Dr. Király Ágnes – FerMentor
Dr. Király Ágnes / Életút
Dr. Király Ágnes az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájában régészetből szerzett PhD fokozatot, majd karrierváltását követően elvégzett egy holisztukus táplálkozási tanácsadó képzést és folyamatban van a zöldség-és gyümölcsfeldolgozó OKJ-s képzése. Egy vidéki múzeumban kezdte régészként ahol kora vaskori tömegsírok multidiszciplináris elemzését végezte, majd váltását követően létrehozott a fermentálás (erjesztés) témájában egy, ma már ötvenezer tagot számláló facebook csoportot, workshopokat szervezett, műhelyt nyitott, kézműves termékeket készített és árult és könyvet publikált. Kiemelten büszke arra, hogy első könyve, az Egyszerűen fermentálj 2021-ben a Bookline gasztro toplistájának első helyére került. Hisz abban, hogy a testünk soha nem hazudik és a javunkat akarja és mindenkit arra biztat hogy merjünk hallgatni rá bármilyen élethelyzetről van szó. Ez a boldogságunk és szabadságunk alapja és csak úgy tudunk mások hasznára lenni, ha mi ezzel rendben vagyunk. Zölddel, földdel, vízzel, napsütéssel és jó társasággal töltődik.
A Hello Biznisszel közös sorozatunkban olyan történeteket mutatunk be, ahol interjúalanyaink az új karrierjükben kiemelkedő szerepet játszanak a digitális eszközök és fejlesztések. Ha Neked is van ilyen ismerősöd, írd meg nekünk!
Jól látjuk, hogy egy erős kiégés után indultál el a fermentálás irányába?
Igen, ez igaz, hajlamos vagyok a kiégésre, saját magam kiégetésére, mert mindig mindent a legjobban akarok csinálni és addig feszítem a húrt, amíg hasra nem esek. Viszont mostanra nagyrészt megtanultam ezt kezelni, illetve a figyelmeztető jeleket is korábban észreveszem. Az első komoly összeomlásomkor fogalmam sem volt arról, hogy mi történik.
Innen visszanézve, most már tisztább a kép?
Több mint öt éve hagytam ott azt a vidéki múzeumot, ahol főállású régészként dolgoztam. Nagyon szerettem a munkámat, csak nem figyeltem oda a pihenésre. Nagyon sokat dolgoztam, hiszen a terepmunka mellett nagyon sok egyéb feladatom is volt. Az adminisztráció, a kiállításrendezés, a külföldi utazások és a közönségtalálkozók szervezése is a feladataim közé tartozott és noha a munka engem feltölt, a 10-12 órás munkanapok nagyon fárasztóak voltak számomra is. Miután felmondtam, elnyertem egy fiatal kutatói félállást, így újra kutathattam és folytathattam a doktorim írását is.
“Amint véget ért a pörgés, azonnal padlót fogtam. Elöntött a krónikus fáradtság, emésztőrendszeri problémáim lettek látászavarral és pánikrohamokkal.”
A vizsgálatok semmilyen eltérést nem mutattak ki, így az orvosok azt tanácsolták, hogy szedjek nyugtatót és savlekötőt, az majd megszünteti a tüneteimet. Én azonban nem elégedtem meg ezekkel a válaszokkal.
Ez volt az a pillanat, amikor elkezdtél komolyabban foglalkozni a táplálkozás kérdéseivel?
A kutyámnak pajzsmirigy alulműködése van és nem tetszett az a perspektíva, hogy élete végéig gyógyszert kell szednie. Elkezdtem kutatni a témában és így találkoztam a nyers etetés módszerével (korábbi interjúnk a témában: Perlaki Fanni – Barfshop), ami olyannyira bevált, hogy ma már gyógyszert sem kell szednie. Közben egyre azon gondolkodtam, hogy ha a kutyám életminősége ekkorát nőtt az étrendjének megváltoztatása által, akkor vajon nekem milyen lehetőségeim vannak e téren. Kutatni kezdtem a témában, előadásokra és képzésekre jártam. Magam is egyre jobban lettem és ezen az úton találkoztam a fermentálással is.
Összességében mennyi ideig dolgoztál régészként és van-e ennek az időszaknak tanulsága a jelenedre és a jövődre nézve?
Az egyetemi évek után a doktorit ösztöndíjas hallgatóként kezdem el, így összesen nyolc évig dolgoztam régészként – késő bronzkori temetkezési szokásokkal foglalkoztam – de a kutatói időszak alatt nem voltam terepmunkán. Ez egy nagyon hasznos időszak volt a számomra, mert rájöttem, hogy milyen munkastílus illik a személyiségemhez és a képességeimhez.
“Számomra az ideális állapot, ha megvan a szabadságom abban, hogy milyen témával foglalkozhatok, abba mennyi energiát fektethetek be – amiből jönnek az eredmények is, amelyek tovább töltenek és motiválnak.”
A lelkesedésem akkor kezdett el apadni, amikor szembesültem a múzeumi keretekkel és kötöttségekkel. Nagyon sok feladatom volt, amit viszont maximalistaként igyekeztem a legjobban elvégezni. Mindezt egy olyan környezetben tettem, ahol az embernek van egy főnöke, folyamatosan határidőkhöz kell tartania magát és kimondva-kimondatlanul is szembe kell néznie azzal az elvárással, hogy rendszeresen publikáljon, beszámoljon a kutatásairól és a múzeumi munkájáról. Persze vannak, akik nagyon jól ellavíroznak az ilyen elvárások mentén is, az én munkastílusomhoz, hatékonyságomhoz ez nem passzolt. Ez egy fontos felismerés volt számomra.
Vagyis egy olyan önismereti úton mentél végig ebben az időszakban, amikor felismerted, hogy számodra fontos az autonómia és magas a szabadságigényed is?
Ezek fontos felismerések voltak, de nem ettől lettem vállalkozó, főleg, hogy a környezetemben semmilyen mintát nem láttam erre. Az elején intuitív módon csináltam mindent, hiszen legfőképpen a saját egészségem megőrzése miatt kezdtem el a fermentálással foglalkozni. Noha létrehoztam a mára közel ötvenezer tagot számláló Facebook-csoportomat is (Fermentálás – tippek, trükkök, receptek néven), nem az volt a célom, hogy ebből éljek meg. Hamar kiderült azonban, hogy nem tudok kibújni a régész bőrömből, ugyanis a fermentálás témakörében is nagy hasznát vettem a kutatásmódszertani ismereteimnek, és annak hogy tudom, miképpen kell rendszerezi és érthetően átadni az információkat.
Mi volt az pont, amikor felismerted, hogy ebből akár üzlet is lehet?
Ez egy kettős folyamat volt, mert a régészetből való „kiábrándulásommal” együtt a doktorimmal kapcsolatos korábbi lelkesedésem és érdeklődésem is megcsappant, miközben a fermentáció témaköre nagyon új és izgalmas világot jelentett számomra.
“A csoportomban mindig valamilyen új kérdésre kerestem a választ vagy új tagoknak magyaráztam az erjesztés lényegét az alapoktól kezdve – és látva a sikerélményeiket, ez engem is örömmel töltött el.”
2019-ben a „kemény mag” rábeszélt arra, hogy tartsak személyes workshopokat is – ehhez azonban nem volt elég a lelkesedésem és a gép előtt töltött önkéntes munkaórák száma. Mivel az eszközöket, az alapanyagokat, a jegyzeteket, a helyszín bérleti díját valamiből fedezni kellett, először azt kellett magamban rendeznem, hogy pénzt fogadok el azért a munkáért, amit szívből végzek.
Megéreztem – és a visszajelzések is ezt mutatták – hogy ezek a tanfolyamok, személyes találkozások tényleg hasznosak. Elkezdtem komolyabban gondolkodni azon, hogyan is tudnám mindezt fenntartható módon, szabadon és főállásban csinálni. Ebben az időszakban keresett meg Pancsovay Zita, a Borganika alapítója (korábbi interjúnk itt Pancsovay Zitával) és néhány hónapig nála tartottam a workshopjaimat. Olyan nagy érdeklődés övezte, hogy sokszor teltházzal, harminc-negyven fővel is üzemeltünk. Később Vácott béreltem egy műhelyt is, és 2020. január 1-jével felmondtam a munkahelyemen. Az viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Covid miatt feladtam a helyiséget és átmenetileg az online térbe „költöztem”.
Hogyan élted meg ezt az éles váltást, olykor hiányzik a régészet?
A váltás nem volt olyan direkt, amilyennek tűnik, mert körülbelül négy évig tartott, amíg „főállású” vállalkozóvá váltam.
“Imádok a földben turkálni és kérdésekre választ keresni, tehát ez a része hiányzik, de a határidőkhöz való alkalmazkodás, a konfliktusok kezelése, a beruházókkal való tárgyalások, vagy a dokumentáció-készítés és cikkírás egyáltalán nem.”
Említetted, hogy nem voltak a környezetedben vállalkozók. Hogyan fogadta a családod, a baráti köröd ezt a fordulatot?
A szüleimben és a közvetlen környezetemben volt némi bizonytalanság e téren, de később ők is meggyőződtek arról, hogy egy működő vállalkozásról és nem egy légből kapott ötletről van szól.
A váltás során elveszítetted a korábbi fix jövedelmed is, voltak félelmeid az anyagiakat illetően?
Voltak és most is vannak, mert tavaly, amíg az első könyvemen dolgoztam, olyannyira háttérbe vonultam, hogy voltak, akik rám is csodálkoztak a csoportban, amikor bejegyzést tettem közzé. Megvan a hatása annak, hogy nem vagyok annyira jelen, azt is tudom, hogy ezt mivel kellene ellensúlyozom, de eldöntöttem, hogy megengedem magamnak a töltődést. Eddig sikerült úgy alakítani a vállalkozást, hogy ha az egyik láb meggyengült, akkor a másik megerősödött. De tudom, hogy ennél tudatosabban kell építkeznem.
Milyen lábakon áll a vállalkozásod és miből van bevételed?
Személyes tanfolyamokat immár másfél éve nem tartok, viszont a koronavírus-karantén első időszakában online tartott kurzusaim felvételei mind megvannak, így ezeket a felvételeket lehet megvásárolni. Emellett pedig tavaly megírtam és meg is jelent az első könyvem Egyszerűen fermentálj címmel, aminek a szerzői jogdíja szintén bevételi forrást jelent. Közben pedig két barátommal összefogva fermentáló eszközöket is gyártunk. Hamarosan pedig visszatérek majd a személyes oktatáshoz és a savanyúságkészítéshez is.
Mit lehet tudni a vevőidről, kik azok, akik számára vonzó a fermentálás, illetve a mögötte meghúzódó filozófia és hol éred el őket?
Miután a weboldalam még fejlesztés alatt áll, az érdeklődőket a közösségi médiában – a Facebook-oldalamon és a zárt csoportomban – érem el. Tapasztalataim szerint alapvetően három csoport érdeklődik kiemelten a fermentálás irányt; az egészségtudatos fiatalabb és középkorú rétegek, akiknek lehet olyan problémájuk, amelyek megoldását az étkezésük megváltoztatásától várják, emellett azok akik szeretnének vegyszermentesen tartósítani és nem feltétlenül vesznek részt a kurzusokon, ám a csoportban megosztott ingyenes tudásanyag vagy a könyvem nagyon is hasznos számukra, illetve azok a professzionális séfek, szakácsok, akik szeretnék minél kreatívabban használni munkájukban a fermentálás technológiáját.
Ha érdekel, hogyan folytatódik Király Ágnes és a FerMentor története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!