Olyanok vagyunk, mint egy vidéki rokon

Hámori Zsuzsa – ittaszezon.com

Az online marketing világából érkezve megreformálja azt, ahogy piacra járunk és amit a piacról gondolunk. És közben egészséges élelmiszerek kerülnek az asztalunkra.

Zsuzsa 17 éven át online marketingesként dolgozott különböző ügynökségeknél, illetve megbízói oldalon. A gyerekek megszületése után, anyaként egyre fontosabbá vált számára, hogy honnan tud jó minőségű, helyi élelmiszert beszerezni. Ezért indította el – két másik társával együtt – a 30km nevű kezdeményezést, ahol az érdeklődők meg tudták keresni a közelben lévő termelőket. Időközben az applikációból szolgáltatás lett, termelői piacokat kezdett el szervezni, a korábbi csapata viszont kiesett mögüle.

Egy ideig egyedül, főállásban vitte a vállán a projektet, de az anyagi erőforrások kimerülése miatt újból el kellett helyezkednie. Újabb fordulatot hozott, hogy a férje és Zsuzsa egy volt munkatársa, Répássy Zsuzsanna csatlakozott hozzá, és megújult koncepcióval, ittaszezon.com néven ismét lendületet kapott az ötlet. A céljuk nem kevesebb, mint megreformálni a termelők és a fogyasztók kapcsolatát.

Ma már négyen dolgoznak a csapatban, több ezer regisztrált felhasználójuk van és tucatnyi termelővel állnak kapcsolatban. A legutóbbi tőkebefektetést követően Zsuzsa felmondott a munkahelyén, és ismét a szerelemprojekttel tud teljes erőbedobással foglalkozni.

Mi volt a legfontosabb motivációd az ittaszezon.com előzménye, a 30km indulásához?

Amikor gyerekeink lettek, hirtelen fontossá vált, hogy mit adok a családomnak enni. Ahogy a boltban körülnéztem, csak a külföldről hozott zöldségek és gyümölcsök volt elérhetőek, holott ott érik a szomszéd kertekben. Meghatározó élmény volt az is, hogy egyik alkalommal vásárlás közben egy pár megszólított, hogy tudom-e, mit teszek a kosaramba. Narancsot, mondtam. De tudom-e, hogy a narancs felülete mivel volt kezelve, mennyire mérgező? Hazamentem, utánaolvastam, és ledöbbentem. Persze el lehet menni a piacra is, de sajnos jellemzően ott is a nagybaniról származó árut terítik a nénik.

Tehát ami könnyen elérhető, az nem is annyira egészséges, meg távolról is érkezik. Ez a felismerés hogyan vezetett egy online rendszer megalkotásához?

A barátaimmal, ismerőseimmel beszélgetve rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, és azt láttam, hogy az embereknek van egy alapvető igénye, hogy egészséges élelmiszert egyenek. De itt jönnek a kérdések, hogy honnan szerezzem be, és vajon tényleg helyi-e? Egy közös ötletelés során döntöttük el, hogy hárman, csapatot alkotva létrehozunk egy applikációt, ami összeköti a termelőket és a vásárlókat, megmutatja, mit honnan lehet beszerezni.

A vevők részéről megvolt az igény, de a termelőknek miért volt érdekes a kezdeményezésetek?

A kistermelők is keresik a lehetőségeket, hogy bennünket, városlakókat közvetlenül elérjenek. Egyre kevesebben járunk piacra, a nagy üzletláncokhoz viszont túl kicsik ezek a termelők, hogy bekerüljenek. Eladhatják a nagykereskedőnek is, aki majd a nagybanin teríti, de akkor nagyon nyomott árat kapnak a termékeikért. Ezért szükségük van alternatív megoldásokra, és az indulás után nagyon gyorsan több száz termelő regisztrált is az alkalmazásra.

Pozitív volt az applikáció fogadtatása minden oldalról. Mennyire gondoltál abba, hogy átülnél ebbe a projektbe főállásúként?

Nem üzleti céllal készült az alkalmazás, hanem társadalmi jelleggel, az induláshoz egy EU-s támogatás biztosította a hátteret. A bevétel vagy a profit helyett a lelkesedés hajtott, kíváncsi voltam, hova tudunk vele eljutni, ezért az első időszakban gyes, majd munka mellett foglalkoztam vele.

Egy teljes év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, hogyan tudunk ebből egy életképes vállalkozást építeni.

Addigra viszont a többiek már belefáradtak, pedig épp ekkor kellett volna igazán a gázpedálra lépni. Így aztán igazi krízispont alakult ki.

Hogyan jutottatok el idáig?

Egyre több olyan visszajelzést kaptunk, hogy a felhasználóink hiába találják meg a különböző termelőket az applikációban, nincs idejük leutazni a sajtért Szombathelyre vagy az almáért Szabolcsba. Azt szerették volna, hogy legyen kényelmesebb a vásárlás, hozzuk el a finomságokat a városba. Ekkor találtuk ki, hogy pop-up vásárokat fogunk szervezni. Viszont ahhoz, hogy elinduljunk ebbe az irányba, több energiára, befektetésre volt szükség. Én voltam az egyedüli a csapatban, aki bevállalta, hogy feladja a biztos munkahelyét, és beálltam 100%-ban a vállalkozás mögé.

Nem tűnik könnyű döntésnek…

Nagyon nehéz volt, de vitt előre a lelkesedés és a vevőink visszajelzései. Biztos voltam benne, hogy ebből valami hasznos fog létrejönni.

Azzal viszont nem számoltam, hogy egyedül nekem ez egy túl nagy falat lesz.

A termelők felkeresése, a vásár szervezése, az adminisztráció rengeteg feladatot adott, amit előre nem láttam. Úgy éreztem, hogy a jó irányba megyek, de csak csigalassúsággal haladok előre. Közben még a családi tartalékaink is elfogytak, így állás után kellett néznem. Mondanom sem kell, nagyon el voltam keseredve a kudarc miatt.

Ilyenkor más simán abbahagyná, és igyekezne elfelejteni a múltat. Te miért vitted tovább, az új munkád mellett is?

Lehet, hogy én is lezártam volna, de a férjem lelket öntött belém, és kirántott a gödörből. Egyrészt aktívan beállt segíteni a vásárokon, technikai fejlesztésekben, másrészt bíztatott, hogy ne hagyjuk abba. Volt egy szerencsés véletlen is, ebben az időszakban találkoztam egy korábbi kolléganőmmel, Zsuzsival (Répássy Zsuzsanna – a szerk.), akinek megtetszett a kis projektünk és csatlakozott hozzánk. Sőt egy családi barátunk, Kálmán Andi, is érdeklődött, mert ő egészségügyi okokból is kiemelten foglalkozik az élelmiszerek minőségével, eredetével. Ezzel újrarendeztük a sorainkat, hivatalosan is pontot tettünk a 30 km végére és megszületett az ittaszezon.com, egy teljesen új csapattal.

Ha érdekel, hogyan folytatódik az ittaszezon.com története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!