Mozsgai József – Mozsi Major

A tenyészmarhák Rolls-Royce-a egy kis Baranya megyei faluban készül. De hogyan jön össze az állattartás és a közösségi média? Olvassátok el Mozsgai József történetét!

Mozsgai József, becenevén Mozsi a Baranya megyei Sellyén született. Állattenyésztő mérnökként és kereskedelmi menedzserként szerzett diplomát, karrierjét vállalkozóként kezdte. Volt virágboltja, sportboltja, aztán éles fordulattal háta mögött hagyta az üzleteit, felköltözött Budapestre és alkalmazottnak állt a fejlődő IT szektorban.

2011-ben azonban visszatért a szülőfalujába és megalapította a limousin törzskönyvezett marhákat tenyésztő Mozsi Majort. Csupán egy bikával, tizenöt fiatal tehénnel és egy lakókocsival indultak, de ma már 63 állatuk van. A közösségi médiában találta meg az egyik kiemelkedési lehetőséget, két éve heti szintű Facebook videósorozatot készít, amit egy-egy alkalommal 5-6 ezren is megnéznek.

 

A Hello Biznisszel közös sorozatunkban olyan történeteket mutatunk be, ahol interjúalanyaink az új karrierjükben kiemelkedő szerepet játszanak a digitális eszközök és fejlesztések. Ha Neked is van ilyen ismerősöd, írd meg nekünk!

Gondoltad volna 14 évesen, hogy még hazajössz a szülőfaludba?

Annyira nem, hogy amikor egyetemista koromban nagyapám megkérdezte tőlem, hogy a kárpótlási jegyekből megvegye-e a falu határában lévő 90 hektáros földet, azt válaszoltam, hogy sosem fogok ezzel foglalkozni, költsék csak saját magukra. Azóta minden alkalommal, amikor elmegyek a terület mellett, eszembe jut, hogy mit szalasztottam el.

Nem mindennapi már az első váltásod sem. Hogyan lesz egy állattenyésző mérnökből IT-s?

Nagyon szerettem az állatokat, a biológiát, kémiát, ezért indultam el ezen a pályán. A fiatalon kötött házasság, a gyerekek érkezése miatt viszont a megélhetés vált a fő szemponttá, így a kereskedelembe vágtam bele. Feleségemmel együtt volt hat virágboltunk, sportboltunk, de a vásárlási szokások megváltozása miatt úgy éreztem, hogy ezzel nem fogunk tudni megfelelő anyagi hátteret biztosítani a családunknak. Azt láttam, hogy az informatika lesz a jövő, így felköltöztem Budapestre és az IT szektorban kezdtem el dolgozni junior kereskedőként, majd key account managerként.

Előtte sosem voltál alkalmazott. Miért váltottál és milyen volt ezt megélni?

Meg szerettem volna tanulni a nagyoktól, hogyan kell egy céget hatékonyan üzemeltetni és hajtott a kíváncsiság, hogy milyen az alkalmazotti lét. Odaátról vonzott az, hogy havi fix bevételem lehet, amivel szabadon gazdálkodhatok, a családomra költhetem, nem kell mindent az üzletbe visszaforgatnom.

Rockefeller fogalmazta meg találóan, hogy vállalkozóként saját magunk zsarnokai kell, hogy legyünk, ha megfelelően akarunk fejlődni.

Az informatika pedig úgy jött képbe, hogy a 2000-es évek elején saját kútfőből készítettem el a sportboltunk weboldalát. Valami azt súgta, hogy nagy lehetőségek lesznek ebben az iparágban és ezért elkezdtem állást keresni a lakóhelyem, Kaposvár környékén, de végül csak a fővárosban sikerült találnom.

Mennyire élvezted ezt a munkát?

Alapvetően átmeneti megoldásnak indult, de a magas fizetés, a sikerek és a pörgés beszippantottak, így végül tíz év lett belőle.

Mi hozta el mégis a változás iránti igényedet?

A mondás szerint azt a lovat ütik, amelyik húzza a szekeret. A menedzsment elkezdett spórolni, hiába teljesítették a kereskedők a kitűzött célokat, mondvacsinált okokra hivatkozva évről-évre szűkítették a bónuszunkat. Én vállalkozó szemlélettel elvártam, hogy ha jól végzem a munkám, akkor fizessenek is meg. Ez komoly feszültségeket szült a vezetők és köztem. Átmentem volna más céghez, viszont a válság kellős közepén alig voltak lehetőségek ebben a szektorban.

De nemcsak a konkrét céggel voltak problémáim. Azt éreztem, hogy egész álló nap csak excel táblában árrést számolok, és semmilyen értéket nem teremtek. Elegem lett a folyamatos dugóban ülésből, a természeti környezet hiányából is. Valószínűleg mindezektől állandóan stresszes voltam, így a házasságom is tönkrement. Egy idő után rájöttem, hogy az a rengeteg extrémsport – hegyi bringázás, siklóernyőzés, snowboardozás – mind csak pótlék, ami ahhoz kell, hogy érezzem, hogy élek. Nagyon kerestem a kiutat, de nem volt hozzá ötletem. Teljesen kiégtem.

Ha érdekel, hogyan folytatódik a Mozsi Major története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!