Varsányi Tamás – A Blinkee.city alapítója
Varsányi Tamás / Életút
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (mai Corvinus) közgazdászként végzett Varsányi Tamás több évtizedig építette sikeres karrierjét a Whirlpool, a Gillette és a Procter & Gamble vállalatok színeiben, amíg 2018-ban el nem indította a Blinkee.city-t Budapesten, ami az első hazai robogómegosztó szolgáltatásként startolt, egyben a külföldi startup első nemzetközi állomását jelentette. Tamás – aki a legnagyobb szakmai sikerének a robogómegosztó elindítását tartja – ambiciózus tervekkel tekint a jövőbe, hiszen a Blinkee-vel szeretne Magyarország számos nagyvárosában jelen lenni és sikeres hazai vállalkozásként hozzájárulni a fenntarthatóbb jövőhöz. Élete meghatározó vezérvonalának a hitelességet, céltudatosságot, a fontos emberi kapcsolatok ápolását (privát és szakmai) és a humort említi. A munka mellett odafigyel a töltődésre is, aminek központi elemei a család, a golf és a főzés.
A Hello Biznisszel közös sorozatunkban olyan történeteket mutatunk be, ahol interjúalanyaink az új karrierjükben kiemelkedő szerepet játszanak a digitális eszközök és fejlesztések. Ha Neked is van ilyen ismerősöd, írd meg nekünk!
Több évtizednyi nagyvállalati karrier után mennyire volt egyértelmű, hogy nem egy másik nagy cégbe váltasz, hanem kilépsz a vállalkozók közé?
Összesen huszonhárom évet töltöttem el a multik világában. A Gillette-nél dolgoztam különböző pozíciókban és területeken és noha egy nagyon is családias légkör volt rá jellemző, mindig is éreztem, hogy nem ez a jövőm, éreztem magamban a vállalkozói szellemet. Családos emberként a biztonságot szem előtt tartva azonban inkább azon voltam, hogy több területen is kipróbáljam magam.
Amikor 2006-ban a Procter & Gamble felvásárolta a céget, az egy hatalmas vállalati integráció kezdetét is jelenttette, ami számomra is változást jelentett és el is gondolkodtam azon, hogy vajon van-e helyem a cégnél. Ennek ellenére még kilenc évig maradtam, mert az életem olyan szakaszai következtek, amelyek nem voltak ideálisak egy saját vállalkozás, egy új karrier elindításához. Végül 2015-ben megszűntették a pozíciómat, kvázi elbocsátottak a vállalatól. Ezt követően még két évig dolgoztam az egyik disztribútornál, ám végül onnan is távoztam, így negyvenhét évesen kényszerhelyzetbe kerültem. Gőzerővel igyekeztem állást keresni, de félév után bezárult a kör; a piac pangott, én pedig szeniorként nem tudtam elhelyezkedni. Valójában az élet kényszerített a vállalkozói létbe; zsákutcába kerültem, döntenem kellett és a Blinkee teljesen véletlenül éppen ekkoriban talált meg…
A férfiak esetében nagyon kevés szó esik arról, hogy ők „öreg” munkavállalókként nem találnak állást egy bizonyos életkor fölött. Neked szeniorként milyen élményeid vannak az álláskeresés időszakból és mit gondolsz, miért nem sikerült elhelyezkednek újra főállásban?
Erre a kérdésre sokszor kerestem én is a választ, hiszen tizennyolc évnyi Procter & Gamble karrier, hazai és nemzetközi tapasztalatok álltak mögöttem, emellett beszélek három nyelven. Egyszer behívtak egy, a pharma szektorban tevékenykedő vállalathoz, mert a hazai céghez kerestek első számú vezetőt. Úgy éreztem, hogy jó voltam az interjún és a visszajelzés is ez volt, viszont hiába én voltam a legjobb, a szakmai háttér hiányában mégsem engem választottak. A CV-m egyértelmű, a fejvadász is minden információt megadott – így azt is, hogy nem rendelkeztem pharma háttérrel. Akkor minek hívnak be és miért raboljuk egymás idejét? Noha a fejvadász úgy gondolta, hogy a marketing, trade marketing, business development, operációs változás menedzsment tapasztalataimmal „két perc alatt” találok állást, ez mégsem így történt. Azért nem, mert negyvenhét évesen öreg, szeniorként pedig drága voltam, a hazai piac pedig kicsi, a külföldi lehetőséggel pedig én nem akartam élni. Ezzel meg kellett barátkoznom és belekezdenem valami másba. Én is úgy látom, hogy erről a témáról kevés szó esik. Sok kollégát láttam keresztül menni ezen a folyamaton, vergődtek a helyzetben, majd elvállalnak valamilyen junior pozíciót, hiszen főleg családos emberként nem tehetnek mást.
Az említett szorult helyzetben megfordult a fejedben, hogy korábban el kellett volna jönnöd a cégtől? Egy stabilabb pozícióból elvileg könnyebb és nagyobb biztonsággal hozhatunk döntéseket…
Már egy éve működött a Blinkee és tényleg volt egy olyan érzésem, hogy milyen jó lett volna mindebbe korábban belekezdeni, de egyetlen percét sem bánom a nagyvállalati karrieremnek, mert hazai és közép-európai mércével is sikeres pályát futottam be. Egyszerűen el kell fogadni, hogy egy idő után bezárul a kör. Talán jobb lett volna fiatalabban vállalkozni, de akkor nem rendelkeztem volna a mostani tudással és szemlélettel.
A biztonság – így az anyagi biztonság is – fontos, márpedig egy multinál percre pontosan pittyen a mobil hó elején, míg vállalkozóként egészen más a helyzet. Ezt hogyan élted meg?
Még a Blinkee előtt volt egy olyan félév az életemben, amikor egy új, innovatív termék hazai megjelenésén dolgoztam. És ekkoriban valóban nem volt keresetem, nem pittyegett a telefonom. Nem volt jó érzés, hiszen mindenki pénzből él és ez is erősen motivált arra, hogy minél előbb saját lábra álljak. Később, a piac beindulása után viszont jöttek komolyabb megkeresések is.
Voltak olyan pillanataid – például, amikor megjelenik egy jó ajánlat – amikor erősen ki kellett tartanod a vállalkozói döntésed mellett?
Tavaly, a járvány idején pár percre elgondolkodtam azon, hogy vajon képes lennék-e visszamenni a nagyvállalati környezetbe, de ezt jelenleg nem tudom elképzelni. A Blinkee-t még nem fejeztük be, ez még egy kicsi vállalkozás és rengeteg lehetőség van még benne.
A Blinkee-vel való találkozásod tényleg a véletlen műve volt?
A már említett termékkel éppen egy konferencián voltam 2018 őszén, amikor összefutottam egy volt lengyel partneremmel, majd egy hónap múlva, novemberben felhívott olyan kérdésekkel, hogy mennyire vagyok járatos a sharing economy piacon, mennyire ismerem a rendszert. Mint kiderült, a lengyel Blinkee robogómegosztó cég regionális terjeszkedésbe kezdett, franchise partnereket keres és éppen Budapesten indulnának először. Decemberben már alá is írtuk a szándéknyilatkozatot, lekötöttük az első robogó flottát. Összesen négy hónapom volt arra, hogy elinduljon a cég.
A bizonytalan időszak után ez megadta az AHA-élményt, az „ezt kerestem!” érzését?
Abszolút és valójában a lehető legjobb pillanatban jött a lehetőség: nem csak kerestem, de készen is álltam az újra, tele voltam motivációval. Emellett sokat jelentett a mögöttem álló, vállalkozó szellemű családi háttér is.
Mire elég négy hónap? Nem tűnik sétagaloppnak ennyi idő alatt a nulláról felhúzni egy működő vállalkozást.
Nagyon sokat segített, hogy franchise rendszerről lévén szó, nem kellett mindent az alapoktól felépíteni, hiszen például az IT-hátteret is megkaptuk. Egyébként pedig 0-24-ben kellett dolgozni. Meg kellett találnunk a megfelelő telephelyet, be kellett szereznünk az első flottát is. Mivel induló cégről volt szó, szükség volt tőkére, meg kellett találni a beszerzések forrását is. Ekkoriban nagyon gyakran utaztam ki a lengyelekhez, alaposan fel kellett térképeznem a sharing economy piacot, közgazdászként számos műszaki ismeretet kellett elsajátítanom, de a cég munkatársait is meg kellett találnom és felvennem. Emellett az elejétől az volt a cél, hogy legyen egy olyan együttműködő és stratégiai partnerünk, aki sokat tud lökni a folyamatokon és hozzánk hasonlóan gondolkodik. Óriási sikerélményt jelentett, hogy olyan hamar egymásra találtunk az E.ON-nal. Végül ötven robogóval indultunk el júniusban, de hamar kiderült, hogy ez kevés lesz a szolgáltatás népszerűsége miatt.
A támogató családi környezet anyagi támogatást is jelent?
Részben anyagi támogatást, részben pedig szakmait is, hiszen a családban vannak mérnök emberek is. De ha már a finanszírozás szóba került: részben saját- és családi pénzzel, részben pedig banki finanszírozással indultunk.
Hogyan alakultak a főbb számaitok a 2018-as indulás óta?
Két év alatt megdupláztuk, idénre több mint negyvenezerre növeltük a regisztrált felhasználóink számát. Összesen kettőszáztíz – Budapesten százhetven, Pécsett negyven – darabszámú robogó flottával vagyunk jelen. Négy emberrel indultunk, jelenleg a külsős munkatársakkal együtt tízen dolgozunk a cégben. Reményeink szerint idén újra tudunk növekedni az újabb városokban való megjelenéssel, új járművekkel, szolgáltatásokkal, termékekkel. Elkezdtünk figyelni a B2B járműmegosztásban rejlő lehetőségekre is.
…
Ha érdekel, hogyan folytatódik Varsányi Tamás és a Blinkee.city története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!