Faludi Nóra – InstantPlace

  Faludi Nóra az egyetem után a T-Systemsnél helyezkedik el, majd a TV2-nél lesz reklám-értékesítési menedzser. 2014-ben megszületik kislánya, rá egy évre elindítja a blogját Anyadilemma néven, valamint Facebook csoportját Tökéletlen anyák címmel. 2017-ben life coach végzettséget szerez, és ugyanebben az évben Wéber Dániellel közösen megalapítja Magyarország első közösségi helyszín- és irodamegosztó portálját. Az InstantPlace, vagy ahogy gyakran nevezik, a szabadúszók Airbnb-je, mára harminc partnerrel és több mint kétszáz felhasználóval áll kapcsolatban.
A Hello Biznisszel közös sorozatunkban olyan történeteket mutatunk be, ahol interjúalanyaink az új karrierjükben kiemelkedő szerepet játszanak a digitális eszközök és fejlesztések. Ha Neked is van ilyen ismerősöd, írd meg nekünk!

Mi volt az újratervezésed fő mozgatórugója? Alapvetően egy olyan életutat kerestem, ami jobban összeegyeztethető lesz a családi életemmel. Azt a gyesen töltött első hónapokban már láttam, hogy a régi munkaköröm ennek a kritériumnak nem fog megfelelni. Az elején nem is volt konkrét üzleti terv a fejemben, csak a szülés utáni első egy-két év nehézségeiben szerettem volna másoknak segíteni a blogomon keresztül. Innen jött az ötlet, hogy life coach legyek, amiből a blogolás mellett meg is tudnék majd élni. Miért nem vállaltál inkább részmunkaidős pozíciót más cégnél? A négyórás munka sajnos még ma is szinte ismeretlen, a hatórás beosztásba ugyanakkor csak az férne bele, hogy beadom a gyereket az oviba, elszaladok dolgozni, majd zárásra visszasietek az ovihoz. A háztartást, a család többi ügyes-bajos dolgát már nem tudnám intézni. Visszatérve a coachingra, gyakorlatilag az indulásod első pillanatában meg is változott a karrierterved. Hogyan történt mindez? Amikor elkezdtem volna az első anyukákkal coachként leülni, akkor szembesültem a nehézséggel, hogy milyen körülményesen tudok csak megfelelő tárgyalót találni egy-két órára. Irodát nem akartam bérelni, otthon szintén nem szerettem volna maradni és ugyan már léteztek rugalmasan, rövidtávra bérelhető helyszínek, de egyenként kellett a Google-ból kihalászni és külön-külön egyeztetni velük. Előbújt belőlem a közgazdász és az értékesítő – ha ez egy olyan probléma, ami másokat is érint, akkor akár fel lehetne rá építeni egy szolgáltatást. Hatalmas lehetőségnek tűnt, amit nem lehetett kihagyni. Egy éjszaka alatt átgondoltam és fókuszt váltottam, a coaching helyett ezzel kezdtem el főállásban foglalkozni. Meggyőztem egy szakmabeli ismerősömet, Wéber Danit, akivel belevágtunk az InstantPlace megvalósításába. Milyen volt megélni ezt a váltást? Nem hiányzott a coaching, amire ennyit készültél? A coachingot nem engedtem el teljesen, illetve a startupunk kapcsán is nagyon sok vállalkozó anyukával találkozom és igyekszem nekik szakmai segítséget nyújtani. Az első egy év, a fejlesztés időszaka nagyon nehéz volt. Nem tudtam elképzelni, hogy ebből az egészből valaha létrejöhet az, amit mi kitaláltunk. Nagyon testidegen volt, a bonyolult informatikai rendszer miatt közgazdászként nem láttam át, hogy mi mivel van összefüggésben. Végig azzal biztattam magamat, hogy csak ezt kell túlélni, utána automatikusan menni fog az oldal magától. Ehhez képest a programozás lezárása után jött a feketeleves. Ugyan kész volt a weboldal, de hiába vártuk a regisztrációkat, mert senki sem tudott rólunk. Leesett a tantusz, hogy egy kétoldalú piacteret kell felépíteni, és rájöttünk, hogy egy sima keresőkampány nem fog segíteni ebben. Adatbázist gyűjtöttem és nekiindultam az ötletemmel házalni, de tízből nyolcan nem válaszoltak. Szerencsére a korábbi munkámban megtanultam, hogy ha kidobnak az ajtón, menj vissza az ablakon. Ha érdekel, hogyan folytatódik az InstantPlace története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán.