Marton Gábor – Csúcsteljesítmény coach

Marton Gábor / Életút

Marton Gábor a Corvinus Egyetemen szerzett diplomát. Húsz évesen kezdett dolgozni az American Express telefonos sales munkatársaként, majd egy év múlva már Kölnben pallérozódott a CEMS (Community of European Management Schools – Masters’ international management) képzésén, ami után a Henkelnél töltötte a szakmai gyakorlatát. Az Eximbanknál négy évet töltött sales pozícióban, innen igazolt át az Unicredit Bankhoz, ahol kockázatkezelőként, később Vállalati Innovációs Igazgatóként és belső trénerként folytatta a karrierjét. A bankból hat év után lépett ki és 2017-től viszi a saját coaching és tréning, illetve képzés fókuszú vállalkozását (martongabor.hu), miközben a True Veg nevű startup építésében is aktív részt vállal. Legnagyobb szakmai sikerének eddig a Rossmann Magyarországgal való együttműködését említi, aminek keretében a teljes bolthálózatot érintve mintegy hatszáz fő képzését végezték el. A legfontosabb alapelve a folyamatos személyes fejlődés és az ezzel együtt járó értékadás. Odafigyel a feltöltődésre is, hiszen igyekszik kint lenni a természetben és elegendő időt tölteni a barátokkal és a családdal is. Szeret új helyekre utazni és a Playstation is a hobbijai közé tartozik. Tervei között a nemzetközi megjelenés és a True Veg felfuttatása szerepel.

Hiába élte a bankszféra adta lehetőségekkel teli életét, néhány év után a nap végén üresnek érezte magát Marton Gábor. A coach és tréner szakember értékalapon hozta és hozza meg a döntéseit, így a vállalkozását is az önazonosság és az értékteremtés határozza meg. Az út simának tűnik, de nem volt az: az első időszak anyagi kihívásai mellett más dolgokkal is meg kellett küzdenie.

Fotók: Túri Márton / Újraterveztem

Mit érdemes tudunk a karrierívedről és egy „bankos” srác tíz év multis karrier után miért ugrik ki a vállalkozói létbe?

A 2017-es kilépésemig több helyen is megfordultam és többszörösen is szerencsés helyzetben voltam, hiszen a legtöbb állásokkal kapcsolatos információkhoz az ismerősi-baráti körömből jutottam. Szinte minden korábbi munkahelyemen megvolt a lehetőségem arra, hogy a számomra fontos értékek mentén – innovációs és fejlődési lehetőségek, jó közösség – végezzem a munkámat. Először az American Expressnél kezdetem el dolgozni sales vonalon, ami bizonyos szempontból egy kemény, de sok tanulási lehetőséggel járó munkahely volt. Sales-esként hideg hívásokkal töltöttem a munkaidőmet, az ezzel a munkával együtt járó módon sok elutasítást begyűjtve. Én viszont szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, ezért kitaláltam egy új módszert a hívásokat illetően, így mégis eljutottam a döntéshozókhoz.

Ezt követően csatlakoztam a CEMS-hez (Community of European Management Schools – Masters’ international management) Program keretében Düsseldorfban dolgoztam egy félévet a Henkelnél, majd itthon az Eximbanknál pályáztam meg egy pozíciót, ami elnyerése után nem csak a munkám vált igazán érdekessé, de egy remek közösséghez, egyfajta „dream team”-hez is csatlakozhattam. A menedzsmentben történő változás viszont magával hozta a kollégák elszivárgását is, így a legjobbkor jött számomra is az infó: az UniCredit Banknál a kockázatkezelésre keresnek kollégákat. Erről a területről akkor még semmit sem tudtam, így néhány hét alatt rengeteg energiát fektettem abba, hogy valamennyire képbe hozzam magam. A sikeres állásinterjú és az első munkanapok után nagyon jó volt azt érezni, hogy a bank odafigyelt rám; azonnal bekerültem a különböző talent programokba és számos, a fejlődést biztosító lehetőséget kaptam.

Akkor elvileg megérkeztél, igaz?

Igen, de néhány év múlva azon kaptam magam, hogy némileg csökkent a motivációm a kockázatkezelés területét illetően. Éppen ebben az időszakban érkezett azonban egy új vezető, ami pedig számomra is új helyzetet teremtett, ugyanis azt a megbízást kaptam, hogy hozzak létre a bank vállalati üzletágában egy belső innovációval foglalkozó csapatot és stratégiát, amellyel egyfelől gyorsítjuk az ügyfelek kiszolgálását, illetve célja volt, hogy jobban tehermentesítse a kollégákat. Nagyon élveztem ezt a projektet, de egyre inkább erősödött bennem az a vágy, hogy saját vállalkozást hozzak létre és egyedit alkothassak. Ebben az időszakban már belső trénerként is dolgoztam, mégis úgy éreztem, hogy a bankban nem tudok igazán kibontakozni és megélni a bennem lévő potenciált. Egyértelmű volt, hogy váltanom kell. Szerencsére voltak megtakarításaim, így ha minden kötél szakad, egy évet akkor is kibekkeltem volna.

Marton Gábor / Csúcsteljesítmény coach

Tehát a jó kapcsolatrendszered és a pénzügyi tudatosságod mérsékelte a kockázataidat, bár így is egy jó fizetést és bizonyos szempontból privilegizált státuszt hagytál ott a sok szempontból igencsak hektikus és rizikós vállalkozói létért?

Sok-sok év múlva megbánnám, hogy nem léptem? Vajon mit mondanék a gyerekeimnek: nem tettem semmit, vagy meghoztam egy tökös döntést? Büszke lennék-e magamra? Ezek azok a kérdések, amiket minden nagy döntésem előtt felteszek magamnak.

A „Vice President” feliratú névjegykártya valóban menő volt, de a nap végén üresnek éreztem magam.

És persze voltak valós kockázatok és nehézségek is: az első években pénzügyileg nem térült meg a döntésem, emellett tartottam a szüleim véleményétől is, mert ők gondolák, hogy szépen építem kell a karrierem. Féltem, hogy a döntésemmel csalódást okozok számukra – és ez így is történt. A kilépésem után nagyon sok vitánk volt.

Az egyetemválasztásod és a karriered első időszakát illetően mennyiben voltak meghatározóak a szüleid elvárásai?

Miután az édesanyám a közgázon, az édesapám pedig a műszakin végzett, jelentős hatással bírtak az akkori döntéseimre. „Bankász” akartam lenni, ahogyan kisgyerekkoromban mondtam, és az hogy a karrierem első szakaszát illetően önbeteljesítő jóslatról van-e szó, nem tudom. Az viszont biztos, hogy nem bántam meg, hogy a karrierem egy jó része a bankszektorhoz kötődik, hiszen én a biznisz világában érzem igazán jól magam – ahol van lehetőségem újítani, építeni, értéket teremteni.

Marton Gábor / Csúcsteljesítmény coach

A szülők véleménykülönbségével sokan küzdenek nem csak a karrierváltás, hanem az élet más területein is és ezek valóban nehéz helyzetek lehetnek; te hogyan fordítottál ezen?

“Utólag persze mindig könnyű okosnak lenni, de szerintem az ember életében az egyik legfontosabb lépés a szülőkről való leválás. Ez az a folyamat és végül az a pillanat, amikor felnőtté válik az ember. A természeti népeknél megvoltak a speciális beavatási szertartások, míg a modern korban a sorkatonaság volt hivatott ezt a szerepet betölteni, bár az nyilván egy másik kérdés, hogy ebben mennyire volt sikeres. Az én életemből viszont ez a rituálé hiányzott; buborékban nőttem fel, huszonöt évesen még a szüleimmel laktam. Ez az életmód erős gravitációs hatással bír, mert miközben biztonságérzetet ad, addig nem támaszt kihívásokat.”

Ebből a helyzetből való kilépésben a tréningek, a képzések, a több vállalkozót is magában foglaló baráti köröm jelentett óriási segítséget, mert alternatívákat mutattak számomra. Mindemellett pedig hiszek egy felsőbb hatalomban, egyfajta rendező elven is, ami mindig elém tette a lehetőségeket.

Viszont a lehetőségeket fel is kell tudnunk ismerni; mi szükséges ahhoz, hogy a jeleket dekódolni tudjuk, majd cselekedjünk is?

Az önismeret mélyítése minden esetben elengedhetetlen, hiszen ez abban is segít bennünket, hogy az adott helyzetekben ne bullshiteljünk magunknak, ne keressük a kifogásokat. Ezt a működést fontos tudatosítani, hogy már az első pillanatokban le tudjuk állítani. A cselekvéshez pedig az erős vízióm, a megtartó közegem ad energiát, ahogyan az a tudat is, hogy büszke lehetek magamra és az önazonos döntésemmel értéket teremthetek.

Marton Gábor / Csúcsteljesítmény coach

Amikor váltottál, még minden szempontból egy nyugodtabb időszakot éltünk… Ma, amikor tényleg recseg-ropog a világ, megtennéd-e újra, kiugarnál?

Olykor magam is azt érzem, hogy egy szerencsés időszakban váltottam, hiszen lehetett úszni cápák és aligátorok fenyegetése nélkül is. Ma talán nem hagynám ott a főállásom és sokkan nagyobb hangsúlyt fektetnék a stratégiára is. A jelenlegi tudásommal és tapasztalatommal nem feltétlenül javasoltam volna az akkori önmagamnak, hogy mindent otthagyva ugorjon ki a banki szférából. Noha fontos az önazonosságunk megélése és a potenciálunk kihasználása is, mégis lényegesebbek tartom azt, hogy legyen egy stabil bázisunk. Sokakat láttam elbukni…

Számodra mit jelent a „bukás” és tapasztalataid szerint mik voltak a legfőbb kiváltó okok?

Ezen bukások mögött nem volt meg az érvényesüléshez szükséges tudás és keretrendszer, ellenben a vakmerőség, a bizonyítási kényszer, a „többet akarok mutatni, mint ami vagyok…” gondolkodás, a pénzügyi célok dominanciája az értékteremtés felett nagyon is érzékelhető volt. Egyébként nem véletlenül használom a „bukás” kifejezést a „kudarc” helyett; előbbit sokkal erőteljesebbnek és elgondolkodtatóbbnak érzem. A kudarc önmagában egy természetes dolog: megpróbáltuk, nem sikerült, levonjuk a következtetéseket és megyünk tovább.

Egy introvertált embernek sokszor komoly gondod okozhat például egy offline workshopon való megjelenés is. Te hogyan álltál ezen a területen, mindig ilyen közvetlen és magabiztos voltál, vagy kellett csiszolnod magadon?

Félelemmel teli, zárkózott, talán egy kicsit furcsa srác voltam tinédzserként, ám tizenhat éves koromban az édesanyám a kezembe adta Dale Carnegie Sikerkalauz 1. Hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel? című könyvét. Ez azt mutatta meg számomra, hogy lehet másképpen is, van lehetőség változtatni az életünkön. Innentől kezdve faltam a könyveket, nagyon sok pénzt költöttem különböző kurzusokra és rengeteg energiát fektettem az ismerkedésbe is. Később pedig, ahogy egyre többször kerültem a komfortzónámon kívül, egyre inkább megjelent és erősödött a kapcsolatépítési képességem is. Egyre könnyebben alakítottam ki kapcsolatokat, ami jól jött az egyetemi évek alatt és később a munka világában is. A kíváncsiság, a másik ember felé való érdeklődés, illetve a kapcsolatépítés fundamentálissá vált számomra.

E személyiségváltozásnak volt szerepe abban, hogy a rideg riportoktól az ember felé fordultál?

Igen, de az emberek mindig is érdekeltek, csak a megfelelő közeg hiányzott a teljes kibontakozáshoz. Bár a banki időszak alatt is volt lehetőségem igazi kapcsolódásokra, hiszen a kollégákkal és a boarddal való megbeszélések és szakmai viták ennek teret adtak. Nagyon élveztem azokat a helyzeteket, amelyekben találkoztak az érvek és ellenérvek, vagy amikor el kellett adni az ötleteket. És ahogy említettem, ekkoriban már belső trénerént dolgoztam.

A te értelmezésedben mit jelent a csúcsteljesítmény?

“Minden emberben ott van a vágy arra, hogy ki tudja hozni magából a rejtett képességeit, az addig meg nem élt kreativitását. Tehát szerintem a csúcsteljesítmény a hiteles, önazonos és az ember saját maga által definiált céljain alapszik. Ez valakinek heti hatvan, míg másnak harminc óra munkát jelent.”

De nem is versenyről van szó, hanem sokkal inkább az a cél, hogy megtaláljuk azt az életstílust, amire a leginkább vágyunk és azt képesek legyünk megjeleníteni a teljesítményünkben és az eredményességünkben. Ám miután mi magunk folyamatosan változunk, ezért a csúcsteljesítményünk tartalma is változik.

Akkor jól értjük, hogy ennek a folyamatnak vagy egyfajta katalizátora?

Igen, azon dolgozom, hogy a cégek és a magánszemélyek is képesek legyenek elérni az önazonosságukon alapuló legmagasabb szintű teljesítményüket anélkül, hogy közben kiégnének. A folyamat része a személyes produktivitás- és a csapathatékonyság fejlesztése, a stresszkezelés, kkv-k esetében akár a külső-belső folyamatok fejlesztése is.

Marton Gábor / Csúcsteljesítmény coach

A kilépések időszakától máig mik a legfőbb mérföldköveid és hogyan látod magad három-öt év múlva?

Az első lényeges ponthoz már huszonegy évesen elérkeztem, amikor az egyik barátommal középiskolások számára szerveztünk produktivitási tréningeket. Ahogy említettem, a banki időszakomba már dolgoztam trénerként és mellette coachként is, jártam Írországban és Vietnamban is. De szintén meghatározó esemény volt az a sportsérülésem is, ami három hónapig otthon tartott, így pedig tényleg volt lehetőségem elgondolkodni a jövőmön. Ennek az egyik eredménye volt az Erdőssy Gellérttel létrehozott Karrierakadémia is, ami tovább növelte a magabiztosságom a coaching terén.

Ekkor kezdtem el igazán komoly energiákat fektetni a vállalkozásom építésébe, így egyre több ügyfelem lett és folyamatosan kerestem az együttműködési lehetőségeket a vállalati-céges szféra irányában is, aminek eredményeképpen többek között évek óta együtt dolgozunk a Design Terminállal, ahol mentorkodom és tavaly nyertük meg a Rossmann Magyarország 600 fős képzési tenderét. Jelenleg többek között az egyik legnevesebb nemzetközi tanácsadó céggel működünk szorosan együtt, emellett több KKV-nak segítek a növekedésben, . Ezek mellett benne vagyok a True Veg nevű vertical hidroponikus farm startup cégben is. A jövőt illetően a coaching és tréning vállalkozás itthoni és majd nemzetközi terjeszkedése és a True Veg startup globális szintre való emelése van fókuszban.

Mit tanácsolnál azoknak, akik nem érzik jól magukat a helyükön és váltásban, újratervezésben gondolkodnak?

Első lépésként írják le, hogy mit csinálnának szívesen, mik azok a dolgok, amik inspirálják őket. Ezt követően pedig menjenek el egy szakemberhez – lehet ez pszichológus, coach vagy tanácsadó – hogy az elgondolásaikat illetően kapjanak külső visszajelzéseket is. Ez is fontos lépés, mert segít elkerülni a random „ugrálást” és segíti a megfelelő stratégia megalkotását is. Ez követi a döntés meghozatala, majd a cselekvés.

Gábor 5 napos “Életem legproduktívabb hete” kihívásáról itt olvashatsz tovább.

Ha érdekesnek találtad Marton Gábor történetét, olvass további inspiráló sztorikat, böngéssz a több mint 100 karrierváltó történet között: tovább olvasok!