“Időben ismertük fel a trendeket és beleálltunk”

Erdész Dávid – Risoplant / GreenGuideBudapest

Életút

A fenntarthatóság érdekében végzett jól szervezett és tudatos cselekvések visznek előre – fogalmazta meg krédóját Erdész Dávid. A két évtizede villamos- és műszaki környezeti szakmérnökként végzett szakember nagy utat járt be addig, amíg a számára fontos fenntarthatóság és a zöld szemlélet a munkájában is a mindennapok részévé válhatott. A RisoPlant ökodesign-nal és növénydekorral foglalkozó hibrid vállalkozást 2016-ban hívta életre, majd két év múlva következett a teherbringás fuvarozásban utazó DELIVER-ED, 2019-től pedig már a Green Guide Budapest projekt koordinátoraként is tevékenykedik. A RisoPlant előtt közel két évig Angliában élt és dolgozott (Essex County Council), majd hazatérve közel egy évtizede a John Crane Hungary menedzsere volt. Legnagyobb szakmai sikereinek az ötletei megvalósulását tartja, öt év múlva pedig a saját projektek stratégiai szervezőjeként vagy egy cégnél fenntarthatósági vezetőként látja magát. Zenével, utazással, bringázással, és tudatos hedonizmussal töltődik.

Fotók: Túri Márton

Jók az információink, gépészmérnökként végeztél?

A középiskolában valóban a gépészeti vonalon indultam, majd végül villamosmérnök diplomát szereztem. Mivel szerettem volna elmozdulni a környezetvédelem felé, még elvégeztem egy posztgraduális szakmérnöki képzést is. Ennek idén éppen húsz éve.

Dolgoztál ezeken a területen?

Nem, már a suli alatt és utána is egy rövid ideig egy József körúti lemezboltban dolgoztam, de közben persze kerestem a végzettségemnek megfelelő munkát is. Mivel nem jártam sikerrel, az akkori barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy Angliában vállalunk au-pair munkát. Mindez még az uniós csatlakozásunk előtt volt, nem volt egyszerű megszervezni az utat. Majd éppen az utazás előtt egy nappal kaptam a telefont, hogy a közvetítő ügynök által leszervezett család elállt a lehetőségtől. Ennek ellenére kiutaztam és közel két évig kint voltam. Ez egy fontos időszak volt az életemben, mert ekkoriban még nem láttam az utamat. Az angliai élet segített abban, hogy a céljaim tisztábbak legyenek és azokat apránként el is érjem, például a nyelvtanulás terén. Ez az időszak végig munkával telt. Dolgoztam bádogosként, részt vettem házfelújításokon, de voltam sofőr is egy nyelviskolánál.

Mi hozott haza Angliából?

A nyelviskolai munka után egy vidéki önkormányzatnál kezdtem el dolgozni, végre „zöld” területen. Többek között a helyi lakosok környezetvédelmi edukációjával – például a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítésével – foglalkoztam. A féléves, fix szerződésem lejárta után, 2006-ban hazaköltöztem. Az emberi kapcsolataimat kint nem éreztem kielégítőnek, hiányzott a családom, hiányoztak a barátaim.

Említetted, hogy céltudatosabbá váltál, vagyis kész karrier-elképzeléssel jöttél vissza?

Ekkorra a környezetvédelmi irány jól kikristályosodott bennem és egy picit sajnálkoztam is azon, hogy anno tizennyolc évesen miért nem ebbe az irányba indultam el a környezetmérnöki szakon. Ahogy sokan mások, ilyen fiatalon én sem láthattam ennyire előre. Hazatértem után célirányosan kerestem a lehetőségeket, ám egy évvel később mégis egy gépészeti cégnél, egy nagy multi hazai képviseleténél vállaltam munkát meglehetősen változatos munkakörben. Több mint egy évtizedig maradtam.

Viszont itt még nem élhetted ki igazán a benned élő zöld szemléletet. Hogyan élted meg, hogy ilyen sokáig nem vagy igazán a helyeden?

Mivel az érdeklődési területem nagyon széles, számomra a fókusz megtalálása sosem volt könnyű. Végig ott volt bennem az érzés, hogy a karrierem része kell hogy legyen a környezetvédelem, a fenntarthatóság. Hogy miért nem mozdultam, az jó kérdés… megpályáztam specifikus állásokat, jelentkeztem, de nem nyertem felvételt a CEU posztgraduális fenntarthatósági képzésére. Így azon voltam inkább, hogy ezt a személetet behozzam és erősítsem a csapaton belül.

Végül miért jöttél el a cégtől? Megtalált egy jó lehetőség, eleged lett vagy esetleg van egy harmadik verzió is?

A felmondásom egyik oka az volt, hogy noha többféle területen is dolgoztam, a munkám egy idő után rutinszerűvé vált és nem találtam benne kihívást. A másik pedig a családi hátterem, mondhatni, „közbeszólt” a szocializációm. A nagyapám erdész volt, a szüleim pedig kertészek, volt is egy kis kertészeti vállalkozásuk, így egy meglehetősen erős természetközeli szemléletben nőttem föl. A szüleim kertészként főleg pozsgás növényekkel foglalkoztak, ám ez a növénycsoport vidéken eladhatatlannak tűnt. Ezért Mimmával (Nosek Mimma, Dávid alapítótársa a RisoPlantben – a szerk.) arra jutottunk, hogy erre építve elindítunk egy közös, hibrid vállalkozást, amiben meg tud jelenni az ő grafikus tudása, illetve az én zöld szemléletem is.

Ekkor született meg a RisoPlant?

Gyakorlatilag igen. Mindenképpen szerettünk volna valami „sajátot” létrehozni, így jött a grafikai- és a növényi dekoráció közös ötlete. Emellett nem tudtam magamat úgy elképzelni, hogy eljövök az akkori munkahelyemről és beülök egy másik hasonló irodai környezetbe.

Egy fix állást otthagyni és vállalkozni mindig kockázatos dolog. Számoltatok azzal, hogy lesz-e elég erőtök felépíteni egy olyan vállalkozást, amely biztosítja a megélhetést?

Biztosak voltunk abban, hogy ez a lépés pénzügyileg bizonytalan környezetbe helyez bennünket, de a váltás motivációja erősebb volt a kockázatok okozta félelemnél. Mimma ekkoriban egy galériában dolgozott, csak nekem volt fix állásom. Én viszont óvatos duhajként léptem ki a vállalkozói világba: két évig párhuzamosan futott a főállás és a vállalkozásépítés.

Miből látszott, hogy van helye egy ilyen ökodesign szemléleten alapuló vállalkozásnak itthon?

Sokat utaztunk külföldre, nagyon szerettük és most is szeretjük bejárni a városokat. Megnéztük a helyi piacokat és vállalkozásokat, felfedeztük az új márkákat. Azt láttuk, hogy ez a fajta gondolkodás 2015 táján egyre erősebben jelenik meg a mindennapokban is. Az emberek újra szeretnének kertészkedni, a pozsgás növények pedig vonzóak, mert a cukiság faktoruk magas, ám könnyű őket életben tartani. Ez meggyőzött bennünket arról, hogy ezzel érdemes lenne foglalkozni üzletileg is.

Volt olyan konkrét dolog aminek be kellett következnie ahhoz, hogy kilépj a munkahelyedről?

A már említett trendek és az ehhez kapcsolódó vásárok úgy 2017-18 tájékán kezdtek megjelenni Magyarországon is, egyre nagyobb volt az érdeklődés a városi kertészkedés iránt. Megjelent egy olyan közeg, amelyik fizetni is hajlandó azért, hogy a fenntarthatóság kézzelfoghatóan is megjelenhessen az életében. A vásárlóink főleg a harmincas, az életüket tervező, gyermekvállalás vagy lakásvásárlás előtt álló párok. Mimma grafikai megoldásai inkább az otthoni, míg a növénydekorációk inkább éttermi, irodai környezetben kapnak teret. Érzékeltük a változást, mi pedig hibrid vállalkozásként beleálltunk ebbe a trendbe.

A RisoPlant mitől egyedi?

Bármerre is jártunk, azt tapasztaltuk, hogy a grafikai- és a növényi dekorációt még senki sem kötötte össze egyetlen vállalkozásban. Az igaz, hogy a RisoPlant indulásakor már jelen voltak a piacon florárium készítők, illetve grafikák a Mimmáéhoz hasonló technikával, de a miénkkel egyező hibrid vállalkozás – ami hidat képez a nyomtatás és a növényi dekoráció között – a mai napig nincsen.

Mit érdemes tudnunk a Riso-ról, mint eljárásról?

A Riso a kezdetekben sokszorosításra használt japán eljárás, olyanformán érdemes elképzelni, mintha összeolvasztanád a fénymásolás és a szitanyomás technikáját. A grafikusok és a képzőművészek egy évtizede fedezték fel nem véletlenül, hiszen a folyamat végeredménye egy nagyon szerethető, analóg hatású nyomat. A „Riso” esetében egy nagyon környezetbarát és fenntartható technikáról van szó, hiszen a gép nem bocsát ki káros anyagot, illetve növénybázisú festéket használ.

Voltak mélypontok amelyek esetleg elbizonytalanítottak? Ha igen, mik voltak a megoldások?

A vállalkozásunkban voltak és a mai napig is vannak mélypontok, de azok nem abból fakadnak, hogy Mimmával ne tudnánk együtt dolgozni, éppen ellenkezőleg. Miközben nagyon sok ötletünk van, az időnk véges azok megvalósításához. Például mindig is szerettük volna bővíteni a RisoPlant termékpalettáját, de valahogyan sosem tudtunk rá elég időt szentelni. Ugyanez érvényes a másik népszerű projektünk a Green Guide Budapest esetében is, ami gyakorlatilag egy térképen helyezi el a budapesti zöld vállalkozásokat. A projekttel egy helyben toporogtunk egészen addig, amíg meg nem jelent egy harmadik ember Konkoly Nikolett személyében, aki egy erős löketet adott a csapatnak, így a korábbi offline térkép a közeljövőben egy webes platformmá bővül. Ha ő nem kerül képbe, a megvalósítás talán még hosszabb ideig elhúzódik. Számunkra a mélypontok problémáinak megoldását mindig a megvalósítás jelentette és jelenti ma is.

Ha érdekel, hogyan folytatódik Erdész Dávid története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!