„A túlteljesített tervszámok helyett az emberek boldogsága kezdett el érdekelni”

Kalmár Péter – Eureka Games

Kalmár Péter / Szakmai életút

A jogász végzettségű Kalmár Péter karrierje nagyon szépen mutatja, hogy a végzettség nem jelöli ki automatikusan egy ember pályaívét és irányát. Az ELTE jogi karán végzett fiatalember nem indított saját jogi praxist, hanem azonnal a pénzügyi világban kötött ki. Péter 2007-ben a MPK Magyar Pénzügyi Közvetítő Zrt.-nél indult jelzáloghitel szakértőként, ahonnan hat év múlva már osztályvezetőként lépett ki, hogy 2015-ig az FHB Bank Zrt. kiemelt partnerkapcsolati fiókvezetőjeként dolgozzon.

 Az Eureka Games ötlete és a fejlesztés azonban már 2013-ban elindult egyfajta párhuzamban azzal, ahogyan Péter szakmai érdeklődése mellett egyre erőteljesebben jelent meg az emberekkel való közvetlen foglalkozás igénye is. A vállalkozás célja a klasszikus csapatépítés meghaladása, e programok új szintre emelése volt és az a mai napig is a játékosság és az élmény fokozásával. A vállalkozói lét számára önállóságot, értékteremtést, közösségépítést és felelősségvállalást jelent. Vezérelve, hogy legyünk nyitottak és kíváncsiak, ő maga is mindig azt keresi, hogy miből mit tud tanulni és az által hogyan tud fejlődni. Péter nem meglepő módon a mindennapokban is éli a játékot, hiszen ha szabadidejében éppen nem filmet vagy sorozatot néz, akkor társasjátékos hobbijának hódol a barátaival. A lasagne, amit saját recept alapján készít, állítólag verhetetlen.

Ha lehet így fogalmazni, egy orvosdinasztia tagjaként mégis a jogon végeztél, majd a pénzügyi-banki területen kezdted el a karriered. Mik voltak azok a sarokpontok, amik elvezettek az Eureka Games-hez?

Az első nagy váltásom valójában már az ELTE jogi karának elvégzése után szinte azonnal megtörtént, hiszen éltem az első szembejövő lehetőséggel és a jogi helyett a pénzügyi világban helyezkedtem el egy magyar tulajdonú, a pénzügyi piacon sikeres cégnél. Tele voltam önbizalommal, magabiztossággal, ifjú titánként nagyon élt bennem a bizonyítási vágy. A pénzügyi terület korábban ismeretlen volt számomra, így felkért szakértőként meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes.

Aztán félév után a főnököm félrehívott és azt mondta: látja a lelkesedésem és hogy megyek előre, de nem figyelek eléggé oda másokra, csak arra koncentrálok, amit én szeretnék. Ebben a műfajban az emberek jövője a tét, amit persze tudtam is, de akkor ez egy kicsit a háttérbe szorult. Ez 2008-ban történt és életem egyik legmeghatározóbb beszélgetése volt, mai napig kitartó útravaló. Innen hat évvel később mentem el egy hazai nagy bankba középvezetőként dolgozni.

Ez pont a devizahitel-válság időszaka volt…

Éppen akkor kezdtem a szakmát, amikor a devizahitelezés felívelő szakaszban volt. Nagyon sok sikerélménnyel, túlteljesített tervszámokkal telt ez az időszak. S valóban, 2009 végén Magyarországra is begyűrűzött a válság. Közben pedig én ültem az asztalnál a szerződéskötéseknél, amikor is egyszerre kellett képviselnem az ügyfelek és a pénzügyi partnerek, illetve a saját munkahelyem érdekeit is.

Abban az időszakban sokszor éreztem magam szakmailag meghasonult helyzetben, mintha a karrierszemélyiségem széthasadt volna.

Mindenkinek meg akartam felelni, ami nagyon nehéz volt. Noha mindegyik munkahelyemnek sokat köszönhetek, mégis megesett, hogy csalódás ért, ami viszont megváltoztatta a humánumhoz és a sikerhez való viszonyulásom is. Ekkor kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy az emberség, a humánum mindennél többet ér.

Tehát fiatalon erősen hajszoltad a sikert, néha leesett egy pohár és összetört. Azokhoz az évekhez képest napjainkra változtak a sikerkritériumaid? Egyáltalán, miben méred a sikert?

Akkoriban mást jelentett számomra a siker, mert objektíven mérhető módon szerettem volna a legjobb lenni, nevet akartam szerezni a szakmában, ami a saját mércém szerint sikerült is. Az akkori sikert mutatta az is, hogy az ország egyik legnagyobb, tisztán magyar tulajdonú bankjához, a jelzáloghitelezés zászlóshajójához, az FHB Bankhoz hívtak meg egy szakértői fiók vezetésére, amiből mindössze egy volt az országban. A szakmai mellett ekkor találkoztam igazán az emberek iránt érzett felelősséggel. Ma már számomra a siker a kölcsönös elégedettség és a win-win helyzet. Akkor érzem úgy, hogy jól végeztem a munkámat, ha az ügyfélből partner válik: egy hosszútávú „üzleti barát”, ahol a munkakapcsolat a bizalomra és szakértelemre épül.

A karrieredre nézve a „váltás” jelenthetne egy saját pénzügyi vállalkozást is, ehhez képest teljesen mást csinálsz, méghozzá meglehetősen emberközpontúan.

Főleg a banki időszakban kezdett el igazán érdekelni több ember vezetőjeként, hogy milyen a jó vezető, hogyan és mitől érzik magukat jól az emberek a munkahelyükön. Ez fontos kérdés, mert az ébren töltött időnk közel hatvan százalékát munkakörnyezetben töltjük el. Ez pedig félelmetesen nagy hatással van egy ember életére, vagyis egyáltalán nem mindegy, milyen minőségű ez az idő. Ez számomra is lényeges kérdés, hiszen nem szerettem volna odáig eljutni, hogy évtizedekkel később az életem egyik felét haszontalannak ítéljem meg. Legyen hasznos minden nap, minden év.

Tehát amikor a korábbi munkahelyeimen csapatépítőket, tréningeket szerveztünk, figyeltem, hogy mitől érezzük jól magunkat, az adott dolognak van-e hozzáadott értéke számunkra. Ezt követően a munkán kívüli- és a szabadidőben is egyre többet foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy az emberek hogyan tudnák a munkahelyi-, majd a szabadidejüket is a leghatékonyabban, de élményszerűen eltölteni. Magam is könnyen tudtam kapcsolódni a témához, hiszen a klasszikus csapatépítős aktivitások nekem sem jöttek be, így azon gondolkodtam, hogy ami viszont tetszik, azt hogyan tudnám még jobban csinálni. A vállalkozásba viszont már nem egyedül vágtam bele, hanem Bódi Gabriellával, aki jelenleg is az üzlettársam.

Egy jól ívelő karrierből ugrottál ki a kvázi bizonytalanba, megtennéd újra?

Biztos, hogy újra belevágnék. Azt persze nem tudhatom, hogy milyen életem lenne, ha maradok a banki világban, viszont

a vállalkozás nem csupán önreflexiót, hanem értékes emberi kapcsolatokat, egy új közeget is teremtett számomra.

Tehát a te személyes igényed, érzeted adta az ötletet, viszont az hogyan öltött testet egy vállalkozás formájában?

Az ötlet kidolgozása sok időt és energiát vitt el, majd egyre több, szakmai segítséget adó ismerőst vontunk be a folyamatba. Kicsiben indultunk, így először egy olyan csapatépítő programmal jöttünk ki, ami nélkülözte a klasszikus munkatársakkal „enni-inni” programokat. Olyan szolgáltatást szerettünk volna nyújtani, ami úgy ad élményt, hogy a résztvevők a munkahelyekre visszatérve tovább mélyítik az egymással való kapcsolatukat.

Az első ilyen aktivitásunk egy nyomozós csapatépítő program volt elmés logikai és vizuális fejtörőkkel, színi jelenetekkel kiegészítve. A rejtély felderítése során kommunikációt és együttműködést igénylő könnyed feladványokat oldottak meg a kollégák, feszélyezetlen hangulatban. Teljes történetben, narratívában és játékosításban gondolkodtunk. Most is így dolgozunk egyfajta alkotóközösségként, hiszen klasszikus és improvizációs színészekkel, játéktervezőkkel és egy drámapedagógus segítségével alkotjuk meg a programjainkat.

Hogyan lett a „kicsiből” önálló életet élő vállalkozás?

Már az első csapatépítő program idején is megvoltak a vállalkozás csírái, mert szerettük volna a szolgáltatást ismertté tenni és értékesíteni. Mivel főállás mellett az Eureka Games-t félgőzzel nem lehetett csinálni, 2015-ben érkezett el a pillanat, amikor döntenünk kellett: vagy teljesen erre fókuszálunk, vagy leállunk, ám számomra nagy kockázatot jelentett otthagyni a banki vezetői állásomat egy kisvállalkozásért. A pozitív lökést a saját munkatársaim és az ügyfelek elégedettsége adta meg, míg a másik oldalról a pénzügyi-banki világban szerzett rossz élményeim sarkalltak a váltásra. Végül is 2015 decemberében ki is léptem.

A döntéseit az embernek egyedül kell meghoznia, de volt melletted valaki, aki átvezetett ezen az időszakon?

Igen, főleg, hogy a vállalkozást Bódi Gabriellával közösen kezdtük el. Ő a rendezvényszervezés világából érkezett és mindig is vállalkozóként dolgozott. Tehát már az Eureka Games indulásakor is megvolt benne a vállalkozói mentalitás. Gabi pontosan tudta és tudja, hogy a befektetésnek megvannak a kockázatai, a sikerhez nagyon sok munka kell. Nekem erről akkor – hiszen addig alkalmazottként dolgoztam – nem volt mély tudásom és főleg tapasztalattal nem rendelkeztem. Szükségem volt a Gabi által képviselt és behozott lendületre és kockázatvállalással kapcsolatos példamutatásra. Ő tanított meg arra, hogyan tudjak a saját céljaimért jól és sokat dolgozni.

A „saját”, és nem a munkahely céljai, igaz?

Igen és sokan azt hiszik, hogy ez egy könnyű dolog, pedig valójában a legnehezebb. A munkahelyed céljait kijelölik neked és teszed a dolgod a pénzért, a bónuszért, az előléptetésért.

De a „saját” céljaidat neked kell megfogalmaznod, azokért minden nap neked kell tenned.

Bevételt tervezel, fejben előlépteted magad, majd újra- és újratervezel, mindez nagyon nehéz meló, mert tele vagy kétségekkel. Alig kapsz objektív visszajelzést arról, mit csinálsz jól és miben kellene fejlődnöd. Ehhez nagy belső erő szükséges, egyedül nem is lettem volna rá képes.

Ez érdekelt: mutatott valaki irányjelzőt, vagy éppen stoptáblát?

Egymásnak mutattuk mindkettőt. Tényleg nagyon sokat segít, ha ilyenkor van melletted valaki, aki kívülről ránéz arra, amit csinálsz. Majd megkértük a piacot is, hogy nézzen rá arra, amit közösen csinálunk.

A piac mit látott?

Pozitív visszajelzést kaptunk: „csak így tovább!”. Mi viszont nem tudtuk, hogy ez merre is lehet, hiszen mindenki rendben megkapta a megrendelt szolgáltatást. Mi kellhet még? Mit jelent a piac visszajelzése, üzenete? Az első nagy felismerésünk ekkor az volt, hogy az ügyfelek és a piac a legtöbb esetben nem tudja megmondani, hogy ténylegesen mire van szüksége, ezért kell a vállalkozás útját és a szolgáltatásainkat megterveznünk és megalkotunk. Komoly gondolkodásba és folyamatos újratervezésbe kezdtünk, aminek része volt azoknak a céloknak is a meghatározása, amik rövid-, közép- és hosszútávú távon is előre visznek minket. Ez nem volt egyszerű folyamat, és a mai napig folyamatosan tart.

Ezzel a szolgáltatással hogyan lehet folyamatosan megújulni, hogy a piac is szeresse?

A megújulás kulcsa a partnerekre, ügyfelekre való nagyfokú odafigyelés.

Az önreflexiótól és a saját igényeinktől ellépve rájuk kell fókuszálni, ez visz előre minket. A közeli és valóban emberi kapcsolatokban hiszünk. Meghallgatjuk a partnereinket, figyelünk rájuk; egy vezető, egy munkatárs, egy szervezet nagyon sokat árul el magáról azzal, ahogyan beszél és kommunikál. Tehát a fejlődés alapvető kritériuma, hogy figyelni kell a környezetre is.

A fejlesztés területén sok eszköz áll rendelkezésre – legyen szó kommunikációról, kooperációról vagy konfliktuskezelésről –, miért éppen a játékot hoztátok be?

Mi szeretünk a játékra úgy tekinteni, mint ami az élménynek, egy nagyobb halmaznak a része. Sokszor halljuk, hogy „komoly felnőttek nem játszanak”, de szerintem a játék egyáltalán nem gyerekes dolog. A játék döntően szolgálja a fejlődést, az egyik leghatékonyabb befogadási csatornáról van szó. Brian Sutton-Smith fogalmazta meg találóan a következőt:

A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió…

…Ha érdekel, hogyan folytatódik Péter és az Eureka Games  története, olvasd tovább a cikket a Hello Biznisz oldalán: tovább olvasom!