“Zuhanyozás közben jött az ötlet”

Szabó Ágnes – Virtuális Irodaház

Mit mondana Tomán Szabina mentoráltja annak a fiatal lánynak, aki a Balaton partján konyhai kisegítőként dolgozott azért, hogy meg tudja venni élete első mobil telefonját?

Gyerekként bármit is szerettem volna, egyedül akartam megoldani. Így amikor úgy éreztem, hogy szükségem van egy saját mobilra, felültem egy buszra és meg sem álltam a Balatonig, ahol egész nyáron halat pucoltam. Emlékszem, Budapesten áthaladva arra gondoltam, hogy egyszer majd én is itt élek.

Akkor még nem tudtam, amit most már igen: ha az ember kitalál valamit és azt valóban meg is akarja valósítani, akkor az sikerülni is fog. Vagyis azt mondanám a fiatalkori önmagamnak, hogy „ne aggódj, mert minden sikerülni fog, amit elterveztél”.

A Tomán-sztori mellett említsük meg azt is, hogy a közelmúltban átvehettél egy vállalkozói díjat is, mindezek pedig jelentős visszajelzések; mit üzennek neked emberként és vállalkozóként főleg ahhoz képest, ahonnan elindultál?

Az az egyik legnagyobb személyes kihívásom, hogy nekem „természetes”, amit csinálok, ezért nem veregetem meg a vállam azzal, hogy „milyen ügyes vagyok”. Számomra teljesen természetes érzés, hogy képes vagyok ezekre a teljesítményekre és hogy olyan lányoknak, nőknek segítek, akikre valamilyen ok miatt nem tart igényt a munkaerőpiac.

Abban támogatom őket, hogy legyen lehetőségük értékteremtő munkát végezni otthonról a saját vállalkozásuk keretei között.

Amikor kapok egy emailt azzal az üzenettel, hogy a saját vállalkozás beindítása segített a kilakoltatás elkerülésében, nem érzek olyan nagy eufóriát, mert én végig tudtam, hogy ez fog történni. De valójában most kezdek rájönni arra is, hogy amit én tudok, az közel sem természetes dolog. A munkámra, a tevékenységemre kapott visszajelzések újabban megráznak, mert azt is üzenik számomra, hogy nekem is jobban meg kellene becsülnöm magamat. Az, ahogy ott álltam a Forbes színpadán a szektoriális együttműködések kategóriájában oda ítélt díjjal a kezemben, és hogy Szabina lehetőséget látva bennem kiválasztott az együttműködésre, szintén olyan események voltak, amelyek felnyitották a szememet azzal kapcsolatban, hogy micsoda értéket teremtek. Miközben szinte robotként megyek előre és sosem állok meg azért, hogy egy kicsit magamat is megdicsérjem. De mindig megvoltak az önértékelési problémáim… Azt gondolom fontos lépést tettem ebben a témában azzal, hogy felkerestem egy kineziológus szakembert is, ahol két dolog vált számomra világossá: szeretnem és becsülnöm kell magam és mindent, amit csinálok, illetve, hogy „szuperérzékelő” vagyok. Utóbbinak köszönhetem, hogy azonnal össze tudom kapcsolni a megfelelő virtuális asszisztenst (VA) a megfelelő ügyféllel.

A saját vállaink megveregetésére talán védelmet jelenthet a kiégés ellen is… érdemes lehet komolyabban is foglalkozni ezzel a kérdéssel?

Ezzel teljesen egyet tudok érteni. Automatikusan, erőfeszítések nélkül teszem a dolgomat, ahogy említettem, mindez számomra természetes, de közben valóban oda kell figyelnem magamra is, mert a vállalkozásomban én vagyok a magam főnöke. Magamnak kell kiépítenem a saját motiváló és visszajelző rendszerem.

A magas teljesítmény hosszú távú fenntartásához szükség van arra is, hogy megjutalmazzam magam, hogy igyekezzek napról napra jobb lenni, miközben ezzel magamat is energetizálom.

Mostanában tudatosítottam ennek a hiányát és ez feladat is adott: ki kell dolgoznom egy, az egész vállalkozói működésemet átható rendszert.

Mielőtt 2018-ban elindítottad a Virtuális Irodaházat, dolgoztál a banki szektorban, illetve tíz évet eltöltöttél az adóhatóságnál is meghatározott munkakeretek, karrierlehetőség és biztos jövedelem mellett. Ehhez képest vállalkozóként egy teljesen új világban találtad magad. Ez nem tűnik egy egyszerű helyzetnek és ha jól tudjuk, vállalkozói mintád sem volt, szóval mégis mi indokolta, hogy felállj és válts?

Tényleg nem volt egy könnyű helyzet és valóban, nem egy vállalkozói családban nőttem fel. Én 37 éves koromban szültem és abban a pillanatban minden megváltozott; átalakult az értékrendem, a személetmódom és már akkor arra gondoltam, hogy hogyan tudom majd biztosítani a családunk egységét. Ebben az időszakban a NAV Kiemelt Adózók Adóigazgatóságán dolgoztam és este fél hétig is bent ültem az irodában, illetve ekkoriban költöztünk ki az agglomerációba és egyértelműen látszott, hogy csak akkor tudunk teljes életet élni, ha én szabadúszóvá válok. Először az volt a tervem, hogy másodállású vállalkozóként folytatom, de a NAV ezt nem engedélyezte, így egyetlen huszárvágással felmondtam.

Felmértem a lehetőségeimet és számba vettem a képességeimet: ismerem a bürokráciát, az adminisztrációt és jártas vagyok a szervezésben.A vállalkozás alapötlete egy zuhanyzás alatt pattant ki a fejemből; vagyis mi lenne, ha mindezeket a feladatokat elvégezném olyan emberek, vállalkozások, cégek számára, akiknek nincsen lehetősége embereket ezekre a feladatokra alkalmazni?

Persze a virtuális asszisztencia külföldön már egy ismert szolgáltatás volt, vagyis nem én találtam fel a spanyol viaszt, ugyanakkor itthon mindez még gyerekcipőben járt és nem is működött jól. Én megteremtettem a saját virtuális asszisztens létemet a saját irányommal és belevágtam. Az idő múlásával egyre többen érdeklődtek afelől, hogy mit is jelent a virtuális asszisztencia és milyen lehetőségeket rejt magában. Ahogy fogyott a „konzultációs kapacitásom” – elkezdtem magam is tananyagokat készíteni, majd megszerveztem az első képzést. Végülis elérkezett az a pillanat is, amikor le kellett adnom az összes ügyfelemet és teljes figyelmemmel a képzés-, a mentorálás- és a vállalkozásépítés irányába fordultam. Figyeltem a jelzéseket, folyamatosan alkalmazkodtam a piaci igényekhez és így találtam meg a saját utam. Azt, ami én magam vagyok.

Önmagunkat megtalálni és aztán azt konzekvensen képviselni szakmailag és magánemberként az egyik legnehezebb és legtöbb buktatóval járó folyamatunk – neked hogyan sikerült megtalálnod a saját utad?

Közgazdászként pénzügy és számvitel, illetve vállalati tervező szakirányokon végeztem, de ez a szaktudás a gyakorlatban szinte semmit sem ért. Tehát az ötletem már megvolt, de ebben az időszakban még nem voltak online is elérhető vállalkozásfejlesztő anyagok, a nagy áttörést videók, podcastok, e-bookok formájában a Covid hozta el. Elkezdtem bekövetni és figyelni online vállalkozásokat indító embereket, akik viszont félrevittek. Nem tudtam azonosulni az irányelveikkel, a tanításaik számomra nem voltak komfortosak. Ezért elkezdtem csinálni úgy, ahogy én helyesnek láttam, kidolgoztam a saját szabályaimat és olykor még a közgazdaságtani alapelvekkel is szembementem.

Ösztönösen mentem a saját fejem után és úgy voltam vele, hogy aki velem tart, az velem tart. De sokan tudtak azonosulni az elveimmel és az általam kijelölt irányokkal.

Egyébként nem volt egyszerű felismernem, hogy nem kell elfogadnom mások tanításait, ha azokat nem érzem magaménak…

Nincsen copy paste élet…

Ez így van. Ez az én vállalkozásom, ami „én” vagyok, engem tükröz és én vagyok a lelke, a mozgatórugója. Nem erőltethetek magamra olyan tanításokat, amikkel nem tudok azonosulni.

Mit szóltak a hozzád közel álló emberek a váltásodhoz?

Éppen néhány hónapja mondta a férjem, hogy ő még életében nem látott olyan elszánt embert, mint amilyen az indulás idején voltam. Nem igazán értette, hogy mit is akarok, de olyan kétségeket kizáró módon álltam a dologhoz, hogy végig tudta, sikerülni fog.

Egyébként pedig egy meglehetősen nagy döntést hoztunk meg a váltással, ugyanis nem voltak anyagi tartalékaink. Erre a helyzetre húztunk lapot azzal, hogy vagy bejön, vagy sem.

Megállapodtunk egy időpontban, amíg el kell indulnia a vállalkozásnak, ha pedig addig nem sikerül, akkor megyek vissza alkalmazottnak. Vagyis teljes gőzre kellett kapcsolnom.

Hogyan indultál el kezdőtőke nélkül?

Az édesanyám akkoriban ment nyugdíjba és a munkahelyétől kapott egy bizonyos összeget, amit a rendelkezésemre bocsátott. Ez a családi befektetés tette lehetővé, hogy megvásároljam az első marketinges képzéseimet és hogy ezen a területen is fejleszteni tudjam magam. És persze emlékszem arra is, hogy a munkaügyi központon keresztül szerettem volna igényelni az úgynevezett vállalkozóvá válást segítő támogatást. Ezt végül arra hivatkozva nem kaptam meg, hogy a hivatal szerint az ilyenfajta szolgáltatásokra nincsen kereslet és nem látják biztosítottnak, hogy a vállalkozásom kihúzza hat hónapig… szóval nehezített volt a pálya, de én tudtam, hogy sikerülni fog.

Te olyan embernek tűnsz, aki inkább választja a nehezített pályát, a hegymentet a síkfutás helyett…

Azért van ez így, mert látom, hogy mennyi lehetőség van még ezen a területen, de azt hozzá kell tennem, hogy én a „nagy kitaláló” vagyok, a „lányaim” pedig – vagyis a csapatom – valósítják meg az elképzeléseimet. Közben egyre durvább helyzetek is megtalálnak; megtörtént, hogy a munkaerőpiacon dolgozni már nem tudó halálos betegnek kellett megoldanunk azt, hogy az utolsó néhány évében még tudjon kereső munkát végezni.

Merre tartasz most?

Nem tudok leállni, így most azon dolgozom, hogy hogyan tudnék támogatást adni a hazai vállalkozói rétegek – a cégvezetők, a vállalkozások vezetői – számára a hatékony delegálás területén azért, hogy fel tudják szabadítani az idejüket, és a megrekedés helyett képesek legyenek tovább fejlődni. A projekt része a klasszikus HR-es kiválasztási folyamatokon túl az is, hogy hogyan lehet megtalálni a megfelelő szabadúszókat, partnereket a vállalkozásunk fejlődése érdekében. Ez sem lesz egy egyszerű menet, de sikerülni fog.

Látszik, hogy nagyon mész előre, sok mindent csinálsz és sokat adsz – de vajon magadra figyelsz-e eléggé, van lehetőséged a töltődésre?

Igyekszem erre is oda figyelni. Például szerdánként sosem dolgozom, mert így tudom biztosítani, hogy csütörtökön és pénteken teljes erőbedobással tudjam végezni a feladataimat. A pihenő napomat thai masszázzsal, sorozatok nézésével töltöm. Igyekszem minden nap nagyokat sétálni, figyelek, hogy meglegyen a napi tízezer lépés és hogy home office-ban dolgozva minimalizáljam a nassolást. Emellett pedig elkezdtem edzeni is. Valóban sokat dolgozom, de nem lépem túl az az időt, amit napi szinten a munkára szánok.

Vállalkozóként fél évtizede vagy a piacon, mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben a folyamatban?

Sokan attól félnek, hogy egyéni vállalkozónak lenni az egy magányos játék, de ez nem így van.

Én azonnal elkezdtem csapatot építeni, létrehoztam egy ma már 13 ezer fős zárt közösséget és nagyon odafigyelek arra, hogy a csoport tagjaival offline, vagyis a valós életben is tudjunk kapcsolódni.

Mindez számomra nagyon fontos, mert a gyermekvállalás után a barátok „elkoptak” az életemből. Ami igazán mélyen tud érinteni, az az emberi kapcsolatokban való csalódás. Ez az egyetlen elakadásom. Egyszer még az is megfordult a fejemben, hogy inkább elindítok egy webshopot, mert akkor nem kell emberekkel foglalkoznom. De ez egy gyakori témája a szuperérzékenyeknek, így amióta ezt tudatosítottam magamban, sokkal jobban tudom kezelni ezeket a helyzeteket. Ráadásul folyamatosan újabb és újabb emberek csatlakoznak hozzám ezen az úton, és egyre többen haladunk felfelé.

Ha érdekel, hogyan folytatódik Szabó Ágnes és a Virtuális Irodaház története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!!