“Meg akartam mutatni, hogy másképp is lehet élni”

Andor Marcsi – Sír a Zsír

Andor Marcsi / Életút

Andor Marcsi ruhaipari szakközépiskolát végzett, majd a divattervezés felé fordult, tanult közgazdászként is nemzetközi logisztikai szakon, végül számos sportszakmai képzést végzett el (testépítő,  személyi edző, spinracing oktató, funkcionális tréner, labor leletek értékelése) és Fitnesz Medical Szakértői végzettséggel is rendelkezik. A Sír a Zsír életmódváltó program megálmodása előtt kezdetben 7 évig volt az AbOriginal kreatív vezetője, majd évekig a Heavy Tools-nál, később egy reklámügynökségnél, majd több éven keresztül a Sugarbirdnél dolgozott grafikus és webshop menedzseri pozícióban.

Büszke arra, hogy a kezdetek óta már 10 sírazsíros baba született az életmódváltás segítségével és úgy érzi, hogy azoknak akik hozzá járnak az életminőség javítása mellett éveket ad hozzá az életükhöz. Alapvetően optimista szemléletű és hisz abban, hogy nincs lehetetlen. Tervei közt szerepel egy Sír a Zsír applikáció fejlesztése. Családi kirándulásokkal és a barátaival töltődik.

Jó értjük, hogy a karrierváltásod elsősorban a félelem motiválta?
Ez igaz, közel egy évtizede egy orvosi vizsgálat során derül ki, hogy a prediabétesz állapotában vagyok és az orvos fel is vetette az inzulinhasználat szükségességét. Miután a családomban nagyon sok cukorbeteg van – az édesanyám is ezzel küzd – láttam, hogy ez a betegség milyen súlyos következményekkel jár.

“Diagnózis után egyrészt megijedtem, másrészt pedig elhatároztam, hogy az inzulin beadása számomra nem járható út.”

Volt aki azt mondta, hogy ez elkerülhetetlen, én viszont elhatároztam, hogy megmutatom, lehet másképpen is élni.

Mit csináltál ez után?
Elkezdtem magam képezni a témában, elmentem egy dietetikushoz is, ami után még több kérdésem lett azzal kapcsolatban, hogy milyen lépései vannak egy fenntartható és sikeres életmódváltásnak. Ez fontos felismerés volt, mert sokakhoz hasonlóan kampánydiétákban én is nagyon jó voltam. A húszas-harmincas éveimben én is kipróbáltam mindent a fogyás érdekében.

Nagyon nagy segítséget jelentett az is, hogy jó volt az orvosom, aki megfelelően állította be a gyógyszereim szedését. Ennek pedig megvoltak a látható eredményei, és én szerettem volna ezen az úton maradni.

“Miután az ismerőseimet nem akartam ezzel traktálni, az életmódváltásom folyamatát – a kilókkal és a sporttal való küzdelmemet – egy külön erre a célra létrehozott Facebook-oldalon mutattam meg.”

Az oldalnak egy idő után egyre több követője lett és én is egyre több biztatást kaptam, ha mélypontra érkeztem. De nem csak ez jelentett erős motivációt, hanem az a felismerés is, hogy mindezzel én is inspirálok embereket, így nem hagyhattam abba.

Miközben nagyon sok kilótól szabadultam meg, egyre gyakoribbá váltak a sportból eredő sérülések is. Az egyik gyógytornász, manuál terapeuta ismerősöm világított rá: ha harmincöt évig nem csináltam semmit, akkor ne csodálkozzak a sérüléseken sem. Ekkor kezdtem el magam képezni mint edző, igaz, csak a saját egészségem megóvása és nem egy lehetséges vállalkozás miatt.

Ekkoriban még a divatszakmában voltál, igaz?
Korábban sokévig a divatszakmában dolgoztam, de ezekben az években volt 3 év kitérő amikor egy reklámcégnél dolgoztam art director pozícióban. A cég megszűnése után viszont visszatértem a divat világába.

Meg tudod határozni azt a pontot, amikor a tényleges váltás mellett döntöttél?
Két éven keresztül csináltam azt, hogy reggel elmentem dolgozni, majd késő délután és este megtartottam az óráimat, végül este tíz órakor hazaértem. Közben többek között készültem az Ultrabalatonra is. Aztán 2018 novemberében a Garda tónál egy félmaraton közben pánikrohamot kaptam, ami ugyan rövid idő alatt elmúlt, de nagyon elgondolkodtatott, hogy talán sok egyszerre, amit csinálok és ideje határt húzni. Egy hónappal később ekcémás lett a bőröm, így egyértelmű volt, hogy változtatnom kell. Ekkor döntöttem úgy, hogy belevágok.

A váltás során volt valamilyen kockázat, amit előzetesen mérlegelned kellett?
Nem féltem változtatni, mert tudtam, hogy az eredeti szakmámban mindig lesz helyem valahol, ha nem tervezőként, akkor grafikusként. Az édesanyám persze féltett, hogy „otthagyom a biztosat a bizonytalanért”.

“Korábban alkalmazottként jobb volt a fizetésem mint az induláskor, az Sír a Zsírral viszont két hónap alatt megháromszoroztam a bevételem.”

Érdekes helyzet volt, hogy miután főleg délután és este dolgoztam, nem tudtam mit kezdeni a napközben szabadidőmmel. Hiába volt sikeres a vállalkozás, mégis haszontalannak éreztem magam, így elkezdtem tanfolyamokra és képzésekre járni.

Az életmódipar itthon is pezseg, tele van a piac edzőkkel, tanácsadókkal. Téged mi emelt ki ebből a zajból, mi hitelesített?
Szerintem a hitelességemnek több tényezője is van. Egyik, hogy szakmailag folyamatosan képzem magam és ez a programba való beiratkozás napján óriási löketet és biztonságérzetet ad a jelentkezők számára.

“Specializálódtam és egy olyan területtel foglalkozom, amit magam is átéltem. Nem fogok testépítőkkel, vagy élsportolókkal foglalkozni. Senkitől sem várom el a sajtreszelőszerű hasfalat, ezért itt senki sem érzi magát kényelmetlenül.”

Sőt, felvállalom, hogy én is emberből vagyok, olykor feljön néhány kiló és nem követek szélsőséges diétákat. Lehet hibázni és újrakezdeni, ha pedig valaki nagyon szétcsúszik, akkor közösen megkeressük nem csak az okokat, hanem a megoldásokat is. A program résztvevőivel emberként foglalkozom, nem a „darab-darab” és a számok elve szerint dolgozom és ezt érzik is. És nem szégyellek hirdetni – mert azzal ellentétben, ahogyan sok kockás hasú edző gondolja – nem elég csak jól kinézni és kiposztolni az ebédünket vagy a versenyek eredményeit. A potenciális ügyfelekhez el is kell jutni.

Jógás posztoknál például gyakran látni a hirdetésekben az „átlagos” emberek számára irreális pozíciókat, amelyek talán éppen az ellenkező hatást váltják ki. A sikerességed része az emberi lépték, az azonosulás lehetősége?
Biztos vagyok abban, hogy ez is benne van. Edzőként nem várok többet el senkitől annál, mint amit az adott ember reális célként ki tud tűzni önmaga számára.

Kik járnak hozzád?
Miután már magam is egy középkorú nő vagyok, elsősorban ez a korosztály tagjai vesznek részt az Sír a Zsír programjában. Ők már tudják, hogy mit akarnak, nem a szépségideálokat kergetik, hanem az egészségükért akarnak tudatosan tenni.

Neked milyen elvárásaid, reális céljaid voltak vállalkozóként?
Mivel az elvárásaim nem voltak túlságosan magasak, ezért kudarcélményeim sem voltak.

“Az volt a célom, hogy önállóan olyan munkát végezzek amit szeretek csinálni, feltölt és hogy a bevételeim legalább akkorák legyenek, mintha alkalmazott lennék egy munkahelyen.”

Az az igazság, hogy miközben arra számítottam, hogy a pandémia majd csődbe visz, éppen az ellenkezője történt. Hatvan fővel vittem a online csoportjaimat. Természetesen a személyes kapcsolódások elmaradása miatt ez egy nehezített pálya, ezért kirándulásokat is szerveztem.

A személyiségedhez a korábbi munkáid vagy a vállalkozói lét passzol jobban?
Szerintem ezt így nem lehet összehasonlítani. A divattervezésből már kiöregedtem, már a divatszakmában is a tapasztalatomat az online kereskedelem és webshop menedzseri pozícióban kamatoztattam, most pedig emberekkel foglalkozom. Szerettem az előző munkáimat is, de az Sír a Zsír azért áll hozzám közelebb, mert fizikailag is van lehetőség a közös munkára, az emberekkel való foglalkozásra. Az privát edzőtermet is a személyes találkozások fontossága miatt indítottam el.

Ha érdekel, hogyan folytatódik Andor Marcsi és a Sír a Zsír története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!