“Az erdőben egy más világ fogad!”

Pétervári József (Jozsó) – TruffleOn

Fotók: Túri Márton

Egy nagy vargabetűvel tértél vissza a gasztronómia világába, hiszen fiatalon szakácsként végeztél, majd jött a média, most pedig szarvasgomba vadászként dolgozol. Mekkora íve volt ennek a folyamatnak?

Sok vargabetű volt az életemben, hiszen tényleg szakácsként végeztem, ám úgy húszéves koromban a kezembe nyomtak egy mikrofont az éppen akkor nyíló Pólus Center nyitóünnepségén. A jégpályán kellett levezényelnem az egész ceremóniát. Innen indultam el a média világába, de sok minden más is történt az évek alatt: volt rendezvényszervező ügynökségem, de foglalkoztam csapatépítő tréningekkel, újságkiadással, vendéglátó helyiségek nyitásával is, sok mindent kipróbáltam. Ez a mostani életemtől egy nagyon eltérő időszak volt, sok nehézségen kellett átrágnom magam, majd végül úgy döntöttem, hogy „elég” az emberekből.

Mostanra viszont megtaláltam az utamat, évek óta nagyon szerencsés embernek mondhatom magam; az erdőbe belépve egy teljesen más világ fogad.

Persze sok mindent meg is kellett tanulnom. Szakácsként, majd a showbiznisz világában nem igazán találkoztam a természettel, márpedig nagyon ismernem kell a növényeket annak érdekében, hogy tudjam, hol találom meg a szarvasgombát.

A nyilvánvaló dolgokon túl, miben más a mostani munkád?

Az csak egy dolog, hogy nem kell a gép előtt ülnöm kilenctől ötig, de a munkám érzelmileg, mentálisan is sokkal többet ad az életemhez, mint bármikor is hittem volna. Együtt kell mozognom a természettel, figyelem az időjárást, hogy mikor tudok kint dolgozni. Jelentős változás volt az is, hogy miközben a piacozás sosem volt az életstílusom része, most alig várom, hogy újra piacozhassak és árulhassam a termékeimet. Az első időkben külföldieknek, turistáknak árultunk gombát, de mára már több termékünk is van. Egyéni vállalkozóként dolgozom, de mondhatom, hogy családi vállalkozásról van szó, hiszen a feleségem tartja kézben az adminisztrációt és a hivatalos ügyeket, a gyerekeim pedig olykor jönnek velem az erdőbe is.

Az emberekből, ahogyan fogalmaztál, miért lett eleged?

Ez még a médiás időszakra nyúlik vissza; akkoriban mindenféle emberekkel találkoztam, bíróságra kellett járnom, sikertelenül próbáltam visszaszerezni a pénzem, csalódtam a társamban. Igazi mélyrepülés volt az az időszak. Azóta sok mindenben változtam, de míg korábban sok emberrel vettem magam körbe és én voltam a társaság középpontja, manapság inkább az oldalszélről figyelek.

Túlságosan hosszú időt nem töltöttél anno a konyhán. Miért ért véget ilyen gyorsan az az út és a családod mit szólt ezekhez a „sűrű évekhez”?

Akkoriban a szakácsok megbecsültsége még nagyon alacsony volt, számomra pedig nem az jelentette a jövőt, hogy „malenkij robotot” végezzek a szabadidő teljes hiánya és alacsony fizetés mellett. A szakácslét abban a tekintetben egyáltalán nem motivált, hogy más embereket szolgáljak ki oly módon, hogy aközben engem nem tisztelnek. Noha a családom olykor furcsállotta a lépéseimet, alapvetően mindig megkaptam a támogatást, de ma már talán másképpen csinálnék egy-két dolgot.

A feleségem úgy látja, hogy ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, szükséges volt minden korábbi tapasztalat.

A feleségem nagyon erősen motivált a lépéseimben, támogatott akkor is, amikor jött egy törés az életemben. Az ő támogatásával tudtam felállni.

Kiégésről volt szó?

Igen, ahhoz hasonló és ez még abban az időszakban történt, amikor kiszálltam a médiából és saját vállalkozásba kezdtem. Egyszerűen minden összecsapott a fejem felett.

Jól sejtem, hogy 2012 körül lehetett, amikor részt vettél azon a bizonyos sorsfordító házibulin?

Igen, bár alapvetően ez egy klasszikus parti volt, felettem pedig még ott voltak a felhők is. Viszont ebben a buliban találkoztam egy sráccal, aki azóta már nem csak a mentorom, hanem a barátom is. Ő mesélt nekem a szarvasgombáról, engem pedig megérintett a gomba mögött meghúzódó misztikum, a természetközeliség.

Kicsit olyan ez, mint amikor aranyat keres az ember, csak nem detektorral, hanem a törvény által meghatározott pengeszélességű késsel és a kutyájával járja az erdőt.

Érzelmileg biztosan megérintett a dolog, de mi volt másnap a következő lépésed a cél érdekében?

Már akkor éjszaka tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, és másnap délután felemeltem a telefont. Az említett srác, a barátom pedig készségesen segített az indulásban. A „tudás” után következik a „megvalósítás”, ami egy nehezebb dolog. Sok mindent meg kellett ismernem és tanulnom a szabályozásokról, a lehetőségekről. Vizsgával egybekötött tanfolyamot kellett elvégeznem és be kellett tanítanom a kutyámat is – sőt, ő is tanított engem. Ez a folyamat egyfajta önismereti tréning is volt. Egyébként az első félévben semmit sem találtam az erdőben.

Ez nem szegte kedved?

Nem, mert közben sok minden mást kaptam, hiszen megismertem az erdő növényeit, fáit, minden olyan ismeretet magamba szívtam, ami ahhoz szükséges, hogy teljes alázattal tudjam végezni a munkámat. És a családom is végig támogatott.

Azt tartja a közkeletű mondás, hogy az üzletben nincsen barátság, a szarvasgomba pedig nyilván korlátozott mennyiségben áll rendelkezése. Mi a helyzet a rivalizálással?

Ahogyan a mi esetünk is bizonyítja, van az üzletben is barátság; meg tudjuk különböztetni egymás területeit, azokat nem sértjük meg és nem is vadásszuk le. Az illető nagyon sokat segített nekem, hiszen a kutyám az ő kutyájának a testvére, nagyon jó „gombász” vérvonallal. Egy most is élő barátságról van szó. De magában a szarvasgomba-bizniszben kőkemény harc folyik az erdős területekért: licit során lehet elnyerni a bérleti jogot. Egy-egy terület ára – amelyik adott időszakban sokat érő gombákat ad – akár a kilenc-tízmillió forintot is megütheti. Ebben az üzletben is jelen vannak olyan nagyfelvásárlók, akiknek az őstermelőkétől eltérő érdekei vannak.

Mit kell tudunk a szarvasgomba áráról?

A gombák értéke a súlytól, illetve a mérettől változik. A gyűjtés során „extra” vagy „másodosztály” kategóriába kerül. Az egyben és sértetlenül kiszedett szarvasgomba az extra minősítést kaphatja, minden más – akár csak egy törés vagy kisebb hiba miatt is – a másik körbe kerül.

A nyári, olcsóbb gombákhoz hozzá lehet jutni tíz-harmincezer forintos kilós áron is, de az extra gomba háromezer-, a másodosztályú ezerötszáz euróért érhető el kilónként.

Összeségében kb. száztól négyezer euróig terjed a szarvasgomba ára. A besorolás alapján döntöm én is el, hogy melyeket szállítom le az éttermi partnereimnek és melyeket dolgozom föl a kis üzememben, amit komoly berendezésekkel szeretnék fejleszteni. Emellett terveim között szerepel a jelenleginél is zöldebb működés, illetve a külföldi piacok is.

Egyébként ilyen brutális árak mellett nem nagy a kísértés arra, hogy valaki a megengedettnél több gombát szedjen?

A hivatásos gyűjtők számára nincsen mennyiségi limit-előírás, a szabályozás szerint csak azt kell regisztrálni, hogy hol és mennyit gyűjtöttünk. Az viszont igaz, hogy vannak külön időszakokra és eltérő gombafajokra való előírások.

Jól értettük, hogy a lelőhelyeken való gyűjtésre szabályok vonatkoznak és nem lehet csak úgy kedvünk szerint „vadászni”?

A gyűjtésre kőkemény szabályok vonatkoznak. Ha én hivatásosként bemegyek egy olyan erdőbe a kutyámmal, ami nem az én bérleményem, az már azonnal ráutaló magatartásnak számít és háromtól öt évig terjedő szabadságvesztés járhat érte. Ha te teszed ugyanezt – felteszem, nincsen ilyen irányú képzettséged és engedélyed – és felveszel egy gombát a földről, még az is szabálysértésnek minősül és lehet belőle problémád. Egyébként a kezdő gombászok mindenhová bemennek, de mindenki elkezdte valahol, tehát kellő információ birtokában jogkövetőkké válnak. Ugyanakkor a csoportosan elkövetett lopások sem ritkák; ezek az emberek akár tízen is kimennek az erdőbe kapával és lerabolják az egész területet.

Vannak bejáratott helyeid, vagy random kell keresgélned?

A gomba egy bizonyos mértékig vándorol, de mindig megvan a kötődése egy adott fához, bokorhoz, így ha ismered a területed, akkor mindig tudod, hogy merre kell menned. Ha egyszer felfedeztél egy „gombafoltot”, akkor az jó eséllyel a következő évben is ott lesz. Viszont az új területeknél, amelyek lehetnek több száz, vagy akár ezer hektáros méretűek is, szükség van egy alapos bejárásra.

Találkoztál már más gombásszal a területeden?

Igen, sőt olyannal is, aki lopni jött az erdőbe. Minden ilyen esetben rendőri intézkedésre kerül sor, a rendőrségnek pedig kötelessége fellépni, hiszen különösen nagy értékre elkövetett lopásról van szó. Megesett olyan is, hogy miután összefutottam valakivel az erdőben és kérdőre vontam, úgy tűnt, hogy minden rendben van. Viszont felhívtam az erdő bérlőjét és kiderült, hogy egy tolvajjal találkoztam, akit végül is lekövettem, majd az adott falu kocsmájánál a rendőrök el is kapták. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy minden kiránduló vagy turista gyanús lenne; az illegális gyűjtők esetében látszik egy ráutaló magatartás.

Mit javasolnál azoknak, akik váltásban gondolkodnak?

Ha valaki nem elégedett a helyzetével, akkor lépjen ki a komfortzónájából. Érdemes tudni, hogy nem minden arany, ami fénylik és nem kell mindenkiben megbízni. Nietzsche egyik sora jut eszembe: a zavarosban halászót gyakran összetévesztik a mélyről merítővel. Szóval merjünk mélyről meríteni.

Ha érdekesnek találtad Pétervári József és a TruffleOn történetét, olvass további inspiráló sztorikat, böngéssz a több mint 70 karrierváltó történet között: tovább olvasok!