“Ha beledöglök, akkor is megcsinálom!”

Sabján Adrienn – Cake to go Budapest

Egy vállalkozó élete óráról órára változhat – állítja Sabján Adrienn. Az ételekről valósághű tortákat mintázó Cake to go Budapest alapítója a multis állása után röviddel valódi keményvonalas vállalkozóvá vált, aki egyedi tortáival évekkel a piac előtt jár. Interjúnkból viszont az is kiderült, hogy egy vállalkozó élete kőkemény és pénzügyes tudás, illetve erős megoldásfókusz nélkül nem lehet megmaradni a piacon.

Fotók: Túri Márton / Újraterveztem

Hét-nyolc évet is beletettél a cukrászatba a főállásod mellett, mire tisztán a vállalkozás mellett döntöttél, hogyan tudtad addig a kettőt együtt vinni?

Munkamániás vagyok, szerettem a régi, pénzügyes munkámat is, emellett foglalkoztam a tortákkal. Jó ideig nem tudtam dönteni, így a kettőt együtt csináltam, de közben elváltam, egyedül neveltem a két gyerekemet. Nem volt könnyű időszak, de akkor még nem érkezett el a döntés pillanata.

“Szerintem, ha valaki vállalkozást indít, nem teheti meg egyik napról a másikra, hogy felrúgja a korábbi szakmai életét, mert amire elkezdenek jönni a számok, könnyen kifulladhat az egész, jöhet a bukta.”

Én a multis időszakomban előre gondolkodtam az anyagiakról, tettem félre, plusz nappal dolgoztam, gyereket neveltem, éjjel pedig a vállalkozásommal foglalkoztam. A biznisz akkor indult be igazán, amikor a média felkapta a kajatortákat, ha ez nem történik meg, valószínűleg egy lennék a sok másik tortás vállalkozás között. De az is katalizálta a dolgokat, hogy miközben ezek a típusú torták egy-két éve váltak a globális trend részévé, nekem már legalább öt év előnyöm volt ezen a piacon. Ki is derült hamarosan, hogy a kettő munka együtt nem megy tovább, így döntenem kellett.

A cukrászvonal eleinte csak hobbi volt?

Abszolút, mindössze csak az ismerősöknek készítettem tortákat, nem vállaltam el minden megbízást. Az volt a szabályom, hogy minden tortát csak egyszer készítek el.

Forrás: Cake to go Budapest

Mi volt az a pont, amikor fejben valóban feladtad a biztosat a bizonytalanért, és megszületett a Cake to go Budapest?

Azt olvastam egyszer, hogy a legnagyobb bűn, ha az ember elvesztegeti a tehetségét, s valójában én is ösztönösen csinálom ezt az egészet. Emellett ez a tevékenység közben úgyis nagyra nőtt, hogy nem is foglalkoztam vele igazán, de a média megjelenések nagyon megváltoztatták a helyzetet, sorban jöttek a megkeresések, a megrendelések. Ekkor már valóban dönteni kellett, mert az embernek csak huszonnégy órája van. Úgy voltam vele, megnézem, mi lesz ebből, felülök a hullámra.

Ez egy nagyfokú kreativitást igénylő munka, miközben a pénzügyesekről az a toposz járja, hogy legalábbis híján vannak a klasszikus értelemben vett kreativitásnak. Nálad hogyan áll össze a kép?

Mindössze másfél évet töltöttem el az összes munkahelyemen, mert mindig azt történt, hogy odamentem, betanultam, rájöttem, hogy hol vannak problémák a folyamatokban, kijavítottam, majd átadtam az egészet másoknak üzemeltetni és mentem tovább. Azt hiszem, hogy ebben a folyamatban, hozzáállásban találkozik a klasszikus pénzügyes az alkotó-újító emberrel. Kettős személyiség vagyok.

Nem félsz, hogy egyszer csak a vállalkozásodban is rend lesz és az üzlet untatni fog?

Nem, hiszen mindig lehet új dolgokat kitalálni vagy új üzletet nyitni.

Amit most elmeséltél, egy nagyon nehéz életszakasznak tűnik, volt, aki segített neked?

Igen, volt egy kis segítségem. Illetve a multiban sok projektmenedzsment tapasztalatra tettem szert, sok területet kipróbáltam és minderre a vállalkozás esetén szükségem is volt. Például az üzlethelyiség megtalálása és felújítása, valamint a szerződéskötés és az engedélyek megszerzése vagy a megfelelő emberek megtalálása között hat hét telt el. A nyitás előtti napon este jött még az asztalos az üzletbe befejezni a pultot. Éjjel-nappal dolgoztam, kemény volt, de megszoktam az ilyen helyzeteket.

Az jó, ha éjjel-nappal dolgozunk?

Ezt csak egy bizonyos ideig lehet csinálni, mert az ember kiég. Látni kell a végét… Sajnos most abban a helyzetben vagyok, hogy miközben azt hittem, hogy lassan elcsendesednek a hullámok, inkább csak a problémák jöttek. Például nyitás előtt derült ki, hogy rosszul lőttük be a forgalmat és még kollégákat is keresni kellett. Még nagyon oda kell tennem magam, egy kicsit félek is, hogy meddig lehet bírni ezt a tempót. Sokat bírok, a „ha beledöglök, akkor is megcsinálom”-típus vagyok, de a szervezet jelez, vagyis én is várom már ennek az időszaknak a végét. Most is itt aludtam a cukrászdában, mert csak így tudtam megoldani a dolgokat, befejezni a feladatokat…

Szerencsés helyzetben vagy, mert profi szinten értesz a pénzügyekhez, de még te is elszámolhatod magad. Mit gondolsz, pénzügyi-közgáz-tudás nélkül neki lehet menni egy vállalkozásindításnak?

Nem és ha valaki nem ért a pénzügyekhez, a tervezéshez, akkor kell a csapatba valaki, aki igen, ha pedig ez sem oldható meg, akkor mindenképpen szükség van egy profi pénzügyi tanácsadóra. A tervezés egy dolog, de amikor megjelennek a tényleges költések – ami egy nagy volumennél igencsak nagy lehet – akkor nagyon oda kell figyelni. Mindig kell tartalék és mozgástér, mert nincs rosszabb, mint a forintokkal való sakkozás.

Húsz év multilét után hogyan sikerült átállni a vállalkozói működésre? Utóbbi esetében az ember kint van a piacon meglehetősen „pucéran”, minden azon múlik, ő és a szolgáltatása milyen és hogy milyen döntéseket hoz. Másfajta felelősség és szabadság…

“Egy multinál egyenes az út, míg egy vállalkozó egyszer fenn, egyszer lent játékot játszik. A helyzet akár óráról órára változhat, viszont nincsen semmilyen védőernyő.”

Előbbi esetében kiszámíthatóan jön a fizetés, míg egy vállalkozó esetében mindez hektikus és akár veszíthetsz a saját pénzedből. Viszont mindezt meg lehet szokni, bele lehet jönni.

Mik a különbségek, illetve a hasonlóságok a pénzügyes és a mostani életed között?

Nagyon jó dolog felépíteni, ismertté tenni egy saját vállalkozást, de néha valóban hiányzik, hogy csak úgy felelősség nélkül megigyak egy kávét egy lazább munkanapon. Alkalmazottként el tudtam menni a barátnőimmel meginni egy pohár bort. Most pedig reggel hatra jövök az üzletbe, este tízre hazaérek, majd még adminisztrálok. Azt hiszem, hogy minden vállalkozóban megfordult már az a gondolat: megbánta, hogy belekezdett, ha látja előre, hogy milyen nehéz tud lenni a vállalkozói élet átgondolja a váltást. Viszont abban is biztos vagyok: ha nem jövök ki a vállalkozásomba, akkor az előző munkahelyemen is felmondtam volna és új kihívásokat keresek.

Egy vállalkozónak kell tudnia nemet mondani arra, ami végül is bevételt hoz számára?

Igen, mindenképpen és meg is kell tanulni nemet mondani. Jó ideje – még a főállásom idején – elkezdtem ezt és rájöttem, hogy ettől nem omlik össze a világ. Egyensúlyt kell találni, vagy kiég az ember. Én ezt úgy próbálom meg elkerülni, hogy a megfelelő képességek és tudások mentén kerestem meg a kollégáimat; mindenki profi a saját területén és összességében jól kiegészítjük egymást. Jelenleg két állandó- és két részmunkaidős cukrász dolgozik a cégben rajtam kívül és még keresünk embereket. A kiegyensúlyozott működésért a profit egy részéről inkább hajlandó vagyok lemondani.

A sok médiamegjelenés egyszerre óriási segítség, de egyszázalékban mintha teher lenne, mintha sok lenne rajtad.

Valóban volt néhány olyan helyzet, amikor azt mondtam: bárcsak ne csináltam volna meg az első tortámat. A mostani időszak – noha kívülről ez nem látszik – meglehetősen nehéz. Sok minden van folyamatban: készül a workshop-terem, ami kiadható lesz rendezvényekre, üzleti reggelikre és immár fagyink is van. Sokszor még a nehézséget látom, mert még nagyon sokat kell tenni azért, hogy mindez tökéletes legyen. Nem is tudom, hogy a lesz-e valaha…

Mik azok az örömök, sikerek, amiket kiveszel a vállalkozásodból?

Öröm, amikor az emberek elviszik a tortákat, örömöt okoznak a visszajelzések és az ötös értékelések, az, hogy vidékről is eljönnek megnézni, hogy mit csinálunk. És a cukrászda összehozta a családot is.

Nagyon sok mindent csinálsz a vállalkozáson belül is, nem forgácsolódsz el?

Mielőtt kiléptem a multikörnyezetből, egy nemzetközi cég könyvelési csapatában huszonegy ember munkájáért feleltem. Nagyon sok munka volt, így abból le kellett adnom a kollégák felé is. Ez a bizalomról szólt: ha ők jók a területükön, akkor jól mennek a dolgok.

“Megtanultam delegálni és olyan embereket keresni magam mellé, akikben megbízhatok.”

Fontosak a kulcsemberek, én pedig később szeretnék kiszállni az operatív részekből és leginkább a stratégiával foglalkozni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik váltanának, akár karriert, akár alkalmazottból vállalkozóvá?

Ne ugorjanak addig ki a biztosból, amíg a másik láb nincs felépítve, mert a hobbi csak akkor tud jövedelmező vállalkozássá válni, ha van mögötte bázis. Fontos, hogy legyen megfelelő, akár pénzügyi háttér és olyan működés, ami már az első hónaptól bevételt hoz.

“Elképesztően fontos a marketing, a jelenlét, a sales. Sokan hiszik úgy, hogy a közösségi médiában való jelenlét egyenlő a celebléttel, pedig ez egy vállalkozó számára egy olyan felület, ami segít neki megélni a piacon.”

Ha érdekesnek találtad Sabján Adrienn és a Cake to go Budapest történetét, olvass tovább inspiráló sztorikat, pl. Misi-Kovács Valéria és a Dióliget történetét: tovább olvasom!