Bedő Imre – Férfiak Klubja
Te mit tennél, ha a szenvedélyedet a világ jobbá formálásában találnád meg? Bedő Imre előtt hiába nem volt kész modell, belevágott és még a saját pénzét is kockára tette.
Férfi, férj, apa és társadalmi felelősség által vezérelt értelmiségi. Az erdélyi születésű közgazdász egyetemi évei alatt diákönkormányzati politikusként tevékenykedett, majd befektetési banki szakemberré vált. Innen, még jóval 30 alatt a Győri Szeszgyár élére került, ahonnan önállósulva saját vállalkozást alapított.
2013-ban, miután eladta a cégét, létrehozta a Férfiak Klubja társadalmi szervezetet, összefogást hirdetve az erkölcsi alapok megerősítése érdekében, a férfi-nő szövetség és a család megszilárdítására, a jövő társadalmát építő örök emberi értékeink továbbadására.
Munkájában a férfiakat motiválja példamutató élen járásra, értékeik örökítésére, a családban való nagyobb aktív részvételre. 2016-ban megjelent “Férfienergia” című könyve mellett számos programot szervez, rendszeresen tart előadásokat, tréningeket, nemrégiben pedig Apa-fia táborokat is indított a csapatával.
A karriered bővelkedik fordulatokban, izgalmas váltásokban. Mi motivált ezekben a lépésekben?
A pályámon végig az vezérelt, hogy megtaláljam az igazi célomat. Igyekeztem olyan feladatokat, szerepköröket vállalni, amik a lehető legtöbb lehetőséget rejtik magukban, és szabadon ki tudok bennük bontakozni. A hallgatói önkormányzatban és később az országos szervezet elnökségi tagjaként egyetemi vezetőkkel, miniszterekkel, parlamenti bizottságokkal tárgyalhattam. Mélyvíz volt, de nagyon élveztem, rengeteget tanultam ez idő alatt. De amikor a pártok állást ajánlottak, már nem fogadtam el, mert megélhetési politikusként nem akartam egész életemben kompromisszumok között manőverezni. Így kerültem a bankba, ahol egy új világ nyílt meg előttem, befektetéseket kellett kezelnem, vállalatvezetőkkel egyeztetnem és az érdekeinket képviselnem. Úgy kellett helyt állnom, hogy velem szemben régi motorosok ültek, ami mondanom sem kell, szintén nagy kihívás volt. Két évvel később, az egyik beruházásunkhoz kapcsolódóan a Győri Szeszgyár igazgatótanácsához tudtam csatlakozni. Ez ismét új, még sosem tapasztalt szituációkat jelentett, szakmai és emberi oldalról egyaránt.
Üstökösként ívelt a pályád, már 26 évesen befutottál, a magyar gazdaság csúcsvezetőivel lehettél egy társaságban. Miért nem maradtál tovább a vállalat élén?
Sok cégtulajdonossal találkoztam a négy év során és a beszélgetésekből megláttam annak a szépségét, amikor valaki a saját vállalkozását vezetheti. Egyre inkább vonzott engem is egy önálló cég gondolata, a barátom pedig pont jókor keresett meg, hogy indítsunk egy e-learning céget. De nem volt könnyű, mert hiába vezettem iparvállalatot éveken át, egy vállalkozás felfuttatása a nulláról más tudást igényel. Rögtön az elején csődbe is mentünk.
De végül sikerült felépítenetek újra, és hét éven át remekül működött a cég. Miért váltottál mégis?
Arra jöttem rá, hogy ez nem az én álmom volt, hanem az informatikus barátomé. Felépítettük, jövedelmezővé tettük, de amikor már nem tudtam tanulni belőle, elvesztettem a lelkesedésemet. Elkezdtem új üzleti terveket számolni, de egyik sem volt az igazi, egyik ötlet mögé sem tudtam szenvedéllyel beállni.
Viszont egyre többször elmélkedtem azon, hogy a világ értékrendje miért kezd annyira fellazulni, az adott szónak miért nincsen becsülete, a gazemberekre miért mondják azt elnézően, hogy „ügyes”.
Ez ellen kellene tenni valamit, méghozzá a társadalom felébresztésével. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak úgy lehet normális világot építeni, ha mi magunk kezdünk el változni, nem várhatunk a politikára, cégekre, a másik emberre. Később találtam rá Gandhi szavaira, ami valójában az én hitvallásom is volt: légy te a változás, amit látni akarsz a világban.
Mikor szembesültél azzal, hogy a társadalmi értékrenden változtatni kellene?
Ebben a diákönkormányzat és a vállalatvezetés egy intenzív iskola volt. Többször kerültünk olyan helyzetbe, amikor azt mondták, ilyen a világ, hunyd be a szemedet, és lépj át a szabályokon. Ezt sosem voltam hajlandó elfogadni. Illúzióromboló volt azt is megtapasztalni, ahogy politikai ellenfelek egymást szapulják, majd az ajtón kilépve kedélyesen arról egyeztetnek, hogy mikor mennek együtt teniszezni.
Eközben nagyon szerencsés voltam, mert olyan tanáraim, mestereim voltak, akik mindig komoly erkölcsi tartást sugároztak, és magasan tartották a lécet számomra. Emlékszem, azt mondták, egy menedzser nem vehet ki csak úgy az általa vezetett cégből pénzt, mert pár hét múlva nem egy vállalatot, hanem egy rablóbandát fog vezetni.
Ezzel az alapgondolattal sokan egyet tudnak érteni. Miért pont Neked kellett az élére állni?
Amikor megszületett bennem a Férfiak Klubja alapötlete, megleltem benne az igazi célomat. Megvalósult a vágyam, végre találtam magamnak egy társadalmi méretű focipályát, amit én alakíthatok ki magamnak, és kezdhetek rajta nagy erővel teljesíteni.
Értelmet nyert az a rengeteg tanulás, fárasztó tapasztalatgyűjtés, amin a korábbi években végigmentem.
Úgy éreztem, hogy miután annyi mindent elértem, eljött az idő, hogy a felvállaljam a felelősséget a közösségünk jobbá tételére. Megerősített benne, hogy gyerekkoromban ezt a hozzáállást láttam a vidéki értelmiséghez tartozó felmenőimnél is. Minden összállt.
Hogyan fogadta a környezeted ezt az új hivatást?
A feleségem az elejétől bízott bennem, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Ami viszont meglepett, hogy a barátaim zöme még ma sem fogadta el. Szokatlan számukra, hogy pozitív indíttatásból miért vállal társadalmi feladatot, miért indít valaki világjavító mozgalmat. Mert az, ha saját magaddal van problémád, vagy haragszol valamire, és valami ellen szervezkedsz, az érthető ok lenne…
Nem ijedtél meg attól, hogy túl nagy fába vágtad a fejszédet?
Én azt vallom, hogy a cél eléréséhez az első lépés megtétele nem kevesebb, mint 50%-ot jelent. Tapasztalatom szerint a sok hezitálás, számolgatás, tervezés el tudja homályosítani az agyat – a végén túl bonyolultnak, kockázatosnak tűnik a megvalósítás. Erről eszembe jut egy mese, ahol a király azt mondta a népének, hogy ha valaki átússza a folyót, akkor választhat a fele királysága és a lánya közül. Neki is szaladt a víznek apraja-nagyja, de amikor meglátták, hogy tele van krokodillal a folyó, hirtelen mindenki visszafordult. Csak egy fiú volt, aki beugrott, és vergődve, összeharapdálva végül átért a túlpartra. A király büszke tekintettel fogadta, „Fiam, Te voltál a legbátrabb, válassz, mit szeretnél!” „Felség, én egyiket sem kérem, csak azt szeretném megtudni, hogy ki lökött be a vízbe!”
Nem kisebb célt tűztél ki magad elé, mint a társadalmi normák átformálását. Hogyan kezdtél hozzá? Volt előtted bármilyen modell?
Semmilyen hasonló szervezetet, megoldást nem találtam, mert ilyen problémával korábban nem foglalkoztak. Így saját kútfőből összeraktam a mozgalom elvi vázát, a kommunikációs anyagok – honlap és Facebook oldal – elkészítésébe viszont már másokat is bevontam. Tudatosan arra törekedtem, hogy minél több nőt is megkérdezzek, hiszen lényeges volt, hogy ők is támogassák a Férfiak Klubját.
A hitelesség eléréséhez egyrészt példaértékű, híres férfiakkal készítettünk videóinterjúkat, másrészt minél több médiaszereplést igyekeztem a kapcsolataimon keresztül intézni. Szerencsére nyitottak voltak a témára, látták benne az értéket, így majdnem az elejétől sorban kaptam a meghívásokat, megjelenési lehetőségeket. Fontos volt annak a felismerése is, hogy a Facebook közösséget profi módon kell építeni, így viszonylag gyorsan sikerült egy 130.000 fős követőtábort motiválnom.
Közel három éven át a saját megtakarításaidat használtad fel arra, hogy ezért a nemes ügyért dolgozz. Milyen üzleti modellt találtál ki a klub mögé?
Egy társadalmi szervezet akkor tud jól működni, ha előteremti a forrásait – anélkül, hogy pályázatoktól vagy szponzorpénzektől függne. Voltak ugyan terveim, de igyekeztem nyitott szemmel járni és alkalmazkodni, hogy mire vevők az emberek. Az előadásokról azt gondoltam, hogy jól fognak jövedelmezni, de végül alig hoztak bevételt. Az ellenkező példát pedig a könyv jelenti, amit egyáltalán nem terveztem, csak azért írtam, hogy legyen egy eszközöm, ami nélkülem is dolgozik – ez viszont a vártnál jobban fogyott, és több pénzt hozott. Fontos leszögezni, hogy nemcsak a pénz számít, mert például az apa-fiú tábor hiába nullszaldós, a missziója miatt fontos és megtartom.
Végső soron ahhoz, hogy stabilan működjünk, egy nagy cégcsoportra lenne szükség, ami a Férfiak Klubja eszmeisége mentén nyújtana szolgáltatásokat – például tréningeket – és ezek nyeresége biztosítana bevételt a mozgalomnak. Arra sajnos nincs elég időm, hogy egyenként foglalkozzak ennyi vállalkozással, ezért nehéz előrelépnem, de folyamatosan keresek embereket, támogatókat, társakat.
Korábbi munkahelyeiden meghatározó mestereid voltak. Most kitől tudsz kérdezni, inspirálódni?
Próbálom kijárni a saját utamat, igyekszem hasonló cipőben járó vezetőkkel, például Böjte Csabával vagy Kassai Lajossal rendszeresen konzultálni. Nagyon tiszteletreméltó emberek, sok mindent elértek társadalmi témákban is, mégis rá kellett jönnöm, hogy nem fogják az én problémáimat megoldani helyettem.
Azt vettem észre, hogy az ő munkájukból, gondolataikból a rám vonatkozó szikrákat kell észrevennem, megtalálnom, és ezeket tudom építőkockaként később felhasználni.
Van egy mondás, hogy akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek lát. Miután minden figyelmemet ennek a témának szentelem, ma már bármiből tudok inspirációt gyűjteni a Klubhoz, legyen az az esti híradó, egy hirdetés a busz oldalán vagy egy szépirodalmi könyv.
Rengeteg energiát fordítasz a Férfiak Klubjára, de messze még a cél. Nem szoktál elfáradni ebben a hatalmas munkában?
De igen, időről időre kimerülök. Viszont a korábbi karrierem megtanította azt, hogy észrevegyem, mielőtt kiégnék – így amikor a vészcsengő megszólal, visszaveszek a tempóból vagy pihenek egyet. A család iránt érzett felelősség ezt is jelenti, hiszen számítanak rád, de nem várhatod el, hogy az anyukád vagy a feleséged figyeljen az egészségedre helyetted.
Milyen jótanácsot adnál annak, aki nem érzi jól magát a jelenlegi munkájában és karrierváltáson gondolkozik?
Akkor kell elkezdeni építkezni, amikor még biztos anyagi háttér van mögötted. Egy új karrier, vállalkozás beindítása több időbe kerül, legyen legalább két évnyi tartalékod. Ha nehéznek is tűnik ezt most elérni, próbáld visszavenni a kiadásaidat, takarékoskodni az autón, nyaraláson, ruhákon.
Ha egy nagy szervezetből, alkalmazottként érkezel, fel kell tenned a kérdést, hogy egy saját vállalkozás indítása illik-e jobban hozzád, vagy csatlakoznál egy már létező céghez. Csak olyan önállósodjon, aki tudja, hogy a piaca felépítése, az első, a második, a századik vevő megtalálása és megőrzése is rajta fog múlni. Aki nem szeretne ezzel foglalkozni, az bele se vágjon. Sokan ülnek be egy irodába egy jó ötlettel és várják, hogy a vevő bekopogjon. Nem fog.
Még egy fontos dolog van. Egyszer egy befutott ember mondta nekem, hogy a siker ára nem az ötlet vagy a tudás, hanem a kitartás. Ez tényleg így van, ha szívvel-lélekkel, okosan, kitartóan csinálod a munkád, akkor nincs olyan, hogy ne menjen. Egy kicsivel mindig tudsz előrehaladni.
