Nem hittem volna, hogy pont ez fog befutni

Wesselényi Andrea – Síelők.hu

Életút // Wesselényi Andrea

Üzemgazdászként végzett 1989-ben a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi főiskolán. A turizmusban kezdett el dolgozni – megfordult üdülőben felszolgálóként, kempingben recepciósként, szárnyashajón hostessként és szállodában mindenesként. A főiskola után egy utazási irodába került referensnek és tolmács-fordítónak. Innen ment GYES –re, de kétgyermekes anyaként már nem tért vissza, hanem szabadúszóként kezdett el karriert építeni. A fordítások mellett egy véletlennek köszönhetően újságíróvá vált: egy cikk nyomán előfizetett az internetre és az így kézhezkapott Internet Kalauz pályázatára jelentkezett.

A sielok.hu domain nevet 2000-ben vásárolta meg, és 2002-től kezdte el aktívan építeni az oldalt, ekkor vált vállalkozóvá és hozta létre a Síelők Bt-t. A 6 fős cég ma már szállásközvetítéssel is foglalkozik, a téli szezonban havi egymilliós látogatásszámot érnek el.

 

Ma már gyakran hallani, hogy valaki GYES-ről visszatérve szabadúszó lesz. Milyen volt ezt huszonhárom évvel ezelőtt meglépni? Mennyire volt nehéz időszak?

A második kisfiam megszületése után rájöttem, hogy az akkori munkahelyemet nem fogom tudni összehangolni a családi élettel, ezért egymagam kezdtem el fordításokat vállalni. Szerencsére az elejétől kezdve voltak ügyfeleim, akik elégedettek voltak a munkámmal. Az egyik megbízás hozta a másikat, vitt előre a lendület, így egyáltalán nem éreztem ijesztőnek a saját lábra állást.

Az önállósodásban fontos szerepet játszott az internet is, mit láttál benne, hogyan tud majd Neked segíteni?

Egy újságcikkben olvastam, hogy Indiában már sokan a saját otthonukból, a neten keresztül dolgoznak. Rögtön arra gondoltam, hogy ez egy jó eszköz lesz arra, hogy fordítóként az egész világról bárhonnan munkát találhassak. Be is mentem az első boltba, ahol előfizetést árultak, de aztán gyorsan felismertem, hogy a világháló sokkal izgalmasabb annál, minthogy csak megbízókat keressek.

Milyen volt az internet akkortájt?

Ma már kicsit furának hangzik, de egy papíralapú magazinban jelentek meg a weboldal bemutatók. Én ebbe a szerkesztőségbe kerültem be egy pályázaton keresztül és írtam különböző honlapokról recenziókat. Mivel úgy olcsóbban jött ki, főként éjszaka, az alvásidőm helyett szörföltem. Viszont egyre inkább láttam, hogy mitől lesz jó vagy rossz egy weblap, akkoriban sokszor vagy a design volt rémes és a tartalom szuper, vagy fordítva. Magába szippantott ez a színes, forradalmi és gyorsan változó világ.

És mit mondtak erre a barátok vagy családtagok?

Csodálkozva szemlélték, a nagymamám például sokadszorra is megkérdezte, hogy mivel is foglalkozom igazából? Ütöm a billentyűket és jön a pénz – válaszoltam (nevet).

A cikkírások során felmerült Benned, hogy főállású újságíró legyél?

Még középiskolában voltak ilyen irányú terveim, írtam is a diákújságba, de apukám azt mondta, hogy az újságírónak értenie kell a történelemhez és a politikához is, így ezt az ambíciómat fokozatosan feladtam. Az Internet Kalauznak dolgozva már láttam a saját határaimat, úgy éreztem, hogy csak középszerű lennék ebben a szakmában.

Helyreraktam magamban, hogy miben vagyok jó és miben kevésbé, és úgy döntöttem, hogy csak arra koncentrálok, amiben kiemelkedő lehetek. Így kezdtem el weboldal programozással foglalkozni.

A kezdőlökést az adta, hogy az Internet Kalauzban volt egy rovat arról, hogyan kell honlapot építeni. Úgy gondoltam, hogy ez még izgalmasabb és összetettebb önkifejezési lehetőség, mint a cikkírás, mert itt nemcsak a szöveg, de a megjelenés és a fotók is hozzátesznek az élményhez. Ráadásul újszerű is volt, amivel kevesen foglalkoztak még.

Volt ebben már üzleti szándék is?

Az elején csak a kíváncsiság és a kísérletezés hajtott. Az újságcikkekhez egy-egy témát feldolgozva azt tapasztaltam, hogy a netről még csak korlátozottan érhetőek el a specifikus információk. Láttam, hogy a tematikus oldalak iránt egyre nagyobb az érdeklődés és megoldásként felmerült bennem, hogy jó lenne egy-egy mini honlapot létrehozni. Így született tíz különböző weboldalam, a spektrum széles volt az interneten ismerkedő párok szerelmi történeteitől az internetes marketingen át az ingyenes távmunka közvetítésig.

Köztük ott volt a síelés is. Hogyan gyűlt össze pont ez a tizesfogat?

Úgy döntöttem, hogy amilyen témákba beleástam magamat, ahhoz veszek egy külön domainnevet is.

Volt ami közelebb állt Hozzád?

Mindegyik egyformán érdekelt, más-más okok miatt, a síelés például gyerekkori szerelmem volt. De a tíz közül nem tudtam volna csak egyet kiválasztani.

Később már megjelentek az üzleti szempontok is, volt egy olyan álmom, hogy passzív jövedelemforrást építek ki ezekről az oldalakról, és mivel a távmunka futott fel elsőként, ebbe az irányba indultam el.  A cikkek mellett interjúkat adtam, konferenciákra jártam, előadásokra hívtak és könyvet is írtam róla.

A távmunka témája mennyire volt a szenvedélyed? Miért nem lettél végül ennek a szakértője?

Az élethelyzetemből adódóan nagyon érdekelt, de sajnos túl sok szélhámosba futottam bele és rengeteg energiát vitt el az ő megfékezésük. Folyamatosan résen kellett lennem, hogy csak komoly apróhirdetések legyenek az oldalamon. A szélmalomharc mellett egy ponton rájöttem arra is, hogy a távmunka lassan természetessé és hétköznapivá válik, már nem egyedi az oldalam, így kezdtem elveszteni a lelkesedésemet.

Ezzel párhuzamosan a többi honlapot sem hanyagoltam el és egyre több pozitív visszajelzést kaptam a sielok.hu-val kapcsolatban. Ez akkor csupán egy pici linkgyűjtemény volt levelezőlistával, de ennek hatására hozzáfogtam, hogy tartalmat is építsek köré.

Viszonylag ismertté váltál a távmunka kapcsán, aztán pedig ezt elengedted és az egészet újrakezdted. Mennyire ment ez könnyen?

Sajnáltam, amikor három év után ezt hátra kellett hagynom, de segített átlendülni, hogy ekkor már láttam megcsillanni a reményt a Síelőkben.

Visszagondolva nem hittem volna, hogy pont a síelés témája lesz a nyerő.

A szüleim is azt kérdezték, hogy ki jár síelni Magyarországon?

Ha érdekel, hogyan folytatódik a Síelők.hu története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!