“Saját sikerdefiníciót kellett alkotnom”

Réfi-Kollár Zsuzsanna – Minori

A környezettudatosság már gyerekkorodban is fontos volt számodra, amit a 2020-ban indult Minoriba be is tudtál csatornázni. Mivel foglalkoztál a gyerekkorod és a saját bizniszed közt eltelt évek során?

Mindig is ott volt bennem az alkotás, a barkácsolás vágya, van bennem egyfajta művészi véna és ennek megfelelően végeztem az iskoláimat. Tanultam divat-stílustervezést, majd következett a ruhaipari és a könnyűipari képzés, végül könnyűipari mérnökként végeztem. Közben sokat dolgoztam a kereskedelemben, majd egy magyar streetwear márkánál töltöttem be gyártásszervezői pozíciót, ahonnan végül gyesre is elmentem. Nagyon szerettem ezt az időszakot, mert itt kezdtem el igazán a szakmámban dolgozni.

A gyártásszervezőként szerzett tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy belevágjak a vállalkozásba és elindítsam a Minorit, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen alapanyagokra, textilekre van szükség, ahogy ismertem a ruhaipari termékek gyártási folyamatát is.

És valóban így van, már gyerekkoromban is összeszedtem a mások által eldobott szemetet, amikor pedig megszületett az első gyerekem, nem is volt kérdés, hogy mosható pelenkát használunk-e majd. Innen jött az alapgondolat, hogy szívesen készítenék olyan termékeket, amiben meg tudom jeleníteni a szakmai tapasztalatomat, amivel teszek a fenntarthatóságért, csak éppen másoknál talán frappánsabb megoldásokkal megalkotva, jobb alapanyagokból.

Ha szétnézünk a piacon, azt látjuk, hogy a babás-mamás vállalkozásokat és termékeket illetően elég telített a piac – mérlegelted ezt mielőtt belevágtál?

Az igaz, hogy a hazai piacon sok a magyar szereplő, de az én termékeimhez hasonlót csak egy külföldi cég készített.

Hatalmas löketet jelentettek azon ismerősök, barátok pozitív visszajelzései is, akiknek az induláskor odaadtam az általam bütykölt prototípusokat tesztelésre.

Aztán persze én is végigszámoltam, hogy mit és mennyi befektetéssel, ráfordítással lehetne megcsinálni, és azt láttam, hogy másokhoz hasonló árakkal már én is el tudok indulni. Az viszont nagy könnyebbséget, egyfajta biztonsági hálót jelentett számomra, hogy nem a nulláról, hanem a gyes időszaka alatt és a szüleim vállalkozása keretein belül indítottam el a márkát. Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy noha ebben az üzletben érezhetően van ráció, megnézzem, mégis hová fut ki a dolog. Arra gondoltam: beleteszem a munkát, de nem tolom körömszakadtáig, így adott esetben mégsem bukok olyan nagyot. 

Említetted, hogy az ismerőseid validálták a mosipelus prototípusait, de ezen kívül mi jelezte még számodra, hogy érdemes a Minoriba még fókusztáltabban energiát és időt fektetned?

Két fontos dolgot emelnék ki: az egyik, hogy az említetteken túl valóban nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam másoktól is azzal, hogy ez a pelus a „kedvencünk”, „imádjuk”, mindez pedig nagyon bátorítóan hatott rám. A másik dolog pedig belőlem fakadt, hiszen

…láttam és megéltem magam a szakmai szerepemben, mint gyártásszervező, aki tervez, beszerez, tárgyal. Az akadályok és kihívások ellenére mégis azt éreztem, hogy a helyemen vagyok. Mindez azt jelezte számomra, hogy a Minorinak van létjogosultsága.

Azt tudjuk, hogy nem hiszel a véletlenekben, de „véletlenül” találkoztál egy remek varrónővel is – él még ez a kapcsolat?

Arra eléggé gyorsan rájöttem, hogy noha magam is le tudom gyártani egy-egy termék prototípusát, egy kisbaba mellett nagy mennyiségre és raktárkészlet felhalmozására nem vagyok képes. El is kezdtem megkeresni különböző varrodákat, ám jelentős nehézséget okozott, hogy én kis mennyiséggel indultam, ők pedig egy bizonyos darabszám alatt nem vállalnak megbízásokat. Végül ismerősökön keresztül ismerkedtem meg Orsival, akivel azonnal megértettük egymást, egy nyelvet beszéltünk, megvolt a kémia is. A mai napig együtt dolgozunk.

Említetted, hogy talán segítséget kellene majd kérned – számunkra evidensnek tűnik, hogy olykor tanácsért, megerősítésért fordulsz a vállalkozó szüleidhez. Tévednénk?

A szüleim egy másik területen dolgoznak, ám az igaz, hogy az adminisztráció, vagy a könyvelés területén kértem tőlük segítséget.

 A férjed hogyan támogat az utadon?

Ő a kezdetektől fogva arra bíztatott, hogy vágjak bele a vállalkozásba, az új ötleteimet, elgondolásaimat is vele beszélem meg elsőként, mindenben aktívan támogat. Fontos célom, hogy ne kelljen visszamennem teljes időben alkalmazottként dolgozni, de ahogy említettem, mindig úgy érzem, hogy időhiányban szenvedek. Ebben is a férjem és az egyik barátnőm igyekszik nekem segíteni, mert mindketten rávilágítottak arra, hogy

…a Minorit egyelőre még kisgyerekek mellett csinálom, így az elvárásaimat is – például a bevételeket illetően – inkább egy részmunkaidős álláshoz kellene hogy igazítsam.

A bevételek a mai napig hullámzóak: vannak jó és rossz hónapok.

Magyarországon évente születik nagyjából kilencvenezer gyerek, ám a szülök jó része sokféle ok miatt nem feltétlenül foglalkozik környezeti szempontokkal, a nagy gyártók pedig nagyon erősek marketingben is. Számodra mit jelent ez a helyzet, foglalkozol-e például edukációval, a saját vásárlóid kinevelésével?

Figyelek erre a szempontra is, azon vagyok, hogy bemutassam, hogy miért gazdaságosabb és miért jobb a babának is a mosható pelenkák használata. De az is igaz, hogy a tartalomkészítés gyakran okoz nehézséget.

A Minorit illetően milyen fontos mérföldköveid voltak?

Ahogy sok más babás terméket illetően megesik, a Minori mosipelust is a szükség hívta életre, aztán az idő és a szükségletek változása hozta magával a termékfejlesztést is. Tehát önmagában a mosipelus megalkotása is egy fontos mérföldkő volt, majd később együttműködést kötöttem egy másik webshoppal és egy bolttal, ahol a termékeimet forgalmazták olyan sikerrel, hogy egy idő után már növelnem kellett az értékesítésre szánt mennyiséget.

Az egyik legfontosabb lépés mégis az új webáruházunk elindítása volt. Igazából nem is tudom, miért nem lett korábban, hiszen rengeteg folyamat lett sokkal egyszerűbb és kevésbé időigényes azóta, hogy van saját webshopom.

Emellett persze gondolkodunk más értékesítési csatornákban is, mert újra elkezdtünk foglalkozni a piacozás ötletével is – ezt korábban a pandémia megakadályozta.

Többször említetted, hogy a Minori termékei immár egy új webshopon vásárolhatók meg. Korábban hogyan oldottad meg az értékesítést és miért érte meg váltanod?

Az induláskor csak egy egyszerű, amolyan információs weboldalam volt, ahol elérhetők voltak a termékek, azok leírásai, de az oldal a termék kiválasztása után a kosárba helyezés helyett egy Google űrlapra navigálta a vásárlót. Az új, Shoptet platformon futó webshopot tavaly ősszel kezdtük el felépíteni és élesíteni. A vásárlás folyamata, a megrendelések feldolgozása és valamennyi munkafolyamat sokkal egyszerűbbé és élményszerűbbé vált. Nagyon sok funkció érhető el, sokkal egyszerűbbé és időtakarékosabbá vált a háttérmunka és a háttérfolyamatok kezelése. Ráadásul a Shoptettel való együttműködés egy másik fontos hozadéka az is, hogy olyan emberekhez és potenciális vásárlókhoz is eljuthatok, akik korábban még nem találkoztak a mosható pelusokkal és nem ismerték a Minorit sem. 

Hogyan fogalmaznád meg a Minori legfontosabb üzenetét, mi az az értékrend, amit szeretnél átadni?

A termékek kapcsán a legfontosabb szempont és üzenet az egyszerszerűségre és a maximális funkcionalitásra való törekvés a tervezés és a felhasználás során is. A letisztultabb vonalakban hiszek és maradok is ezen az úton.

A barátnőd és a férjed behoztak egy olyan szempontot az elvárásaidat illetően, amelyek segítenek abban, hogy jól megfogalmazd a saját sikered kritériumait. Egyik célodként említetted, hogy szeretnél teljes munkaidőben vállalkozó maradni, de a jövedelmezőség mellett mi jelentené számodra még a sikert, ami azt üzeni, hogy tényleg a helyeden vagy?

Igazad van, a sikereinket valóban nem érdemes olyan dolgokhoz mérnünk, amit még nem látunk előre, én éppen ezért minden apró visszajelzést – legyen szó egy Facebook-üzenetről – egy-egy apró sikernek értelmezek, amelyek visznek előre. De számomra a sikert jelenti például az is, ha Orsi kolléganőm megdicsér, vagy elmondja, hogy mennyire szeret velem együtt dolgozni.

A visszajelzések lehetnek ellentétes előjelűek is, hogyan fogadod a kritikát, vagy az olyan jelzéseket, amelyek arra mutatnak rá, hogy esetleg fejlődni, fejleszteni lenne szükséges?

Alapvetően minden visszajelzést szívesen veszek, még ha esetleg valami rosszul is esik. Mindig azon vagyok, hogy megtaláljam a megoldásokat, sokat teszek a közös nevező megtalálásáért. De azt is be kell látni – ha mondjuk egy pelenkáról van szó – hogy mivel a gyerekek is sokfélék alkatilag, vagyis lehetnek soványabbak, vagy husisabbak, nem biztos, hogy az adott pelus mindenkinél beválik. A tapasztalatokat persze be kell építeni és menni előre.

Mit üzennél azoknak, akik nem érzik jól magukat az adott munkájukban, szakmájukban és újratervezésen gondolkodnak?

Sokan mondják, hogy van valamilyen ötletük, de addig halogatják az első lépést, amíg valaki más megelőzi őket. Azt gondolom nem érdemes várni, bele kell vágni, mert csak így lehet jó eredményeket elérni. Szerintem nagyon jó dolog, ha az ember kipróbálhatja magát újabb és újabb helyzetekben, és ha kitartó a céljait illetően, akkor az erőfeszítések meghozzák a gyümölcsüket.

Ha érdekesnek találtad Réfi-Kollár Zsuzsanna és a Minori történetét, olvass további inspiráló sztorikat, böngéssz a több mint 100 karrierváltó történet között: tovább olvasok!