“Hangolódjunk gyermekeinkre!”

Zentai Kata – Beszélő Babakezek

Zenta Kata / Életút

Zentai Kata középiskolai tanár, filmkultúra-terjesztő, népi kézműves gyermekklubvezető végzettségekkel rendelkezik. A Magyar Nemzeti Levéltárban levéltárosként kezdett dolgozni, majd jópár év elteltével megalapította a Beszélő Babakezeket és vállalkozóként teljesedett ki. Különösen büszke arra, hogy az egykori tanítványai még egy évtized múltán is szeretettel gondolnak vissza a Babakezeknél töltött időkre és büszke a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való munkájára is. Hisz abban, hogy az eredményesebb kommunikáció hosszú távon is támogatja a felnövekvő gyermekek világban való boldogulását. Jógával, meditációval és a természetben való sétákkal töltődik.

Magas szinten végezte a tudományos munkáját, de nem égett benne a tűz. Gyermeke születése mutatta meg számára, hogy mi az, ami elhivatottsággal és szenvedéllyel tölti el. Zentai Kata a hazai babajelelés úttörőjeként indította el a Beszélő Babakezeket.

A Beszélő Babakezek előtt alkalmazottként, bölcsészként milyen területen dolgoztál?
Középiskolás koromban erősen érdeklődtem a történelem iránt, így történelem szakra felvételiztem. Ám a második évben villámcsapásszerű volt a felismerés: én soha nem akartam középiskolai tanár lenni, történész pedig nem leszek. Ott is akartam hagyni az egyetemet –  hogy valamilyen kreatívabb irányba indulhassak el –, ám külső, családi nyomásra mégis megszereztem a történész diplomámat. Ezt követően sima út vezetett a Magyar Nemzeti Levéltárba, ahol tudományos státuszban dolgoztam levéltárosként tíz éven keresztül. Megálltam a helyem; nagyon gyorsan középvezetői pozícióba kerültem, illetve több külföldi tudományos ösztöndíjat is megnyertem. Látszólag a helyemen voltam, de belül nem lángolt a tűz.

Mivel foglalkozik egy levéltáros?
Alapvetően a régi és az újonnan keletkezett történeti értékű, megőrzést igénylő iratok szakszerű rendezésével, illetve a kutatók munkájának támogatásával.

És a Beszélő Babakezek milyen hatásra született meg benned és miről szól ez a vállalkozás?
A nagy változást az életemben a gyermekem születése jelentette, ekkor ismerkedtem meg a babajelbeszéddel. Alaposan felkutattam a téma tudományos hátterét, megtanultam a jelnyelvet, majd saját képzési programot dolgoztam ki és 2008-ban elindítottam a saját tanfolyamaimat is. A babajelbeszéd abban segíti a szülőket, hogy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot teremtsenek babáikkal és hatékonyabb legyen a kommunikációjuk még a beszéd megindulása előtt. Tanfolyamokat tartunk, közösséget formálunk és tudományos kutatásokat folytatunk a témában. Egy nagyon befogadó közösség jött létre, hiszen komoly figyelmet fordítunk a sajátos nevelési igényű gyerekekre is.

Amíg el nem jutottál idáig, hogyan tudtad kezelni, hogy „nem vagy a helyeden”? Azért ez egy kényelmetlen érzés lehet, hosszú távon pedig kifejezetten az…
Most visszatekintve talán arról volt szó, hogy nem ismertem fel, nem tudatosítottam ezt az érzést. Egyszerűen tettem a dolgom, végeztem a munkámat – méghozzá eléggé jól. Mindeközben a munkán kívüli életem adott energiát a mindennapokhoz, hiszen a férjemmel sokat utaztunk, eseményekre jártunk, tagjai voltunk egy fotósklubnak is. Akkoriban délután négy óra előtt pár perccel már letettem a tollat, hogy elérjem a buszt, míg a jelenlegi életem minden perce a Babakezek körül forog.

Egyfajta küldetéstudatot érzel ezzel kapcsolatban?
Igen, egyértelműen az volt az érzésem, hogy a babajelbeszéddel van értelme komolyabban is foglalkozni. Szerettem volna azt, hogy ennek előnyeit ne csak én éljem meg, hanem sok más kisgyermekes anyának is segíthessek abban, hogy jobban rá tudjanak hangolódni a gyermekeikre és hatékonyabban tudjanak kommunikálni egymással. Ráadásul olyan dologról van szó, ami nem csak a pici korosztály esetében jár pozitív hatásokkal, hanem a folyamat az egész későbbi életre kihatóan erősíti meg a biztonságos kötődést.

Veled esetleg történt valami, ami a szülői létnek éppen ezt a sajátságos dimenzióját emelte ki számodra?
Azon dolgozom, hogy segítsem szülő-gyermek kapcsolaton belül a megértést, azért küzdök, hogy biztonságos kötődés alakuljon ki a gyerekekben. Mivel a szüleim hat hónapos koromban autóbalesetben vesztették életüket, ez számomra nem adatott meg, ami egyértelműen kihatott és máig kihat az életemre. Tudok beszélni és tudok lelkesítő lenni, de rettegek attól, hogy semmi sem jön ki a torkomon… Emlékszem, évtizedekig nem kommunikáltam, még az iskolában sem jelentkeztem még akkor sem, ha csak én tudtam valamire a választ. De már nagyon sokat fejlődtem ezen a téren, például volt egy TEDx előadásom is, de az is igaz, hogy ezzel még dolgom van. Tehát innen tudom, hogy az első néhány év és a hatékony kommunikáció ilyen fontos az életünkben. 

A babakezek 2008-ban indult, de a női vállalkozói képzést csak öt év múlva végezted el. Mi történt ebben az időszakban?
A vállalkozói képzés vízválasztó volt az életemben. Sokkolt a felismerés, hogy noha ott van bennem a szenvedély és a küldetéstudat, ezzel szemben mennyire nem rendelkezem vállalkozói attitűddel. Közben pedig bizonyos körökben már eléggé ismert volt a Babakezek, aminek nem is voltam a tudatában. A kétszintű képzést – egy alap és egy haladó szint – már 2010-ben elkezdtem és nem csak az anyák tértek vissza újra és újra, hanem létrejött egy remek közösség is. Két év múlva egy könyvsorozat is megjelent, illetve a Beszélő Babakezek volt az első hazai elektronikus interaktív mesekönyv is.

2014-ben végig vittünk egy dizájnváltást is, ekkortól határoz meg bennünket a lila és a narancssárga szín, amit imád a közösségünk. Megesik, hogy a gyerekek lilába és narancssárgába öltözve jelennek meg a tanfolyamokon és a hozott sütik is ilyen színekben pompáznak. A tanfolyamokon eddig kétezren vettek részt és gyakran találkozom kerekasztalokon vagy konferenciákon olyan szakemberekkel, akik egykor a tanítványaim voltak.

Mi volt az a pillanat, amikor kiléptél az alkalmazotti létből és vállalkozó lettél?

Már a gyed alatt elkezdtem tartani babajelbeszéd-tanfolyamokat és amikor eljött az idő, hogy visszamenjek a munkahelyemre, döntenem kellett, mert a napi 8 órás munka mellett kivitelezhetetlen lett volna a tanfolyamok tartása. Én a Beszélő Babakezeket választottam.

Mi volt a legnagyobb félelmed az induláskor, voltak-e anyagi dilemmáid?
Nem volt bennem félelem, csak egy késztetés, hogy ezzel kell foglalkoznom. Az persze zavart, hogy a főállásom feladásával eltűnt az addigi biztos hátterem, de valójában nem volt időm ezzel foglalkozni. Nagyon sokat számított a férjem támogatása, aki végig hitt bennem – talán jobban is, mint én önmagamban.

Szerinted ilyenkor mennyire fontos a támogatás? Ez mennyire támogatta a korábban nem éppen erős vállalkozói önbizalmad?
Nagyon meghatározó, hogy milyen támogatói háttérrel bírunk és számomra nagyon is fontos volt a támogatás, ami valóban erősítette az önbizalmamat.

Ha érdekel, hogyan folytatódik Zentai Kata és a Beszélő Babakezek története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!