számomra egy nagyon hiteles ember – látogattam meg egy előadást és mivel én egy végletes ember vagyok, ráharaptam. Aztán még több más jellegű tréningen is részt vettem az NLP-től kezdve a theta healing-ig. Nagyon sokat tanultam a kitartásról, a nézőpontváltás szükségességéről és a komfortzónán kívül tartózkodás fontosságáról is.

Valóban úgy tűnik, hogy a legvadabb erdőből is hazatalálnál, annyira határozott és fókuszált vagy. De közben ember is. Ki segít neked, hogy ne fáradj ki mentálisan és fizikailag?

Elsősorban a férjem, akivel egy jó és támogató kapcsolatban élünk és sokat foglalkozunk önmagunkkal is. Azért nem égünk ki, mert odafigyelünk egymásra és magunkra is. Megvannak a családi, de az énidőre kijelölt napjaink is. A férjem egy pozitív és optimista ember, mindent meg tudunk beszélni egymással. Emellett a lehetőségek szerint az édesanyám is besegít.

Tele a padlás azokkal a szólamokkal, hogy Magyarországon milyen nehéz vállalkozni, így sokan el sem kezdik és a külső körülményekre fognak mindent. Vajon a siker belőlünk fakad? Teljesen mindegy milyen miliő vesz körül bennünket, mégis megcsináljuk?

Ezt valóban fontos kimondani: belőlünk fakad a siker és a kudarc is. Amikor belevágtam az öltönybizniszbe, csak egy névjegykártyám volt a nevemmel és a telefonszámommal. A barátnőmmel úgy kerestük föl személyesen az egyik legnagyobb öltönyáruház tulajdonosát, hogy sem pénzünk, sem árukészletünk, sem weboldalunk nem volt. Mindössze az angyalkás névjegykártyám tudtam átadni és azt a tényt, hogy mi mindenképpen szeretnénk öltönyöket értékesíteni kőgazdag embereknek. Ekkor ért be, amit korábban az önismeretről tanultam: nem szabad várni arra, hogy minden kész és tökéletes legyen, bele kell vágni. Végül a tulajdonos a saját kezével írta alá számunkra a szerződést hárommillió forintnyi árukészletről.

De sajnos az is igaz, hogy a magyarok gyakran lusták, miközben egy vállalkozásba nagyon sok energiát kell beletenni.

“Mindenki a sikert látja és így születnek az irigyek is, de azt már nem veszik tudomásul, hogy mennyi munka, beáldozott hétvége van egy-egy jó eredmény mögött. Ez viszont sokak számára nem egy komfortos dolog.”

Ettől függetlenül: vállalkozni nehéz, egy támogatóbb háttér megléte esetén egyszerűbb és gyorsabb lenne minden. Egy másik probléma, hogy a sikeres vállalkozásokat nagyon sokan másolják olyannyira, hogy sokszor a legminimálisabb változtatásokat sem ejtik meg a terméken vagy a szolgáltatáson és ebben a jogvédelem sem igazán tud segíteni. Ebben az esetében csak azt tudja tenni az ember, hogy még jobbat nyújt az ügyfeleinek, még keményebben dolgozik.

A Covid hogyan érintette a bizniszt?

Amikor tavaly márciusban mindent bezártak, azért bőgtem egyet. Nem tudtuk, hogy mindez milyen mértékben érinti a turizmust és ez a belföldi és nemzetközi babakölcsönzőnk miatt egy eléggé lényeges kérdés volt. Közben pedig ott állt a pénzünk az eszközökben. A karanténban két hétig kézműveskedtem a gyerekekkel, majd jeleztem a férjemnek, hogyha nem akarja, hogy házi sárkánnyá váljak, akkor találjunk ki valamit (nevet – a szerk). Így áprilisban megálmodtuk, kiszámoltuk és hamarosan el is indítottuk a babakocsi mosodát.

Az újságírásban van az a mondás, hogy a „téma az úton hever”. Ha ezt felőled értelmezzük, talán így hangzana: a biznisz az utcán hever. Mit gondolsz, igaz ez rád?

Igen, de nem állok bele semmibe úgy, hogy ne tudnám, van-e rá piaci igény. Mindenben meglátom a szépet, a jó ét a hasznosat, de semmit sem csinálok ész nélkül.

Mit tanácsolnál azoknak, akik újraterveznék az karrierjüket?

Felelőtlennek tartom azokat, akik mindenkit arra ösztönöznek, hogy mondjanak föl és legyenek vállalkozók, mert nem alkalmas mindenki vállalkozónak. Van, aki tökéletesen boldog alkalmazottként és csodásan teljesít. Alaposan fel kell mérni az erre való alkalmasságot, mert vállalkozni sok energiával, önfeladással, és anyagi ráfordítással jár. De az biztos, túlgondolni sem kell az ügyet, vagyis hogy nem szabad a „tökéletesre” várni – hogy legyen kész a brand és a tökéletes weboldal – hanem el kell kezdeni kicsiben és keményen dolgozni.

Ha érdekesnek találtad Fruzsi és a Flora MiniWash történetét, olvass további inspiráló sztorikat, pl. Kádár-Papp Nóri és a Gyerünk anyukám! történetét: tovább olvasok!