Jancsa János – A Burgerpápa

Kíváncsi vagy, hogyan vált pénzügyi elemzőből gasztrobloggerré? A Burgerpápa először meséli el a sztoriját a nyilvánosságnak.

Jancsa János pénzügyi elemzőként dolgozott a multivilágban több mint 10 éven át. 2011-ben, munka mellett indította el a máig élő Burger blogot, ennek eredményeképp a hamburgerekkel kapcsolatban meghatározó véleményvezérré vált. Számos televíziós interjúban szerepelt, zsűrizett versenyeken, évek óta külsős újságíróként dolgozik több internetes portálnál (We Love Budapest, Player Magazin), illetve a Street Kitchen főzőblog szerkesztője. 2015-ben nyitott meg a Bamba Marha hamburgerező, amiben kulináris vezetőként szakmailag, résztulajdonosként üzletileg is érdekelt. A lánc mára 3 egységből áll, Janival a Deák Ferenc téri étteremben beszélgettünk.

bamba-20

Szerényen Burgerpápaként nevezted el magadat. Mit szeretnél ezzel üzenni?

Kellett egy jó becenév. Azt a sok belefektetett energiát szerettem volna már az elején is kifejezni, amivel a burgerek szakértőjévé akartam válni.

2011-ben kezdted a blogot, a városi legenda szerint miután ettél egy hamburgert. Hogy történt ez, miért kezdtél a burgerekről írni?

Az írás számomra régi hobbi, már 12 éve blogolok és folyamatosan azon gondolkoztam, hogy mi lehet az a téma, amivel minél több olvasót szerezhetnék. A hamburger olyan tematikának tűnt, ami érdekelheti az embereket, és más még nem írt szakmai részletességgel róluk. Általános gasztroblogok, étteremkritikák már léteztek, de legfeljebb 10-12 cikkük szólt a hamburgerekről. Arra gondoltam, hogy ennyit meg tudok csinálni én is, sőt, többet is. Kíváncsi voltam, meddig juthatok el. A kezdetekkor nem hittem volna, hogy ilyen kifutása lehet.

Mi volt a célod vele, amikor elkezdted?

Őszintén szólva nagy célom nem volt vele, a jól fizető munkám mellett úgy tudtam az írásnak élni, hogy olvasókat és ismertséget is hozott. Később egyre fontosabbá vált az is, hogy a jó helyeket megmutatva az embereket a minőségi gasztronómia felé tudjam orientálni.

bamba-92

Mennyire tudatosan építetted a saját szakértői imidzsedet? Mennyiben köszönhető a szerencsének, vagy a tervezésnek, hogy a téma szakértője lettél?

Az elején inkább egy próbálkozásnak indult, hiszen hazai gasztronómia is jóval fejletlenebb volt, csak néhány apró jelét mutatta, hogy itt valami történhet. A gasztro kultúra felívelésével párhuzamosan, az első két-három év után kaptam felkéréseket szereplésekre, cikkek írására, innentől vált tudatossá a hozzáállásom a szakértői szerepköröm fejlesztéséhez. Nem volt aprólékosan kidolgozott tervem, hogy hova szeretnék bekerülni, megjelenni, sokszor tényleg a véletlenen múlt, hogy megtaláltak egy-egy újságtól. A magam részéről az elhivatottságot tettem bele, szakmailag igyekeztem a legjobb lenni, a megkeresések ezután érkeztek.

A véletlenre egy jó példa, ahogy Fördős Zével is megismerkedtem. Nagyjából egy évvel a Burger blog indulása után elkezdtem a videó sorozatot, ő pedig akkor találta ki, hogy az induló Street Kitchenhez több gasztrobloggert is be szeretne vonni. Látta a munkámat, így keresett meg engem. Zével nem csak barátok lettünk, de példaként is szolgált számomra, hogy ezen a pályán induljak el. (Fördős Zé a 2010-es évek elején rendezvényszervező cégnél dolgozott, ahonnan kilépve indította el a Szárnyas Ízvadász blogot.)

Szóval lehet azt mondani, hogy ezek a munkák, ismeretségek a véletleneknek köszönhetőek, de ennyi befektetett munka nélkül biztos nem hívtak volna, ha szükségük van egy burger szakértőre.

Mikor gondoltad azt először, hogy ez több mint egy hobbi és ebből kellene megélni?

Ez a kettő nálam elkülönül, gyakorlatilag a kezdetektől második állásnak fogtam fel, nem is annyira hobbinak. A hobbinak van egy olyan értelmezése számomra, hogy akkor foglalkozom vele, amikor kedvem van hozzá. A blogba viszont rengeteg munkát, időt és nem kevés pénzt tettem bele, azért, hogy minél hamarabb a téma szakértőjévé váljak – és persze temérdek hamburgert is megettem.

Az első bevételem az indulás után másfél évvel később érkezett, ekkor látszott, hogy ebben lehet valami pénz. De akkor még messze nem pótolta volna a multis fizetésemet.

Végül hat év elteltével adtad fel az eredeti munkahelyedet. Hogyan döntötted el, hogy mikor jön el a váltáshoz a megfelelő pillanat?

Alapos számításokkal készültem erre, komoly táblázatokban terveztem a fix és változó költségeket, tartalékokat. Az utolsó forintig kiszámoltam, hogy minden juttatással együtt mennyi az alkalmazotti jövedelmem, mennyit keresek a nem multis jövedelmemből. Azt is kiszámoltam, hogy ez a bevételem hogyan alakulna, ha önálló lennék, az adó, TB, egyebek befizetése után. Másfél év folyamatos számolgatás után idén év elején láttam, hogy kijön a matek: nagyjából egyensúlyba került a vállalkozói bevételem a multis fizetésemmel. Azért voltam megfontolt, mert a váltásnál csak magamra számíthattam, nem volt mögöttem családi védőháló. Az anyagiak mellett lelki biztonságot jelentett az is, hogy ha nem válna be a tervem, pénzügyi elemzőként újból el tudnék helyezkedni viszonylag gyorsan, hasonló bérrel, mint korábban.

bamba-9

Éveken át vitted párhuzamosan a másodállásod. Hogyan viszonyultak ehhez a főnökeid, kollégáid?

Alapvetően tetszett nekik, büszkék voltak rám, de egyértelmű volt, hogy ez nem mehet a munkám rovására és erre én is mindig nagyon figyeltem. Szerencsére rugalmas időbeosztásban dolgozhattunk, lényegtelen volt, hogy hajnalban, vagy éjszaka, de mindig elvégeztem a melómat. Ezért sem szúrta senkinek sem a szemét.

Kívülről érkezve váltál gasztronómiai véleményvezérré – neves séfekkel, szakácsokkal lett munkakapcsolatod. Hogyan fogadtak Téged?

Számomra is sokszor meglepő, hogy milyen szakmai nagyságok kezelnek partnerként. Ők is látják, hogy milyen minőségű és mennyiségű munka van a bloggerkedés mögött. Az is fontos, hogy sosem állítottam magamról, hogy mindenhez értek, de amiben szakértőnek vallom magamat, abban igyekszem folyamatosan fejlődni és a legjobbak közé tartozni.

Kitől tudsz ennyit tanulni a hamburgerektől?

Teljesen autodidakta módon szedtem össze a tudást. Egyrészt rengeteget kóstoltam, másrészt folyamatosan követem a szakirodalmat, beleértve a külföldi trendeket is. Ha egy újabb könyv megjelenik a világban, egyből megveszem és kíváncsian olvasom, mit tudok tanulni belőle. Gyakran megyek külföldre, ahol szintén felkeresem a helyi burgereseket és gyűjtöm az inspirációt.

bamba-249

És az újságírásról?

Ebben is saját magamat fejlesztem. Az írás iránti érdeklődésem mindig is megvolt, már kisgyerekként is történeteket írtam, később pedig elkezdtem blogolni.

Ha az írás tényleg gyerekkorod óta a szenvedélyed, miért lettél egyáltalán pénzügyi elemző?

Teljesen véletlenül. Érettségi után mérnök-informatikusnak készültem, de rájöttem, hogy ez nekem túl száraz és nem érdekel annyira, hogy 3 évet csak erre szánjak. Mivel már elköltöztem otthonról,  szükségem volt a pénzre, így amikor láttam, hogy gyakornokot keresnek a Nokiánál, jelentkeztem. A gyakornoki idő letelte után maradtam és pénzügyi elemzőként tudtam építeni a karrieremet. Szerettem ezt a munkakört, mert az analitikus képességeimet jól ki tudtam használni és egy idő után a fizetésem sem volt rossz. Nagyon jó érzés volt az is, hogy ugyan a többséggel szemben én szakmai tapasztalat nélkül kerültem be, így is helyt álltam, és előre tudtam haladni a cégen belül. Közben főiskolai képzésen pénzügy-számvitelt is tanultam és szentül hittem, hogy nekem ez lesz az utam, ezt fogom csinálni az idők végezetéig. A bloghoz kötődő első komolyabb visszajelzések, felkérések után alakult ki bennem, hogy a könyvelés mégsem biztos, hogy az álmaim munkája.

A hamburger kóstolása nem igényel nagy anyagi beruházást. Szerinted mi miatt maradhattál az egyedüli ismert blogger Magyarországon?

Az valóban a szerencsének tudható be, hogy előttem még nem volt senki, de azt nem értettem, miért nem jöttek rögtön utánam, akár egy nagyobb cég támogatásával is. Az elején kifejezetten tartottam tőle, hogy más is lecsap a témára, és megelőz engem. De 100-120 teszt környékén láttam, hogy ha egy új szereplőnek meg is jelenne mindennap egy cikke, akkor is négy hónapba telne, mire utolér, ez megnyugtatóan hatott.

Több mint 500 hamburger tesztelésén vagy túl. Ennyi idő alatt nem érezted, hogy szűk ez a pálya, unalmas csak a burgerekről írni?

Továbbra is imádom a hamburgert! Ugyanakkor volt több próbálkozásom is az elmúlt 1-1,5 évben, hogy az egyéb témákról írjak, de ezeket mind leállítottam, mert egyrészt az időmbe nem fért bele, másrészt nem láttam benne azt a potenciált, amit a Burger blog tudott hozni. Inkább a mostani irányon belül a videós tartalmakban szeretnék még jobban fejlődni.

Az írás mellett a Bamba Marha résztulajdonosa és kulináris vezetője is vagy. Honnan jött az, hogy a vendéglátásba is belevágsz?

Megkerestek a korábbi NapKözi bár tulajdonosai, hogy szeretnének nyitni egy burgerest és lenne-e kedvem szakmai oldalról beszállni. Előtte nem gondolkoztam ilyenben, de érdekelt a munka, így csatlakoztam.

bamba-211

Mi a távlati célod?

A Burger bloggal úgy érzem, eljutottam oda, ahova tudtam. A színvonalat szeretném továbbra is tartani, és jó lenne, ha a hamburgerről a jövőben is én jussak mindenkinek az eszébe.

Mit élvezel leginkább a munkádban?

A szabadságot. Amúgy teljesen jól megvoltam alkalmazottként is, nem akartam mindenáron vállalkozóvá válni, de az tényleg nagyszerű érzés, hogy akkor tudok foglalkozni az álmaim munkájával, amikor csak akarok. A közvetlen visszajelzés is nagyon sok motivációt jelent, jöjjön akár a vendégtől vagy az olvasótól. Ez a visszacsatolás már egyre jobban hiányzott az eredeti szakmámban – például óceánjáró uszályok kenőolaj-eladásait könyvelve nem láttam a munkám azonnali eredményét, sikerét.

Van-e bármi, amit hiányolsz a régi munkádból?

Az elmúlt kilenc hónap tapasztalata alapján a volt kollégáimon, az ottani jó társaságon kívül más nem hiányzik. Ez idő alatt az is egyértelmű lett számomra, hogy többet nem szeretnék sem pénzügyön, sem irodában, kötötten dolgozni, ezt a szakaszt lezártam az életemben.

Mi az, amit önismeretben tanultál a váltásból?

A rengeteg inspiráció és öröm mellett hatalmas nagy felelősséget is jelent az új munkám – nincsen biztosíték, nincsen támasz. Akkor lesz készen valami, ha megcsinálom, pénzem úgy marad, ha félrerakok – ilyen dolgokkal nem foglalkoztam addig, amíg havi szinten jött a fizetésem. Tudtam, adott esetben legfeljebb a következő hónap másodikáig kell kihúzni, aztán ott lesz a pénz a számlámon. Itt viszont ilyen nincsen. Ha valami nem megy jól, akkor lehet másra mutogatni, de a nap végén te vagy a felelős érte.

bamba-106

Az Újraterveztem interjúiban megszokott kérdéssel zárom a beszélgetést: milyen jótanácsot adnál azoknak, akik nem találják az örömöt a mostani munkájukban, de félnek belevágni valami újba?

Keressen valamit, ami érdekli, és váljon lépésről lépésre annak a területnek a szakértőjévé. Akár munka mellett is érdemes elkezdeni, és mindenképpen javaslom, hogy a külvilág számára is követhető legyen a tevékenysége, akár blog, vagy videók formájában. Így ha később valaki erre a témára rákeres, el tud hozzá jutni és végső soron üzletet is jelenthet.