„Az élet beleverte a fejemet az asztalba”

Dr. Németh Zoltán – A DrPrezi alapítója

Dr. Németh Zoltán / Életút

A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (Corvinus) közgazdász, majd a Miskolci Egyetemen jogi diplomáját megszerző Németh Zoltán szakmai karrierjét az OTP Értékpapírnál kezdte, ahonnan elemzési vezetőként távozott a Develor Zrt-hez.  A cégnél Tudásmenedzsment Igazgatóként építette a karrierjét, ezt követően alapította meg saját és a mai napig működő vállalkozásait, az Enetha Learning Kft-t és a DrPrezi Kft-t.

A ma már ismert előadó és előadói tréner Cicerót idézve azt vallja, hogy a költő születik, de a szónok azzá válik, vagyis bárki lehet jó előadó. Legnagyobb szakmai sikerei között tartja számon a 2016-ban elindult iskolai retorikai táborokat, két szakkönyv megírását (2021-ben már a negyedik könyvén dolgozik). De jelentős sikernek éli meg az első hazai Toastmasters Klub (Pestbeszéd) és az első üzleti klub (BBB) alapító elnökletét is. A kikapcsolódás számára a családdal való aktív pihenést jelenti, de jelen van az életében a rodeokajakozás, a fallabda és a snowboard is. Tervei között szerepel az is, hogy évek múlva olyanok számára oktat pro-bono előadástechnikát, akik azt üzletileg nem tudják megfizetni.

 

Ha most kapnál egy témát és harminc percet, hogy felkészülj egy félórás előadásra száz ember előtt, elvállalnád?

Simán, de miért is kellene erre egy félóra? (nevet – a szerk.) Viccet félretéve, ilyenkor számomra az a fontos, hogy az adott témához van-e érzelmi kötődésem. A felkészülési idő egy része arról szólna, hogy az adott témában megtaláljam saját magamat, ha megvan akkor az egy nagyon sima ügy. Erős túlzással trénerként és toastmasterként is azt tudom mondani:

“Az a különbség az első és mondjuk a negyvenedik előadás között, hogy az előbbire készül az ember egy hetet, míg az utóbbi esetében kér öt percet és képes egy hétig is beszélni.”

De honnan táplálkozik benned ez az akciókészség? Magabiztosság, szakmai rutin, érzelmi bevonódás vagy ezek keverése?

Egy eléggé erős keverékről van szó, de szükség van egy, a sebezhetőséggel együtt járó önbizalomra is. Utóbbi azt jelenti, hogy elfogadod: ugyan törekszel a tökéletességre, de nem vagy az és nem is kell tökéletesnek lenned. Például az én gyenge pontom a beszédtechnika, ugyanis nem beszélek olyan szépen. Évek óta járok beszédtechnika tanárhoz, s noha már tisztábban beszélek és nem olyan gyorsan mint korábban, de még van hova fejlődnöm. Ugyanakkor már elengedtem a dolgot, nem én leszek a Kazinczy szavalóversenyek győztese. E sebezhetőség felvállalása nagyon sokat segített. Ha az ember eléggé bátor ahhoz, hogy merjen béna vagy ügyetlen lenni egy helyzetben – mondjuk a színpadon – az robbanásszerűen és brutális mértékben megnöveli a hitelességét.

Akkor, ha jól értem, a tökéletesség ideájának elengedése felszabadítja az embert és támogatja a személyes fejlődését?

Abszolút. A prezentációs technika világában nagyon sok terület van, én mostanában a humorra fókuszálok és ezt a területet kutatom. A humor nagyon fontos eszköz az előadások során. Ne feledjük, hogy játékos pillanatokban tanulunk igazán, a játékkal pedig együtt jár a nevetés is. A humoros pillanatokban pedig megjelenik az önirónia, amit kockázatmentesen lehet bevetni. Mivel önmagunk felé irányul, nem bánt másokat, az önmagunkkal való viccelődés pedig szintén a hitelességet erősíti. Ez segíti a kapcsolódást a közönséghez, ami az egyik alapfeltétele a jó előadásoknak: kapcsolódjunk és ne a tutit mondjuk meg.

Elég nagy szenvedéllyel beszélsz az emberekhez való kapcsolódásról. Egykori végzett Corvinusos közgazdászként a pénzügyi területen ez nem adatott meg? Mi hiányzott?

A közgázon alapvetően SG-s voltam (Studium Generale diákszervezet, a szerk.) ahol 5 évig taníthattam, majd az EVK Szakkollégium a tudás megszerzésének és átadásának a második szintje következett. Azért mentem a pénzügyi területre, mert akkoriban a pénzügy volt a rocksztár irányzat. Már harmadévesen is elemzéseket készítettünk a brókercégeknek jó pénzért és ez a biznisz engem is beszippantott. Viszont nem az elemzések megírását, hanem azoknak az ügyfelekkel való megértetését – mit vegyenek és mit adjanak el – kedveltem igazán. Ez nem is olyan meglepő, hiszen mindkét szülőm pedagógus, méghozzá a megszállott típus. Egyszer csak jött egy érzés, hogy ez a munka már a pénzért sem okoz nekem örömöt. Egyszer be is hívott az akkori főnököm azzal a kérdéssel, hogy „Zoli, te szereted még ezt csinálni?”. A válaszom az volt, hogy „nem”.

És innen hogyan vagy miért nyergeltél át a jogi területre? Főleg, hogy ha jól tudom, nem is dolgozol jogászként…

Mindig is érdekelt a jogi területen meglévő gondolkodásmód és logika, emellett az egyetemen remek, a jogot oktató tanárom volt Sárközy Tamás személyében. Akkoriban terveztem, hogy a közgáz mellett megcsinálom a jogot is, de egy pont híján nem sikerült bejutnom a karra. Végül az indított el mégis ebbe az irányba, hogy egy barátom akkoriban azzal keresett meg, hogy szeretne jogot tanulni, de szeretné hogy én felvételizzek helyette. Belementem és fel is vették. A sikeres felvételi után viszont jelezte, hogy halaszt egy évet. Erre jómagam is felvételiztem a magam nevében, így együtt kezdtük el a jogot – én el is végeztem.

És akkor adódik megint a kérdés: közgazdász és jogi diplomával hogyan lesz valaki előadói tréner?

Valójában volt egy kis előadói múltam, mert már tizenkét éves koromban polgári esküvőkre jártunk verseket szavalni, ami adott egy stabil kiinduló pontot. Éppen a pénzügyes főnökömmel való beszélgetés időszakában hirdetett állást egy nagyobb tréning cég, én pedig belevágtam a hatkörös felvételibe. Végül tizenketten maradtunk, de csak hat emberre volt szükség, a végső próba pedig egy kétnapos prezentációs tréning volt. A sikeres felvételi után nem sokkal bekerültem a belső körbe is. Ekkoriban, 2007-ben fogalmazódott meg bennem egy könyv ötlete is, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok eleget ahhoz, hogy jól megírjam, így a nemzetközi tréningpiacon top hármas Garr Raynolds példáját követtem: elkezdtem blogolni, majd arra építve 2017-ben kijött az első könyvem is.

Ez a főnöki kérdés – amit többször is említettél – mennyire zökkentett ki az akkori életedből? Enélkül is bekövetkezett volna a váltás vagy maradsz a pénzügyeknél?

Mindenképpen bekövetkezett volna, de ez egy fontos lökés volt, ami kimondatta velem a tényeket. Akkoriban nem néztem „befelé”. Ez egy olyan pillanat volt, ami hatással volt a későbbi életemre is. Sok minden összejött akkoriban: eltört a gerincem egy sportbaleset során, az akkori, első házasságom is mélypontra került és az üzlet sem ment annyira.

“Egyértelmű volt, hogy váltanom kell, méghozzá nagyot. Az élet beleverte a fejemet az asztalba – tanulságos időszak volt.”

A tréneri szakmai életed hogyan pörgetted fel?

Még a nagy tréningcégnél voltam, amikor 2009-ben elindítottam a Dr. Prezi blogot  és az akkori válság kellős közepén a saját tréningcégemet is (Enetha Learning). Összességében négy-öt év „türelmi időt” adtam magamnak, de nagyon sok munkával a brand elkezdett beérni, így 2018-ban határoztam el, hogy létrehozom a Dr. Prezi Németh Zoltán személyes márkát. Rá egy évre kezdett igazán beindulni a dolog olyannyira, hogy végül is a 2020-as évet a Dr. Prezi mentette meg. Miközben a tréningcégem árbevétele jelentősen visszaesett, addig a Dr. Prezi, mint márka és cég nem érezte a pandémia szorítását.

“Egyébként hiszek abban, amit Steve Jobs mondott lassan húsz éve: állj meg, nézz vissza, kötsd össze a pontokat és tudni fogod, hogy merre kell menned.”

Az én legnagyobb erősségem pedig a kapcsolat- és a közösségépítés, illetve a kapcsolatok ápolása, működtetése. A mögöttes struktúrák létrehozásában viszont nem vagyok kiemelkedően jó, ezért nem is vagyok magányos harcos. Remek szakmai közösség épült fel körülöttem, aminek tagjai egy-egy terület kiemelkedő szakértői, így nagyon jól tudunk közösen dolgozni. Büszke vagyok a bőség gondolkodásomra: ha egy projektből nem tudok semmit sem kivenni, de a kollégák bevételhez jutnak általa, az számomra is jó érzés.

De ők a konkurenciád is, nem?

Így is lehet nézni, de arra kellett rájönnöm, hogy nagyon sokan a piacon mégsem azok. Jók a személyes viszonyok, beszélünk egymással és mindenkinek megvannak a saját piaci szegmensei. A folyamatos tanulásban hiszek, így anno minden elérhető prezentációs tréningre befizettem, mindössze egyszer fordult elő, hogy „Zoli, tényleg jönni akarsz…?” kérdéssel hívott föl valaki és vissza is utalta a részvételi díjat. A szervező egyébként az én tréningemen végzett.

Az látszik, hogy az emberi kapcsolatokon keresztül szinergiákra törekszel még a konkurenciáddal is, de a piacon mégis csak verseny van. Hogyan fér meg egymás mellett ez a két dolog?

Nekem éppen a szinergia a versenyelőnyöm és a versenytársaim egy része a munkatársam is. Egy példa: meg tudok tartani egy tréninget angolul is, de ha beesik egy ilyen megkeresés, akkor felhívom Hajdú Péter barátomat azzal, hogy vagy megcsináljuk közösen, vagy átadom neki a projektet. Jó ideje eljutottam oda, hogy a számomra kevésbé komfortos projekteket nem vállalom be. Nem a mennyiségben hiszek, számomra a minőség sokkal fontosabb. Megvan a szakértői köröm, és van egy szűk, kiemelkedően jó csapatunk is.

Ez a tudás amit képviselsz, mennyire értékesíthető külföldön? Vannak ilyen terveid?

Tervezem, hogy megjelenek külföldön is. Ennek az alapja egy éppen készülő könyv, amit nemzetközileg is szeretnék megjelentetni. A könyv a Btk. mintájára százötven-kétszáz paragrafusban szedi össze a legfontosabb „előadói bűnöket”, amiket egy előadó elkövethet a színpadon vagy akár online a kamera előtt. Például benne lesz a „hangos felolvasás bűncselekménye is”, aminek minősített esete, ha valaki búskomoran és rossz hangsúlyozással olvassa fel a szövegeit. De minden paragrafus mellett ott lesznek a jó megoldások és gyakorlatok tudományos háttérrel megtámogatva.

Azt mondtad, hogy a kapcsolatépítés az erősséged. A szakkollégiumi időszak sok ember életére van hatással, így adódik a kérdés, hogy az akkori társaid jelen vannak még az életedben?

Máig élő kapcsolatrendszerről van szó, emellett a hat legjobb barátommal azokban az időkben ismerkedtem meg. Érdemes tudni azt is, hogy a mi generációnk tagjai napjainkban már vezető pozíciókban dolgoznak, amiben megvan az üzleti lehetőség is, vagyis könnyedén tudjuk egymást segíteni.

“Amikor bekerültem a közgázra, azt a tanácsot kaptam, hogy mindegy milyen szakirányon tanulsz, az a fontos, hogy mennyi egyetemi diákszervezetnek vagy a tagja.”

Ennek a jelentőségét csak évekkel később értettem meg, hiszen a közös bulizások és megélések egy nagyon erős kapcsolatrendszert eredményeztek.

A pénzügyes-közgazdász ismeretségi köröd mit szólt ahhoz, hogy egy akkor kevésbé trendi és pénzes pályára váltottál?

Nem voltak negatív visszajelzéseim vagy tapasztalataim, mert ’98 óta volt már egy rafting szervezésével foglalkozó cégem, ami később vadvízi csapatépítéseket is szervezett, így volt egyfajta átkötés az akkori munkám és a „tréneri” énem között.

Azért a karrieredben voltak nagyon komoly hullámvölgyek is. Megesett, hogy visszavágytál a tőzsdei világba a biztos jövedelemmel?

Az egyszerűen nem az én utam volt, könnyű volt kilépni abból a világból és ha az ember azzal tud foglalkozni, amit szeret, akkor is kitart, ha éppen nehézségei vannak.

…

Ha érdekel, hogyan folytatódik Dr. Németh Zoltán és a DrPrezi története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!