Csikós Kinga – A Szövegneked alapítója
Csikós Kinga / Életút
Kinga esetében egy rendkívül változatos karrierutat ismerhetünk meg, hiszen 2002 és 2018 között pultosként dolgozott különféle vendéglátóhelyeken, a zene.hu-nál és a Retro Rádiónál pedig szerkesztőként állt helyt. Szövegíróként dolgozott a Red Lemon Media kötelékében, két évig képzési felelős volt egy európai uniós programban, 2018-tól pedig jogi asszisztens egy építőipari cégnél.
Kinga vendéglátó technikusként, OKJ-s újságíróként és BA-diplomás andragógusként végzett. Mindig is arra vágyott, hogy egy nap az írásból éljen meg, közben pedig az anyaság inspirálta az Ösztön Szerinti Anya című blog indítására is, ami tovább erősítette benne az írás szeretetét és ekkor fogalmazódott meg először igazán a vállalkozás gondolata. Nem csak az üzletben, de az élet minden terültén vallja Seneca állítását, miszerint „Semmilyen szél nem kedvez annak a hajónak, amelyik nem tudja, melyik kikötőbe tart”.
Fotók: Túri Márton / Újraterveztem
Nagyon fókuszáltan szövegírónak, vagy olyan valakinek fogalmazod meg magad, aki a szövegekkel foglalkozik. Az egy lábon állás főleg ebben az időszakban, nem jelent túlságosan nagy kockázatot?
De igen, viszont ez volt az az irány, amivel magabiztosan el tudtam indulni idén áprilisban. Igaz, hogy a Covid akkor már az életünk része volt, de egyáltalán nem befolyásolt, mert szerintem fel sem fogtam, hogy hosszú időre velünk marad. A járványhelyzettől függetlenül, ma már látom, hogy vállalkozni sokkal nagyobb kihívás, mint ahogy azt az induláskor gondoltam.
Azóta annyit tanultam a vállalkozói létről, az online marketingről – aminek a szövegírás csak egy kicsi szelete – hogy pontosan tudom, ha főállásban szeretnék vállalkozni, abba nagyon sok munkaórát kell beletennem. Nem csak a szövegírásba, hanem a márkaépítésbe, a háttérfolyamatokba is. Folyamatosan dolgozom új szolgáltatásokon, figyelem a piacot, a vállalkozókat, módosítom a célcsoportomat, hogy hosszú távon is működőképes legyen. A szovegneked.hu jelenleg még nem forrt ki annyira, hogy főállásban is ezzel foglalkozzak, de ez a célom, ezért dolgozom.
Így a videók és a fotók világában szerinted a jövőben mennyire lesz szükség a szövegekre a marketingben, hogyan élhet meg a piacon egy szövegíró?
Nyilván műfaja válogatja, de azt gondolom, hogy az írott szöveg soha nem megy ki a divatból. Persze a vlogok most nagyon pörögnek, és a közösségi oldalakon is nagyon mennek a videós tartalmak, mégis nagyon sokan vannak, akik inkább olvasni szeretnek. Magam is ilyen vagyok. Megnézek egy videós oktatóanyagot, ha más formában nem elérhető, de nem tudok annyira elmélyülni benne, mint egy írott szövegben.
Emellett, ha a marketing szövegírást vizsgáljuk, annyi szegmense van a webszövegtől a közösségi média posztokon át a blogcikkekig, pr-anyagokig, online és offline kiadványokig, hogy biztosan hosszú távon is lesz kereslet a szövegírók munkájára.
Alkalmazottként dolgoztál a vendéglátásban, újságíróként és képzésszervezőként is. Mennyivel és miben másabb vállalkozni?
Az alapvető különbség a két forma között, hogy kezdő vállalkozóként mindent nekem kell csinálni; nem elég értenem a szövegíráshoz, de menedzselnem kell magát a vállalkozást is. Emellett felmerülnek önbizalmi kérdések is, illetve adott esetben a kritikákat is kezelni kell. Nyilván ez valamilyen szinten az alkalmazotti létemben is megvolt, hiszen felelősséget viselve önállóan dolgoztam, viszont mindig volt egy olyan vezető, aki kijelölte az alapvető csapásirányokat és a megbízásokat sem nekem kellett felhajtanom. Mindez adott egyfajta biztonságérzetet, ami jelenleg is megvan az életemben, hiszen gyed-en vagyok a másfél éves kisfiammal, és nem adtam fel a főállásomat. Ezek a körülmények bátorítottak arra „most vagy soha” alapon, hogy elindítsam a saját vállalkozásomat.
Szerinted mikor jön el az a pont, amikor százszázalékosan szövegíróként leszel kint a piacon?
Az eddigiek alapján az sem biztos, hogy pusztán szövegíróként tevékenykedek majd a jövőben. Akárhogy is, a főállású vállalkozói lét nem lehet kizárólag az én döntésem, hiszen családom van, és a családi kassza nem inoghat meg miattam. Azt hiszem akkor merem majd meglépni ezt a komoly váltást, amikor tartósan és fixen bejön az a bevétel, amivel stabilan ki tudom egészíteni a férjem keresetét. És persze akkor, ha érzem a kellő magabiztosságot is az önálló boldoguláshoz.
Az anyagi biztonság is fontos kérdés, de említetted az érzelmi viszonyulást is például az önbizalom kapcsán. Itt is meg kell erősödnöd?
Úgy érzem, hogy a szakmai rész a helyén van, de a vállalkozói önbizalmamon még dolgoznom kell.
Az egyik alapvető kérdés, hogyan is navigáljam a mindennapokat, ami nem csupán a kisgyerekes anyaság miatt nehéz, hanem azért mert vállalkozóként egészen másfajta helyzetekkel találkozom, mint alkalmazottként, és a megoldásokat magamnak kell kitalálnom.
A menedzsment-gondolkodásomat mindenképp fejlesztenem kell, mert nehéz megoldanom, hogy minden fontos dologra jusson idő, és ne csak úgy ad-hoc teljen el a nap. Meg kell tanulnom átállni egy precízebb szervezésre: mikor posztolok, mikor írok blogcikket, mikor foglalkozom a weboldalammal vagy a szolgáltatásaim alakításával, mikor adminisztrálok…
Ha megnézzük, mi mindent csináltál már, elsőre nehéz kapcsolatot felfedezni a különböző területek között – milyen tényezők mentén választottál vagy mentél előre?
Visszatekintve, bárhol is dolgoztam, a kommunikáció mindig mindenhol jelen volt valamilyen formában. Vendéglátó technikusként végeztem, de már a középiskolában is írtam az iskola lapjába, vagyis a vendéglátás szeretete és a média iránti vonzalom igen korán megjelent az életemben. Mivel már 15 évesen kerestem az önállóságot és a függetlenséget, egy fagyizóban kezdtem el dolgozni, ahol annyira megszerettem a pult mögötti munkát, hogy hét évig nem is hagytam fel vele. Egy idő után azonban akármennyire is szerettem a szakmát, már fárasztott, és egyre jobban vágytam egy nyugis, családbarát munkahelyre, viszont máshoz nem értettem.
Kellő önismeret híján először fejest ugrottam egy közgazdász képzésbe, amit két év után abbahagytam, majd hosszas tipródás után arra jutottam, hogy visszatérek a másik szerelmemhez, a médiához. A vendéglátás utolsó éveiben ezért a munka mellett elvégeztem egy újságíró képzést, ahonnan egyenes út vezetett egy helyi rádióhoz. Gyakornokként kezdtem, majd szerkesztő lettem, bár az álmom akkor már az volt, hogy hírolvasó legyek. A rádiónál akkor másképp gondolták, és ezzel nagy pofont kapott az önbizalmam. Akkor még nem tudtam, de visszagondolva ez is egy fontos lecke volt: megtanultam, hogy sokkal jobban küzdjek az álmaimért.
Mi következett ezután?
Anyukám költözése, az új szakmám és az akkori párkapcsolatom által Tokajba keveredtem, ahol kezdetben szerkesztőként és korrektorként dolgoztam a helyi lapnál, majd később a lapkiadás, és némi rendezvényszervezés is a feladataim közé tartozott. Izgalmas kitérő volt, de ez sem volt igazán az én utam.
Ekkor már öt éve írtam a zene.hu-nak, és időközben elkezdtem andragógusnak tanulni, mert olyan remek tanárokkal hozott össze a sors a felnőttképzésben, hogy úgy éreztem, felnőtteket kell tanítanom. Mire lediplomáztam, megváltozott a jogszabályi környezet, a diplomám már nem volt elég a tanításhoz, így ismét következett az újratervezés.
Még Tokajban voltam, amikor megismertem a férjemet, aki egy jó időben, jó helyen feltett kérdésével örökre megváltoztatta az életem. „Mi köt még oda?” – kérdezte akkor, szinte még ismeretlenül. Akkor szembesültem vele, hogy mennyire megfeledkeztem az álmaimról, és hogy valójában már semmi nem köt a régi életemhez.
Célkeresztbe vettem a fővárost, és annyi kikötésem volt csak, hogy irodai munkakörben szeretnék elhelyezkedni. Nagyjából egy hónap múlva költöztem. Találtam munkát, albérletet, és elkezdődött egy szakmai és önismereti utazás, ami a mai napi tart.
Nagyon sok külső körülménnyel kellett megküzdened, de mintha mindegyik motivált volna az újratervezésre.
Külső körülmények, és az önismeret hiánya… Eleinte csak azt éreztem, hogy valami nem jó nekem, és én olyan ember vagyok, akinek ha valami nem jó, akkor továbbáll. Azóta szép lassan megtanultam figyelni a jelekre.
Ha az élet sorozatosan ugyanazokat a helyzeteket és nehézségeket állítja eléd, akkor nem teheted meg, hogy félvállról veszed őket – szembe kell nézned azokkal. Ha nem teszed, akkor újra és újra ismétlődik minden, aminek a vége egy tényleg nagy pofon az élettől. Az viszont úgy kibillenthet, hogy akarod vagy sem, megváltoznak körülötted a dolgok.
A kényszer vagy a krízis rossz döntések melegágya lehet?
Nem gondolom, hogy a kényszer miatt hoznánk rossz döntéseket, inkább arról van szó, hogy azok már nem a saját döntéseink lesznek. Az élet dönt helyettünk, ha magunktól nem vagyunk rá képesek. Szerencsésnek tartom magam, mert sosem jutottam el odáig, hogy az élet kényszerítsen (legalábbis szeretném ezt hinni), és ha nem is voltam biztos a jövőben, egy közeli cél és a következő lépcsőfok többnyire tiszta volt előttem.
Az évek alatt megtanultam, hogy olykor türelmesnek kell lenni, mert a céljaink nem teljesülhetnek azonnal vagy úgy és abban a formában, ahogy reméltük. De ha mindent beleadtunk, akkor vagy elérjük őket, vagy ha nem, akkor olyan dolgokat tanulhatunk belőlük, amik biztosan előrébb visznek minket.
Számodra mitől válik „értelmessé” egy cél?
Számomra annak van értelme, ami logikus, és amit egyszerre akar az eszem és a szívem. Ha ez a három tényező nagyjából összhangban van egymással, akkor látom értelmét keményen dolgozni, kitartani egy cél mellett. Ha valahol egyensúlytalanság jelenik meg, akkor képes vagyok félúton kiszállni, és levonni a tanulságot.
Kisbaba, főállás, vállalkozás és feleség – négy komoly szerep, ahol helyt kell állni. Hogyan menedzseled az életed ebből a szempontból?
Nehezen, még csak tanulom a helyzetet. A kisfiam most olyan életszakaszban van, amikor nagyon sok aktív figyelmet igényel, így másra nem is igazán jut idő napközben. Most ő a főállásom. És persze közben ott van a férjem és a vállalkozás, ráadásul épp költözésben vagyunk. Az az igazság, hogy több időt szentelek a házasságomnak, mint amit a vállalkozásra szánok, és azt gondolom, most ez így van jól. A gyerekkel és a családdal kapcsolatos feladatok lemerítenek, így a vállalkozásra jut a legkevesebb idő, ennek ellenére maximálisan megteszem, ami tőlem telik. Részese vagyok egy mentorprogramnak is, ahol kéthetente célzottan foglalkozzunk a vállalkozásom kérdéseivel, így ha lassan is, de haladok. Lassabban, mint gondoltam, de idővel minden a helyére kerül majd.
Ha érdekel, hogyan folytatódik Csikós Kinga és a Szövegneked története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!
