A fogyókúra is sikeresebb, ha van társad

Hídvégi Borbála, Porst Réka – Meska.hu

Életút // Hídvégi Borbála

Általános iskolás kora óta egyedi ékszereket készített és vásárokon, ismerősökön keresztül szerzett belőle zsebpénzt. Mivel számára nem tűnt úgy, hogy ebből meg lehetne élni, a Külkereskedelmi Főiskolán tanult tovább és hét év alatt összesen három multinál dolgozott.

A Meskát 2008-ban alapította meg Porst Rékával, a cégben az ügyfélkapcsolatért és az operatív vezetésért felelt. A kisfia születése óta hátrébb lépett a vállalatvezetéstől és saját projektbe is belekezdett, hétvégenként kosárfonó workshopokat tart felnőtteknek.

Életút // Porst Réka

A gimnáziumban ismerkedett meg Borival, diplomát közlekedésmérnökként szerzett. A szakmájában három és fél évet dolgozott, ahol környezeti hatástanulmányokat készített. Három gyerekével a gyes alatt sem pihent, ebben az időszakban végzett el egy MBA képzést és ekkor indult a meska.hu is. A cég stratégiai és kreatív irányítója mind a mai napig, mára az oldalnak 360.000 felhasználója van, 3.700 kézműves alkotó több mint 130.000 árucikke közül lehet választani és az üzemeltetést 8 fős csapat végzi.

 

Bori, az általános iskola óta ékszereket készítettél, miért nem ilyen irányban tanultál tovább?

Bori: Szerettem volna ötvös lenni, de ehhez a nyolcadik osztály után a Kisképzőre kellett volna bejutnom, ahova sajnos nem vettek fel. A szerelem a kézművesség iránt megmaradt bennem, de mire az érettségiig eljutottam, addigra feladtam ezirányú terveimet – úgy voltam vele, hogy akit érdekel a művészet, papírok nélkül is meg tudja tanulni. Például az üvegékszerek készítését is egy iparművész tanfolyamáról indulva sajátítottam el később. Sosem tekintettem potenciális megélhetésként a hobbimra, mivel úgy láttam, hogy ez legfeljebb a híres iparművészeknek adatik meg. Réka viszont a gimnázium óta folyamatosan noszogatott, hogy ebben igenis van lehetőség, higgyek az álmomban.

Ehelyett elmentél multikhoz dolgozni. Készítettél közben is ékszereket?

Bori: Igazából ez éltetett, tudtam, hogy ha lecsukom a laptopomat, akkor mehetek és foglalkozhatok a valódi szenvedélyemmel. Számomra terápia volt az alkotás, mert nappal nagyon szenvedtem a beszabályozott keretek között, és csak késő esténként, hétvégenként bontakozhattam ki, először egy bérelt helyiségben, majd egy saját műhelyben. Elindítottam egy blogot is, így már nemcsak barátok, de vadidegenek is érdeklődtek a termékeim iránt, amitől elkezdett megjönni az önbizalmam.

Miért maradtál mégis az irodai munkánál?

Egyrészt a fizetés visszatartó erő volt, másrészt nem láttam olyan példát, ahonnan meríthettem volna. Akkoriban a kézművesek leginkább hobbiszinten maradtak, illetve a szüleim is 25 évig alkalmazottként dolgoztak ugyanannál a vállalatnál.

Eszembe se jutott, hogy ki lehetne törni, úgy gondoltam, hogy erre biztosan születni kell.

Réka: Szerintem sokszor meg sem kérdőjelezzük a dolgokat az életben, csak robotpilótaként haladunk előre.

Réka, Te mennyire érezted jól magadat a bőrödben?

Réka: Engem abban az időszakban az feszített, hogy az alkalmazotti karrier helyett vállalkozást indítottam volna, valószínűleg a szüleim pozitív példája miatt is. Szerettem a szakmámat, de szenvedtem attól, hogy a három-négy hónap alatt elkészített tanulmányaim a fiókban landoltak és az újító ötleteimet sem engedték megvalósítani. Folyamatosan agyaltam, hogy mibe vághatnék bele, például volt egy gondolatom, hogy drive-in élelmiszerboltot nyitnék, de a túl bonyolult előírások és a várható magas költségek miatt elengedtem. A terveimről nyíltan beszéltem a barátaim előtt, sőt ők is hoztak további javaslatokat.

Hogyan lett ebből végül közös projektetek?

Réka: A gimi óta folyamatosan bátorítottam Borit, hogy higgyen magában, akkoriban épp arról akartam meggyőzni, hogy nyisson egy webshopot. Ez anno nem volt annyira egyszerű, mint most, ezért adta magát, hogy más kézművesekkel társulva osszák el a költségeket és együtt szerezzenek nagyobb ismertséget.

Bori: Tetszett az ötlet, de fogalmam sem volt, hogyan induljak el. Réka tanácsadóként igyekezett segíteni, kaptam tőle kontaktokat programozóhoz, grafikushoz, én pedig elkezdtem felkutatni a művészeket. Az egész történet akkor fordult át közös munkába, amikor egy decemberi délután arról beszélgettünk, hogy a készülő oldal egy zárt shop helyett miért ne legyen inkább egy nyitott piactér. Ebben a pillanatban mind a ketten éreztük, hogy rátaláltunk arra, amit külön-külön évek óta kerestünk és innentől együtt fogjuk továbbvinni a tervünket.

Mi történt ezután?

Réka: Az első fél év az előkészítéssel telt el, miközben mindketten még a korábbi életünket folytattuk. Én gyesen voltam két kisgyerekkel, a harmadikat pedig vártam és MBA-n tanultam, Bori pedig a munka mellett, hajnalig dolgozott még két éven át.

Miért vártál eddig a kilépéssel?

Bori: Őszintén szólva a Meskára mint újabb szerelemprojektre tekintettem, nem hittem volna, hogy bármikor megélhetnék belőle.

Attól is tartottam, hogy ha otthagyom a multis állásomat, akkor szétesnek körülöttem a keretek, nem tudok reggelente időben felkelni és hatékonyan dolgozni.

Réka: Elég hamar látszódott, hogy Bori munkahelye jelenti az igazi korlátot a további fejlődésünk előtt. Amint ki tudtunk termelni egy fizetést, rábeszéltem, hogy mondjon fel és legyen a cégünk első alkalmazottja. A félelmeit pedig úgy próbáltam legyőzni, hogy felajánlottam, jöjjön át minden reggel hozzám, hogy meglegyen a munkába indulás érzése.

Ha érdekel, hogyan folytatódik a Meska története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!