“Megtapasztaltam a szabadságot és többé már nem akartam elveszíteni”

Posta Reni – Életmódtanácsadó

Amikor közel tizenöt éve hoztál egy döntést és életmódot váltottál, mik voltak az első gondolataid, amikor eltűntek az első kilók és láttad, hogy sikeres a törekvésed?

Az első kilók leadásakor eszembe jutott, hogy milyen sokszor belevágtam már ebbe a folyamatba. Szabolcs megyéből származom, ahol az emberek a húsleveshez és a dinnyéhez is kenyeret esznek, nekem is ez volt a családi mintám, gyerekkorom óta csak híztam és fogytam, híztam és fogytam.

“Harminchárom évesen, huszonöt kiló túlsúllyal, inzulinrezisztenciával, marketingesként nyakig benne voltam a multik világában. Tehát – mivel az egészségem volt a tét – nem volt más választásom, mint a valóban sikeres életmódváltás.”

Amikor belekezdtél, akkor már gondolkodtál azon, hogy ebből akár egy vállalkozás is kinőhet?

Nem voltak üzleti megfontolásaim, viszont az életmódváltást és a fogyást illetően egyre több tapasztalatra, tudásra tettem szert és szerettem volna segíteni másoknak is. Már 2013-ban megírtam az első szakácskönyvemet, vittem a blogomat, dolgoztam marketingesként, alvállalkozóként, újságíróként és vezető szerkesztőként más cégeknek. Aztán – különböző okok miatt – véget ért ez az időszak és ott álltam munka nélkül azzal a kérdéssel, hogy miből fizetem ki a számláimat.

Nyilván egy ilyen krízisből nem egyszerű kijönni és nem is lesz azonnal vállalkozó az ember – mit léptél?

A szó klasszikus értelmében munkanélkülivé váltam! A diplomáimmal és a tizenhárom évnyi marketing menedzseri tapasztalatommal be kellett jelentkeznem a munkaügyi központba, ami egyébként nagyon rossz érzéssel töltött el. De nem csak érzelmileg és anyagilag érintett meg a helyzet; eltűntek a korábbi napi rutinok is az életemből. A blogot is ekkor kezdtem el írni: fontos célom volt, hogy tizenegy tartalmat minden nap kitegyek az oldalra. Kerestem az utam, ezért nagyvállalatok által meghirdetett állásinterjúkra is jártam, majd egy PR-szóvivői megmérettetés utolsó előtti körében úgy döntöttem, hogy mégsem akarom ezt csinálni…

Az utolsó előtti körig igencsak sok energiát tesz bele az ember a folyamatba, hogy hogy kiszálltál?

Mielőtt munkanélkülivé váltam, megtapasztaltam a szabadságot és már nem akartam azt elveszíteni.

“Nem akartam, hogy újra megmondja nekem valaki, hogy mit-, mikor valósítsak meg, hogyan teljen el majdnem a teljes napom.”

Közben azért eléggé tanácstalan voltam, de az akkori párom nagyon sokat segített, bíztatott, hogy ne adjam föl. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert így „magamra maradtam” és fel kellett nőnöm a döntésemhez. Mert újoncként nagyon nehéz volt eligazodni a vállalkozók világában.

Sokszor jön velünk szembe az, hogy „légy szabad”, „légy önazonos”, amire valóban érdemes is törekednünk, mert sok frusztrációtól megkímélheti magát az ember, de arról csak nagyon ritkán szól a fáma, hogy minden ilyen törekvésnek ára van… a most megélt szabadságodért „mivel fizettél” emberként, vállalkozóként?

Fel kellett vállalnom a kényelmetlenséget és hogy minden nap „bele kell állnom”, komolyan aktivizálnom kell magam a siker érdekében. Mindezt meg kellett tanulnom, mert vállalkozóként nem járt minden alanyi jogon úgy, mint amikor bent ültem egy cégnél egy jó névjegykártyával.

“Meg- és be kellett mutatnom magam egy addig számomra ismeretlen közegben. Például egy barátom meghívására részt vettem üzleti reggeliken, ahol gyorsan kaptam több tucatnyi névjegykártyát. Ezek az ismeretségek valamelyest megalapozták a későbbi megbízásaimat is.”

Aztán rendszeresen jártam rendezvényekre, szakmai konferenciákra, ismerkedtem másokkal, építettem a kapcsolataimat, és végül innen jött az első komolyabb, havi fix bevételt jelentő megbízásom is. Aztán egy nagyon sűrű időszak következett: dolgoztam alvállalkozóként, újságíróként és vezető szerkesztőként, közben pedig írtam a blogom és fejlesztettem a receptjeimet. Sok mindent csináltam, csak éppen a saját bizniszemre nem jutott elég időm.

Mi volt a következő lépésed?

Arra a döntésre jutottam, hogy elég átállási időt hagyva magamnak és az ügyfeleimnek is, de minden olyan munkát leadok, ami nem a saját brandemet építi.

“Meg jó pár pofon után arra is rá kellett jönnöm, hogy le kell fektetnem a saját prioritásaimat és már az elején megszűrni, hogy üzletileg mivel éri meg foglalkoznom. Ekkor már megjelentek az első könyveim, pár nap alatt toplistavezetővé váltak, így országos szinten ismertté tették a nevemet.”

De a megélhetésemet és fejlődésemet biztosító bevételek még várattak magukra. Viszont nem álltam meg itt. A saját weboldalam és a webshop elindítása egy fontos pillanat volt, mert akkor már valóban tudatosítottam azt a felelősséget, amit a saját nevemmel, márkámmal, termékeimmel piacon lévő vállalkozás jelent. Ez sok lehetőséget nyitott meg számomra, és bennem megvolt a kellő ambíció és energia. Azon viszont sokat kellett agyalnom, hogy üzletileg is megtérülő dolgot csináljak. Így vágtam bele az online szolgáltatásokba: személyesen tartottam főzőiskolákat, egyéni konzultációkat, életmód táborokat, számtalan rendezvényen vettem részt előadóként, kiállítóként. Viszont az üzlet az év végére „leült” és egy újabb mélypont következett.

Az mit jelent az, hogy „leült” a biznisz?

Akkor meghirdettem egy újévi tábort, de csak négyen jöttek el rá. Persze az eseményt így is megtartottam, de nagyon komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy ez miért alakult így és hogyan tovább. Megint ki kellett számolnom forintra mindent.

“Folyamatosan agyaltam a lehetséges megoldásokon, így jött az online fogyókúrás kurzusok ötlete és azonnal le is ültem az egyik nagyon jó stratéga és mentor vénájú barátnőmmel átbeszélni a folyamatokat. Meghirdettem a szolgáltatást, amire három nap alatt száz ember jelentkezett, a számlámon pedig landolt nyolcszázezer forint.”

Visszaigazolták a követőim, hogy erre nagy szükség van és tőlem akarják mindezt! Büszke vagyok rá, hogy a szolgáltatásom kialakítása során nem másoltam senkit és semmit. Mentem a magam feje szerint és azokból a tapasztalatokból, felhalmozódott tudásból „főztem”, amit a vendégeimmel való találkozásokból, kommunikációból leszűrtem. Egyébként a módszerem többek között abban tér el másokétól, hogy nem kell kalóriákat számolni, néhány szabály megtartása mellett is működik és gyors, tartós sikerélményt ad. Ez az első kurzus volt a prototípus, amit folyamatosan fejlesztettem, így mára már egy komplex csomagról van szó, aminek a táplálkozás és egészséges életmód mellett része a vitamin-ásványianyag-támogatás és akár az aromaterápia is.

Ha jól látjuk, az említett krízis egyben fordulópontot jelentett, amikor is igazán rátaláltál az életmódváltás témakörére és arra is, ami felé végül is tényleg menned kell…

Ez igaz és tényleg volt számomra egy fontos üzenete is: megtaláltam az utamat magánemberként és üzletasszonyként is, valóban szükség van arra, amit csinálok. Hivatás. A cukor iránti sóvárgás leküzdése, mások egészségének támogatása misszióm, szívügyem. 

A weboldalon a blogod és receptjeid mellett sok médiaszereplésről, együttműködésről is olvashatunk…

Talán a legemlékezetesebb együttműködésem az egyik legnagyobb ételfutár céggel volt, amikor egy komplett cukor-, glutén-, tejmentes és paleo menüsort állítottam össze nekik. Több mint hatvan főt tanítottam be a konyhán – beleértve a vezető séfet is – és több mint száz receptet dolgoztam ki számukra. 2020-ban az ALDI Enjoy Free! kampányának mentes szakértőjeként, receptfejlesztőjeként működtem közre. Aztán dolgoztam a Bijóval, a Dia-Wellness-szel, Mediline-nal, a Tchibo-val, Katus Attilával is a mentes és egészséges életmód kapcsán. Évek óta a Csak a Mentes és A Természet Tudása© kiemelt szakmai partnere, az M-Mentes Díj állandó zsűritagja vagyok. Eddig 8 szakácskönyvet írtam, több mint ezer saját receptet fejlesztettem ki, több ezer embernek segítettem lefogyni, életmódot váltani a módszeremmel.

Úgy látszik, hogy az elmúlt években nagyon sok mindent kellett kézben tartanod és közös nevezőre hoznod, de azért mindez nagyon sok stresszel is járhatott… ezt hogyan kezelted, volt, aki segített ekkoriban?

Az a bizonyos 2016 év eleje egy valóban nehéz és gyomorszorító időszak volt, de nekem időnként szükségem van ezekre a mélységekre is, mert onnan tudok óriásit fejlődni – ha minden rendben van, akkor egy kissé elkényelmesedek. De hiába voltak nehezek ezek a hónapok, mert a motivációm megtartottam, emellett már a saját utamat jártam és nem szerettem volna visszamenni alkalmazottnak vagy alvállalkozónak sem. Az akkori párom – akit már említettem – már húsz éve egyéni vállalkozóként dolgozott, érzelmileg is nagyon sokat segített nekem és megerősített abban, hogy tovább tudok menni az utamon. Többek között tőle tanultam meg azt is, hogy vállalkozóként nem csak jó hónapjaink vannak és például tartalékok képzésével mindig fel kell készülnünk a nehezebb időszakokra is. Életmódtanácsadóként pedig pontosan tudtam, hogy a stressz milyen hatással van a szervezetemre, így elkezdtem sportolni; eleinte a futás, a séta és az otthoni edzés nagyon sokat segített.

Mindez védelmet nyújtott a kiégés ellen?

Tavaly januárban volt egy kiégésem, ami több okra vezethető vissza; az egyik, hogy nagyon sokat dolgoztam, sok online főzősulit, workshopot vittem, ami összefüggött azzal is, hogy még nincs férjem és családom, így ha egyedül vagyok, akkor belevetem magam a munkába. Szeretek dolgozni, de persze ha van párom, akkor sokkal óvatosabb vagyok az időmet illetően. A lényeg, hogy ez a kifáradás és az éppen akkor véget érő párkapcsolatom betette a kaput, így szó szerint világgá mentem: hónapokat töltöttem Ázsiában, illetve Olaszországban. Életem egyik legjobb döntése volt, mert kitágult a világ!

Ha érdekel, hogyan folytatódik Posta Reni története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!!