A bűvészet Marilyn Mansonja

Gyertyán Balázs – bűvész

Balázs 7 évesen találkozott először a csodák világával – Édesapjától kapott egy varázsdobozt, ő mutatta meg belőle az első trükköket. Bár ezt akkoriban lebilincselőnek tartotta, felnőtt korára a vonzalom alábbhagyott, és kommunikáció mesterszakra, majd egy közterületi reklámcéghez sodorta az élet.

Egy film hatására előtörtek belőle a régi emlékek, és ismét foglalkozni kezdett a bűvészettel. Közben lépésről lépésre ismertebbé vált a hobbija révén, de még 10 év elteltével sem érezte magát elég erősnek, hogy saját elhatározásból váltson. Gyertyán Balázs sztorija a családi, társadalmi és leginkább önnön korlátaink átlépéséről

Rodolfót és David Copperfieldet sokan ismerjük, és szülinapi bulikon is láttunk már bűvészt. Hozzád melyik műfaj áll közelebb?

Valóban, a gyerekzsúros vonalra nagy az igény, és látni hatalmas színpadi produkciókat is, amikor például egy kamiont tüntetnek el, mi, fiatalok viszont egy teljesen új irányt, a mikromágiát képviseljük. Ez kicsit olyan, mintha a klasszikus zenét állítanánk szembe az undergrounddal. Már külsőre is teljesen más, mert nem viselünk öltönyt, sétapálca és keménykalap helyett a mai környezetünk használati tárgyaival dolgozunk. Hangulatban is eltérő, mert a távolságtartó előadásmód helyett a hétköznapokban, az orrod előtt lezajló trükköket mutatunk, amitől azt érzed, hogy ezek a csodák bármikor, akár az utcán járva is megtörténhetnek veled.

Ebben nincs teljes egyetértés a fiatalok és idősek között, mert mi azt gondoljuk, ettől lesz modern a bűvészet, ők viszont úgy látják, hogy a szakma klasszikus szabályait rúgjuk fel.

Hogyan vezet az út odáig, hogy valakiből profi legyen?

Gyerekként is sokat foglalkoztam a bűvészettel, ami később abbamaradt. 20 évesen meghatározó élményt jelentett a Tökéletes trükk c. film, ennek hatására kezdtem újból érdeklődni a régi hobbim iránt. A mai kornak megfelelően fel is mentem a Youtube-ra, hogy videókat keressek. Így aztán rátaláltam a különböző oktató anyagokra, ahol leleplezték, hogyan kell egy-egy trükköt megcsinálni. Elsőre el is küldtem a barátaimnak, hogy ők is hadd ámuljanak.

Aztán rájöttem, hogy ezeket a mutatványokat én is meg tudnám csinálni!

Nekiálltam otthon gyakorolni, és először csak az akkori barátnőm, ismerőseim előtt tartottam bemutatót. Közben elmélyültem szakmai berkekben, összebarátkoztam a Bartók Béla úti bűvészbolt tulajdonosával is, és kilenc másik társammal együtt megalapítottunk egy klubot, Underground Magic néven. Ez a közösség a kísérletezésről, egymást fejlesztéséről szólt, és még kisebb fellépéseink is voltak. Igyekeztem a szabadidőmben minél többet tanulni, jártam továbbképzésen Skóciában és Svédországban is. Emlékszem, a stockholmi bűvész nyári egyetemen kezdtem el komolyan gondolkozni a váltáson. Ott az egyik profival beszélgetve kaptam azt a tanácsot, hogy higgyem el, a varázslást nem lehet munka mellett végezni, teljes állásban kell belevágni.

Mennyi idő telt el a Youtube tutorial videók nézése és profi bűvésszé válás között?

Jó 10 év után váltottam erre a szakmára, amiből három éven át az ügynökségi munkám mellett jártam fellépni. Volt, hogy még szabadságot is kivettem, hogy megtarthassak egy műsort.

Mitől tartottál, hogy nem mertél hamarabb váltani?

Több dolog játszott ebben szerepet. Egyrészt volt egy nyomás a szüleim, Édesanyám részéről, hogy az egyetemet mindenképpen végezzem el, és szerezzek egy rendes szakmát. Másrészt én is bizonytalan voltam, hogy valóban elég jó vagyok-e. Harmadrészt nem tudtam, lesz-e az új típusú bűvészetre a piacon igény. Azt sejtettem, hogy szülinapi zsúrokra sokan hívnának, de ebbe az irányba nem akartam elindulni.

Ott motoszkált bennem még az a bizonytalanság is, hogy vajon mivel jár a vállalkozói lét? Hiszen előttem nem volt hasonló minta a családban. És azért valljuk be, nem olyan sűrűn találkozni főállású bűvészekkel.

Egyszer meg is kérdezték tőlem egy műsor végén, hogy nem a trükk megoldására lennének kíváncsiak, hanem arra, hogy ebből hogyan lehet megélni.

Hogyan tudtál ezeken a korlátokon felülemelkedni?

Szakmailag magabiztosságot adott, hogy sok fellépésem volt, és egyre többször olyanok is odajöttek hozzám a műsor után gratulálni, akiket nem is ismertem.Emellett igyekeztem puhatolózni más profiknál, hogyan marketingelik magukat, milyen típusú produkcióik vannak. Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert tapasztalatot és tudást adtak át minderről.

Nagyon tartottál tőle, hogy erre az underground vonalra nem lesz igény. Honnan lettek végül megrendeléseid?

Még a váltásom előtt sok energiát fordítottam a szakmai kapcsolatok építésére – gyakorlatilag mindenki ismert, az egyik budapesti bűvészklubnak az alelnöke voltam, és persze voltak fellépéseim is. Miután otthagytam a korábbi karrieremet, az első néhány megbízás pont olyanoktól jött, akik hozzám hasonlóan munka mellett bűvészkedtek, ezért csak esténként vagy hétvégén értek rá. A megrendelés viszont az egész hétre szólt. Mivel én már szabad voltam, így hétfőtől át tudtam venni a helyét. Következő alkalommal pedig már engem hívtak a szervezők.

Szerencsére egyre többen érdeklődnek az új típusú bűvészet iránt, van, aki azért, mert látta a műsoromat, van, aki tévében, vagy sorozatokban találkozott hasonlóval. A rendezvénypiacon ez műfaj pont most trendi, az egyetemi csoporttársaim között pedig sokan ebben a szektorban dolgoznak. Proaktívan szerencsére nem kell a munkát keresnem, mindig megtalálnak.

Sejtetted, hogy ennyire jó lesz a csillagok együttállása? Sok barátod van a potenciális megrendelők között, ismer a szakma, egyre népszerűbb a bűvészet és jól is csinálod.

Kívülről ez nem látszott ennyire egyértelműen. Próbáltam munka mellett előkészíteni a terepet, de saját elhatározásból mégsem mertem lépni. Amikor viszont felmondtak nekem, elgondolkoztam, hogy van hol laknom, van némi megtakarításom, elmehetnék ugyan máshova dolgozni, de valószínűleg később megbánnám. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a most vagy soha pillanat, belevágok és adok egy fél évet magamnak.

A várakozásokkal ellentétben simán indult az új karriered. Voltak egyáltalán nehézségeid?

Inkább a mutatványaimból fakadóan. Ezek korántsem veszélytelenek, például a pengenyelés főpróbáján elvágtam a nyelvemet, de volt, hogy a műsor közben, amikor a szöget vertem be az orromba, éreztem, hogy túlütöttem, és elkezdtem vért nyelni. De amikor törött karral vettem részt a Hungary’s Got Talent válogatóján, ráeszméltem, hogy mennyire függök az egészségemtől. Ezért elkezdtem kikísérletezni olyan számokat is, amiket akár fél, vagy sérült kézzel is be tudok mutatni.

Félsz még attól, hogy elbukhatsz?

Folyamatosan. Csak két éve csinálom hivatásosan, ez még nem túl hosszú idő. Amikor azt látom, hogy két hónap múlva még nincs egyetlen lekötött műsorom sem, elmerengnek, vajon honnan lesz majd bevételem.

Most elkezdtem tanítani, emellett más bűvészeknek adok tanácsot, mentorálom őket. Ezek is egy-egy plusz bevételi forrást adnak a hullámzó rendezvényes megbízásokon felül. De alapvetően abban hiszek, hogy ha jól csinálom, meg fogok tudni élni belőle.

Az anyagi bizonytalanságon felül, érdekes módon az előadásokon szoktam még stresszelni. A technikai részletekben biztos vagyok, de abban, hogy elégedettek-e a látottakkal, már nem annyira. És ilyenkor ezt úgy élem meg, hogy nem a produkcióval van gondjuk, hanem a személyemmel vagy a megjelenésemmel. Ez nagyon frusztráló tud lenni. Igyekszem figyelemfelkeltően, provokatívan öltözni, de közben felmerül bennem, hogy talán mégis öltönyt kellett volna felvennem? Úgy talán majd jobban elfogadnak?

Előfordult, hogy megkért a szervező, ne üssek be több szöget az orromba, mert a helyiek ki fogják otthon próbálni és betiltják emiatt a fesztivált.

Ezért teszek be a kiajánlókba minél több képet magamról és a mutatványaimról, hogy lássák, kit kérnek fel és passzol-e a közönség ízléséhez. Szeretnék olyan lenni, mint Marilyn Manson – ha meghívják és megjelenik, nincsenek kiakadva, mert tudják, mire számítottak.

Visszagondolva, látod bármilyen hasznát a karrierbeli kitérőnek vagy elvesztegetett idő volt csupán?

Azzal, hogy dolgoztam ügyféloldalon, tudom, hogy miért érdemes egy emailre gyorsan válaszolni, vagy egyszerűen csak felvenni a telefont. Ez sajnos még nem jellemző az egész szakmára, így nekem az account manageri hátterem versenyelőnyt tud jelenteni. Ha azt mondják, hogy nézzek meg egy tervezett helyszínt például Tatabányán, akkor én odamegyek önköltségen, míg más lehet, hogy nem szán rá időt, vagy pénzt kér érte.

Hova szeretnél eljutni a bűvészettel, mi a hosszú távú célod?

Nagyon szeretem a céges fellépéseket, de arra vágyom igazán, hogy egy olyan közeget tudjak megteremteni, ahol kifejezetten a varázslatért váltanak belépőt a nézők. Amikor azt mondod, hogy ma este mozi vagy koncert helyett erre vagyok kíváncsi. Színházi, comedy club jellegű műsorokat szeretnék csinálni, és ugyan ma még nincs ilyen állandó jelleggel itthon, szerintem lenne rá igény. Ehhez viszont szakmailag is fel kell nőnöm, ma még nem tudnék egy másfél órás önálló estet megtartani.

Milyen jótanácsot tudsz adni azoknak az olvasóknak, aki hasonló helyzetben vannak, mint Te voltál, és még a munkájuk mellett foglalkoznak az álmaikkal?

Igyekezzenek előkészíteni a terepet, teremtsék meg a szakmai kapcsolatokat, hogy ha kilépnek, már ismerjék őket. Gyűjteni kell az apró visszajelzéseket, hogy mi működik, min kell fejleszteni. Érdemes minél több, akár külföldi képzésen is részt venni. De nincs ebben semmi trükk, csak alaposan fel kell készülni, hogy amikor szerencsés lesz a csillagok állása, sikeresen tudjanak váltani.